1822., Rothamsted Manor. John Bennet Lawes nyolcéves, amikor elveszti édesapját, s egyetlen fiúgyermek lévén megörökli a Rothamsted birtokot nem messze Londontól, a hertfordshire-i Harpenednél [ejhtsd: haapöned·in·haet·fuöehd·shieöh]. Már ekkoriban azzal ejti zavarba édesanyját, hogy káposztaféléket telepít a hálószobájába és különféle csontokat kezel kénsavval a mosókonyhán.

1843 ősze. Lawes szabadalmaztat egy talajjavítót, melyben foszfátok szerepelnek és kénsav; akkoriban indul el a szuperofoszfát és a műtrágyák karrierje. Nem sokkal később kémikus barátjával, Joseph Gilberttel kezd úttörő kísérletekbe: őszi búzát vetnek a birtokon. Azt vizsgálják, milyen hatással van a termésre a szerves trágya és az újfajta tápanyagok változó mennyisége és aránya. 18 parcellát használnak más és más mennyiségű és kombinációjú tápanyaggal. Egy kontrollparcella minden mentes, egy másik meg kizárólag „organikus” kezelést kap.

2024. Ugyanezen a helyszínen 180 éve megszakítás nélkül folynak kísérletek különböző új és még újabb búzafajtákkal és sok minden mással. Száz éve már az időjárási viszonyokat is monitorozzák, csakúgy, mint a „jó és rosszidulatú” rovarok fajtáit, létszámát, mozgását. Óriásarchívumba gyűlnek a termény- és a talajminták, a vonatkozó mélyanalízissel. Mára egy világhálózat részét alkotják (Global Long-Term Agricultural Experiment Network), melynek 65 tagja van

A rothamstedi kisérlet a világ legrégebben futó szabadföldi tapasztalatgyűjtése, a maga műfajában a legismertebb – hosszú távú, azonos helyszínű, jól összehasonlítható eredményekkel. Ami először csak a tápozás és a hozam egyszerű és felhőtlennek látszó viszonyát vizsgálta, abból mára eléggé összetett folyam lett.

Kiderült, hogy a műtrágyák használata hosszú távú hatással van a talaj szerkezetére és összes más tulajdonságára, ezenkívül talaj- és folyóvizeinkre, erdőinkre és vadállományra, egészségünkre és a klímára.

Arról is vezetnek naplót, hogyan alakul a terményekben a mikrotápanyagok, nyomelemek koncentrációja (vas, cink, réz, magnézium és más). Steve McGrath rothamstedi kutatásvezető elmondása szerint e fontos tápanyagok aránya 1845-től az 1960-as évekig egyenletes, mondhatni stabil volt. Ekkor azonban jelentős csökkenésnek indult.

Ez egybeesett a nagy hozamú új fajták bevezetésével (is). Mely új fajták több és nagyobb gabonaszemet adnak ugyan, de tartalmilag átalakultak. Megnőtt a keményítőtartalmuk, ugyanakkor a régi fajtákhoz képest 19-28%-kal csökkent bennük a mikrotápanyagtartalom. Ezt hívják tartalmi hígulásnak.

Steve McGrath szerint a tápanyagcsökkenés trendje hasonló minden parcellában – függetlenül attól, kapott-e a talaj trágyát/műtrágyát, vagy nem. És megfordítva: régi fajták és új fajták ugyanolyan talajviszonyok mellett nagyon eltérően teljesítenek.

A hatvanas évek óta világszerte hasonlókat tapasztalnak: nagyobb szénhidráttartalom mellett csökkent a fehérje- és a mineráliatartalom a gabonákban.

Ennek láttán 2015-ben, a Science című lapban közölt tanulmányban Ruth DeFries és munkatársai komolyan felvetik egy olyan rendszer bevezetését, melyben a gazdákat a gabonák tápanyagtartalma, nem pedig hozammennyisége után fizetnék.

Ugyanez ráférne a zöldségekre is, mondaná az egyszeri átlagfogyasztó, akinek nem esik nehezére megállapítani, hogy a modern mezőgazdasági termények íze is folyamatosan gyengül. Kísérlet sem kell, elég megkóstolni bármit. Nagy szerencse, ha az ember répa ízű répát vagy karalábé ízű karalábét talál. Ahol a gyenge ízhez a tápanyagtartalmat is elég egyszerű hozzáképzelni.

