„Az úgy kezdődött, hogy egy délután egész olajbogyókat mártogattunk csokoládéba és kenyeret ettünk hozzá. Már simán kenyérrel is csodálatos a csokoládénk, de az olajbogyó valamiért kiteljesíti.”
A Gault&Millau Magyarország a jövőben nemcsak étterem- és borkalauz lesz, hanem keresi az országban mindazt, ami a minőségi étkezési kultúrát támogatja.
Az őszre várható 2013-as kalauzban jelennek meg először az Aranyszalag Minőség tanúsítványt elnyerő első termékek.
Az egyik jelölt Csiszár Katalin / Rózsavölgyi csokoládé…
…Csiszár Katalin Iparművészeti Főiskolát végzett, szakmája rajzfilmrendező. Hosszas rajzfilmes gyakorlattal egyszer csak úgy döntött, hogy bonbonkészítő lesz. Franciaországban, Olaszországban, majd Amerikában tanult, nyolc éve alapította férjével, Szabad Zsolttal a Rózsavölgyi műhelyt. Csokoládéik felkerültek a Magyar Gasztronómiai Egyesület Aranyszalag Minőség jelöltjeinek listájára.
MBTBD: Igencsak neves, nemzetközi rangot adó versenyeken szerepeltek kiemelkedően. A londoni Academy of Chocolate 2011-es versenyén ezüst- és bronzérmet kaptatok a Bean-to-Bar Best Dark Bar főkategóriában. 2013-ban a fűszerezett táblás csokoládé kategóriában nyertetek bronzérmet az Olajbogyó és kenyér táblával