2006 novembere. A mindenevő dillemája címen Michael Pollan írt könyvet arról a biokulturális evolúcióról, melynek során kialakult a mai ember étkezése. Mint írja, a két lábon járó mindenevő fejlődéstörténete során egyfelől a változatosságot keresi, ezért kénytelen új dolgokat felfedezni (neofília). Így biztosítja tápláléka sokféleségét, vagyis azt, hogy szervezete lehetőleg minden szükségeset megkapjon. Másfelől mély gyanakvással fogad minden újdonságot (neofóbia), nehogy megmérgezze magát. Harmadfelől sejti mégis, hogy minél többfélét fogyaszt, arányaiban annál kisebb lesz az elkerülhetetlen mérgező tartalom, annál kiegyensúlyozottabb a táplálkozás maga.

Ilyen ellentmodások közepette tanultuk meg kezelni a tüzet és a főzést, melynek végén a modern konyha kialakulása is igazi korszakos evolúciótörténeti esemény volt.

A jelenséget biokulturálisnak nevezzük. Mert egyfelől feltérképeztük, mi az ehető/tápláló a természetben talált dolgok közül. Majd feltérképeztük azt is, hogyan alakíthatjuk az alapanyagot étellé. Sőt: hogyan adhatunk neki további érzéki dimenziókat.

A modern étkezési kultúra végül is annak a kifejeződése, hogy az ember hogyan oldotta meg mindenevői dilemmáit – véli Michael Pollan.

Néhány évtizede aztán újabb dilemmáink támadtak. A (sokat emlegetett) hatvanas években a „zöldforradalmi” hozamnövelés mellett a kromatográfia technikája is épp elért egy olyan szintet, hogy széles körben megindulhatott az aromaanyagok azonosítása, elemzése, szintetizálása.

Ezt sok mindenre lehet használni, a többi közt ipari szintű íz- és ételhamisításra is. Európában ekkoriban szaporodtak el nagy mértékben a gyári cukorral, gyenge minőségű széndhiráttal és olcsó zsírokkal megalapozott, majd műaromákkal „lemázolt” ételek, melyek összezavarják még az evolúciót becsülettel megjárt mindenevőt is.

Elvégre genetikai örökségünk arra ösztönöz, hogy keressük a jó ízt és ezáltal tartalmas táplálékot.

Ha ez a két jellemző elszakad egymástól, akkor elvész az iránytű. De ez még csak hagyján: ha egy ételben kevesebb ízt kapunk, akkor nagy eséllyel többet eszünk belőle, mert a szervezet több tápanyagot kíván. Ha ugyanakkor az elveszett természetes ízek helyére álízek és áltartalmak csempésződnek, akkor ez egyfajta csődhelyzet. A műaroma nyilván nem pótolja a végtelen sokaságú változatos (természetes) tápanyagot – a fehérjéket, vitaminokat, káliumot, kalciumot, szelént és társait.

A feldolgozott és szuperdfeldolgozott élelmiszeripari termékek által megszokottá, mindennapossá válik az üres étel. Ettől kezdve járványos lesz a beteges elhízás (obezitás) és annak összes következménye, amit felsorolni is tereh. Tanulmányok sora foglalkozik azzal, hogy a túlsúlyosság torzíthatja magát az ízlelést („taste sensitivity”), ami tovább rongálja a táplálkozási szokásokat, s végleg elbizonytalanítja az embert.

Szintén a hatvanas években kezdett szerveződni – mind e jelenségekkel szemben – a termelői ellenállás – először Franciaországban.

Látván, hogy a nagyipari élelmiszer ki fogja szorítani a jó minőséget (vagyis a korábbi normalitást), délnyugat-francia szárnyastartók hozták létre elsőként a Label Rouge tanúsító védjegyet. Idővel rávették a francia államot is, hogy támogassa a minőség (a normalitás) fenntartását és népszerűsítését, amibe idővel az Európai Unió is beszállt. Azzal a céllal, hogy a Label Rouge terméknél az előállítás kezdetétől a fogyasztóig terjedő út minden fázisa a minőséget (ízt és tápanyagtartalmat) szolgálja.

Mára több mint 400 termék visel Label Rouge címkét, termékcsoportonként külön jegyzékben rögzítik a vállalásokat (cahiers des charges). Mely kritériumokat bármely további termelő szabadon vállalhatja az adott területen. Ez ettől kezdve a minőség (normalitás) közös minimuma (amit persze szabad túlteljesíteni).

A legvégén mindig érzékszervi teszt dönt arról, hogy a teljesítmény megjelenik-e ízben és állagban. Ha igen, akkor a termék viselheti a címet – de csak addig, míg tartja a színvonalat, beleértve a jó ízt. Ez a legtekintélyesebb francia védjegy, s mivel a francia polgár vásárolja, vagyis nagy a kereslet rá, egyáltalán nem megfizethetetlen.

Termelők, állam, unió és fogyasztó abból indultak ki, hogy minőségi alapanyag nélkül nincs étkezési kultúra.

Az étkezési kultúra pedig szorosan összefügg olyanokkal mint: mezőgazdaság, élelmiszeripar, környezetvédelem, tájgazdálkodás, szakképzés, hozzáadott érték, értelmes életpályák, munkahelyteremtés, jövőkép, egészségügy, betegségmegelőzés, közösségteremtés, vidékmegőrzés, népszaporult, közérzet, turizmus, idegenforgalom, országimázs. Röviden: az ország élhetősége és jólléte.

A Label Rouge rendszer magyarországi honosítása az a 2013-ban létrehozott Aranyszalag Minőségtanúsítvány, amelyet a Magyar Gasztronómiai Egyesület eddig közel harminc terméknek ítélt oda.

Az idei legújabbak: szárhegyi káposzta, vászolyi Szent Jakab sajt (camembert típusú), Kurca-parti kendermagos csirke, Fulmer méz. Az alábbi ételek aranyszalag minőségű, vagy arra törekvő termékek felhasználásával készültek.

Aranyszalagosok 2013. óta

A Magyar Hang 2025. január 24-i számában megjelent anyag szerkesztett változata

Recept

Thaiföldi ropogós csirkeszárny (Hat Yai)

Címkék: csiliszósz, ropogós csirke, thaiföld

Vékony burok, szaftos hús – többen állítják, hogy a világ legjobb ropogós csirkéje egy dél-thaiföldi városból származik, Hat Yai-ból (közismert streetfood paradicsom).  Gyakori a hozzáadott pirított hagyma, csiliszósz és ragacsos rizs.

Először illatos-fűszeres páclével dörzsölik be a szaftos húsrészeket (felsőcomb vagy szárny), majd órákig állni hagyják, közvetlenül sütés előtt bundázzák.

Ehhez a húst nem veszik ki az edényből, nem csöpögtetik le, hanem amúgy a nedves pácban szórják rá a rizslisztet, így sütik ki bő olajban, aranybarnára.

Beregi (Alemitta) és Kurca-parti kendermagos csirkéből készítettük el.

Marinád és bunda

• 8 korianderszár és/vagy gyökér
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 ek fehérbors
• 2 ek halszósz
• 1 ek szójaszósz
• csipetnyi cukor
• 2 ek víz
• 1 csésze rizsliszt

Mozsárban pasztává dolgozzuk a koriandert, borsot, fokhagymát. Hozzáadjuk a szójaszószt, halszószt, cukrot, vizet. Homogénre keverjük.

Ezt a marinádot keverőtálba tesszük, beleforgatjuk a csirkedarabokat, lefedjük. Hűtőszekrényben 6-12 órán át állni hagyjuk, félidőben megforgatjuk.

Sütéskor az olajat 180 °C-ra melegítjük, közben bundázzuk a marinált húst: először a rizsliszt egyik felét öntjük a marinálóedénybe, ezzel forgatjuk át a csirkedarabokat, míg vékony, de még elég nedves bevonatot nem kapnak.

Aztán hozzáadjuk a liszt másik felét is, a csirkéket ismét beleforgatjuk – úgy, hogy végül vékony lisztbevonat keletkezzen, ami valamivel szárazabb már, de nem teljesen.

Befejezés

Egyszerre csak annyi csirkét teszünk a forró olajba, hogy kényelmesen elférjen. A 180 °C-os olaj így körülbelül 150 °C-ra fog hűlni (ennél ne legyen hidegebb). Igyekezzünk ezen a hőmérsékleten tartani 6-7 percig.

Ekkor a már barnuló (80%-ig elkészült) húsdarabokat kivesszük, és legalább 2-3 percig pihentetjük (a hús közben tovább készül).

Az olajat 180-190 °C-ra visszahevítjük, a még meleg csirkedarabokat 1-2 percre visszatesszük bele.

Megjegyzés

• süthető egyhuzamban is, megszakítás nélkül, mégis jobban ajánlható a kétszer sütés módszere, ugyanis a közbenső pihentetés nagyon jót tesz – puhítja a húst, így a végső rásütésnél már csak a ropogósságot kell optimalizálni
• Thaiföldön mélybarnára sütik, hogy a panír különlegesen roppanós legyen (érdekes módon a panír nem keseredik meg)

Csiliszósz

• 6 vörös csilipaprika kierezve, kimagozva, finomra vágva
• 2 sült kápiapaprika hámozva
• 5-6 cm friss gyömbér hámozva és finomra vágva
• 3-4 gerezd fokhagyma, finomra vágva
• fél kk só
• frissen préselt lime-lé

A hozzávalókat mozsárban összezúzzuk, nem túl simára. (Használhatunk robotgépet is, szakaszos üzemmódban.)

Tálalás

Klasszikus kísérője a pirított hagyma és édes-savanyú csiliszósz.

A korábban elkészített vagy készen vásárolt pirított hagymát 140 °C-os sütőben frissítjük fel 5 perc alatt.

Jól illik hozzá a sült karfiol is.

 

Recept

Sült karfiol gyors curryvel

Címkék: curry, karfiol, zöldfűszer

A karfiolt alaposan megmossuk, rózsáira szedjük (vagy szeletre vágjuk), leszárítjuk. Vaj és olívaolaj keverékén néhány percig serpenyőben forgatjuk.

Tepsire téve sózzuk-borsozzuk, 220 °C-os sütőben sütjük, míg kissé meg nem barnul. Zöld ízesítőpasztával tálaljuk. Önálló fogásnak is remek.

Curry jellegű zöld ízpaszta

• fokhagyma
• koriander levele-szára-gyökere
• zöld csilipaprika
• galanga
• citromnád
• citromlevél
• durva só

A hozzávalókat finomra vágjuk, mozsárban kevés durva sóval átdolgozzuk.

Recept

Konfitált kacsacomb

Címkék: áfonyamártás, kacsa, konfitálás, portói mártás

Rendkívül jól előkészíthető, nehéz elrontani. Feltéve, hogy sikerül jóízű kacsát találni hozzá.

Hozzávalók

• 6 hízott kacsacomb (vagy libacomb)
• durva tengeri só
• frissen tört bors
• 2-4 gerezd fokhagyma, zúzva
• 3-4 szál kaukkfű (esetleg még kevés rozmaring is)
• 1,5 kg kacsazsír

A kacsa- vagy libacombot meghintjük durva tengeri sóval (1 kg húshoz körülbelül 15 g) és frissen tört borssal. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymagerezdeket és a kakukkfüvet, az egészet beledörzsöljük a hüsba. Műanyag fóliával légmentesen beburkoljuk, 24–48 órára hűtőszekrénybe tesszük.

A sütőt 80 °C-ra előmelegítjük, a combokat letöröljük. Lábosban kacsazsírt melegítünk 80 °C-ra, beletesszük a combokat (a zsír épp lepje el). Újból 70-80 °C-ra melegítjük, és az előmelegített sütőbe tesszük 3–3,5 órára.

A készültséget hegyes végű késsel ellenőrizzük: akkor van kész, amikor a penge ellenálás nélkül hatol a húsba, de a csontról még nem válik le. Tálaláskor elővesszük a combokat, hagyjuk felmelegedni, majd mérsékelt lángon körbepirítjuk.

Ha hosszabb időre el akarjuk tenni a combot, akkor a zsírt leszűrjük és visszatesszük a tűzre, hogy minden víz elpárologjon belőle. Így öntjük vissza a combokra. Így tartósítva a hús akár hónapokig is eláll hűvös helyen.

Adhatunk hozzá

• gratin dauphinois-t
• pékné burgonyát
• rösztit.
• kiváló hozzá a kumkvatos lilakáposzta.

Alain Ducasse egyik bisztrójában portói mártással és áfonyával tálalják.

A mártás sűrített vörösbor, portói és szárnyasalaplé keverékéből készül – kevés újhagymával, a végén hideg vajkockákat montírozunk bele. Pár csepp citromlével és csurranásnyi friss portóival frissítjük, röviden beleforraljuk az áfonyát. (Portói híján a vörösborba keverhetünk kevés brandyt .)

Alternatív megoldás a konfitálásra

Vákuumzacskóba nagy kanál kacsazsírt, fokhagymagerezdet és kakukkfüvet teszünk, belehelyezzük a sózott-borsozott kacsacombot, vákuumozva 68 °C-os vízfürdőben hőkezeljük 36 órán át (vagy 65°C-on 34 órán át).

Recept

Láthatatlan almatorta (gâteau invisible aux pommes)

Címkék: almatorta, david lebovitz

Klasszikus francia recept: épp csak annyi a tészta, hogy összetartsa az almát. Azért mondják láthatatlannak, mert rövid érlelés után az alma mintegy beleolvad a tésztába, ízre-állagra egyesül vele, szinte mindkét fél láthatatlanná válik.

David Lebovitz szerint mindenki jól teszi, ha ellenáll a csábításnak, s nem tesz bele fahéjat, viszont beleadja a megkívánt sómennyiséget, ami nélkül könnyen unalomba fullad minden süteményféle.

Megtehetjük viszont, hogy calvadosba áztatjuk az almát, s tálaláskor kevés karamellaport vagy sóskaramellát kínálunk hozzá.

A legszűkebb keresztmetszet itt is az igazán jóízű és jó állagú alma megtalálása.

Hozzávalók (12 adag)

• 90 g finomliszt
• 100 g kristálycukor
• 1 kk sütőpor (alumíniummentes)
• 1 kk só
• 80 ml zsíros tejszín
• 80 ml zsíros tej
• 3 nagy tojás (szobahőmérsékleten)
• 3 ek olvasztott vaj (szobahőmérsékleten)
• 1 kk vaníliakivonat
• 4 nagyobb vagy 5 kisebb alma (körülbelül 900 g)
• 3 ek sötétebb vagy világosabb barna cukor

Egy 23 cm-es szögletes kenyérformát kivajazunk. Méretre vágott sütőpapírral kibéleljük az alját és a két oldalsó falát (lógjon túl a két oldalán, hogy ennél fogva tudjuk majd kiemelni a kész süteményt).

A sütőt 180ºC-ra előmelegítjük, a rácsot középre tesszük.

Közepes keverőtálban lágy, csomómentes tésztát keverünk a következőkből: liszt, cukor, sütőpor, só, tejszín, tej. Beleadjuk a tojásokat, az olvasztott vajat és a vaníliát is

A lehámozott almának kiszűrjük a közepét és vékony karikára gyaluljuk (vághatjuk éles késsel is, nem baj, ha egyenetlen). A karikákat félbevágjuk, lapáttal óvatosan beleforgatjuk a fenti masszába (lehetőleg ne tördeljük össze az almát).

A tésztával bevont alma egyharmadát beleöntjük a formába, simára igazgatjuk a tetejét. Ezután jön a második harmad, ezt is igazgassuk el, végül a harmadik harmad. A teteje legyen szép sima. Végül lapáttal rákapargatjuk a maradék tésztát és meghintjük a barna cukorral.

Betesszük a 180ºC-os sütőbe, 40-45 percre. A közepén megnyomva érezhetjük, hogy mikor kész. A teteje szépen karamellizálódik.

Kivesszük, fél órát hűlni hagyjuk. Ezután tömpe vajkéssel ellazítjuk a süteményt a két végén a formától (ahol nincs papírbélés).

A kétoldalt túllógó papírnál fogva óvatosan kiemeljük az „almakenyeret”, és rácsra tesszük.

Mihelyt szobahőmérsékletre hűlt, tálalható. Felvágáshoz a legjobb csipkézett pengéjű kenyérvágókést használni. Egy hétig vígan eláll a hűtőszekrényben.

Készíthetjük természetesen kerek tortaformában is…

Deluxe lehetőségek

• 5-6 cl calvadost is teszünk a tésztába
• készíthetjük körtéből is, ha van jóízű, érett körténk
• 10 perccel a sütés vége előtt a következő keveréket terítjük rá a tetejére: 100 g cukor, 1 tojás, 15 g olvasztott vaj, 3 púpos ek mandulaszilánk, 3 ek durvára vágott pirított mandula

Recept

Milliomosok keksze

Címkék: édesség, shortbread, skót konyha, szilveszter

Hogmanay. Így hívják a skótok szilveszterét, amikor mindenki ajándékot visz szeretteinek, rögtön éjfél után. Tipikus ajándék a viszki és a shortbread, a skótok nevezetes omlós vajas keksze.

Büszkék arra, hogy már a 12. században készült e néven valami, amit akkoriban még kenyér- vagy lepénymaradékból dolgoztak össze. A kekszevolúciónak aztán nagy lendületet adott a 16. század közepén Stuart Mária: az ő kedvence már hasonlított a mai változatokhoz, mivel vajjal és cukorral készült (vagyis akkori viszonylatban királyi luxuscikknek számított).

„Petticoat tails”, vagyis alsószoknya fodra néven ma is sütik: alakja nagyobb korong (mint egy kisebb lapos torta), aminek a szélét még nyersen körbenyomkodják, ettől fodrosnak tűnik.

Ma is szokás így sütni, és eredeti recept szerint köménymagot és mandulát is tenni bele.

Millionaire’s Shortbread

Az alábbi, milliomosnak mondott változat a hetvenes években terjedt el. A három réteg: omlós kekszalap, barnacukros vajkaramella, feketecsokoládé. Maldon-sóval hintjük meg.

Tészta

• 170 g liszt
• 75 g rizsliszt (vagy kukoricakeményítő)
• 56 g finom kristálycukor
• negyed kk só
• 150 g olvasztott vaj

Középre tesszük a rácsot és 175 °C-ra melegítjük a sütőt.

23 x 43 cm méretű peremes sütőlapot kibélelünk egy nagyobb sütőpapírral (legalább 5 cm-rel lógjon túl a széleken), s vékonyan kikenjük vajjal.

Keverőtálban összekeverjük a lisztet, keményítőt, cukrot, sót. Lapáttal vagy spatulával beledolgozzuk az olvasztott vajat (legyen homogén, de ne dolgozzuk túl).

A masszát a kibélelt tepsire terítjük, simára egyengetjük. Körülbelül fél óra alatt aranybarnára sütjük, hagyjuk kihűlni.

Tejkaramella (butterscotch)

• 170 g vaj
• 450 barna cukor
• 350 ml zsíros tejszín
• 1 csapott kk só

Nyeles lábosban, közepes lángon megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a sót és a cukrot, kevergetjük, míg fel nem oldódik. Mintegy 5 percig kis lángon bugyogtatjuk.

Felöntjük a zsíros tejszínnel, ezzel is kevergetjük, míg egyenletesen mártásszerű nem lesz az állaga. Nagy lángon felforraljuk, míg fényessé nem válik.

Amikor eléri a 113º C-os hőmérsékletet, lehúzzuk a tűzről, 5 percig hagyjuk hűlni (ne legyen már forró, de legyen még folyékony).

Óvatosan ráterítjük a tésztára, további fél órát hagyjuk dermedni. Fedetlenül hűtőszekrénybe tesszük egy órára, az óra elteltével átrakjuk a mélyhűtőbe – legalább 10 percre, legfeljebb 1 órára. Ezidő alatt elkészítjük a csokoládébevonatot.

Bevonat

Jelen bevonat aranyszalagos Rózsavölgyi csokoládéból készült.

• 200 g étcsokoládé (64 % –70%) durvára vágva
• 1 ek vaj (15 g)
• a tetejére Maldon-só

Hőálló keverőtálba tördeljük a csokoládét, hozzáadjuk a vajat, gőzölgő vízfürdő fölé helyezzük (a tál alja ne érjen a forró vízbe). Körülbelül 3 percig melegítjük, kevergetés közben, míg homogén és sima nem lesz. Levesszük a tálat.

Befejezés

• karamellás tészta
• csokoládébevonat

A mélyhűtőből kivesszük a karamellás tésztát, spatulával egyenletesen és vékonyan beterítjük a csokoládéval. Legalább félórára hűtőszekrénybe tesszük.

Tálaláskor a sütőpapírnál fogva emeljük a süteményt, deszkára tesszük. Éles késsel szögletes darabokra vágjuk, hűvösen fogyasztjuk.

A tészta finoman porlik, íze intenzíven vajas, a karamellás töltelékben a só mélyíti a karamellásságot és féken tartja az édességet. A vékony étcsokoládébevonat szintén kiegyensúlyozóan hat.

Milliárdosok változata

A karamellás krémbe enyhén pirított mogyoródarabkákat keverünk. (Érdemes összekóstolni egy tetszőleges mogyorót egy piemontival.)

Kapcsolódó

Karamella, dulce de leche

Karamellás ételek a Bűvös Szakácson

Kapcsolódó

Szenzorikus dizájn
Rántott hús verbalizálva
Mesterséges unintelligencia és papírfőzelék
Étkezési morál okoskodás nélkül
Honi csülök vagy idegen tücsök
Változó kalauzaink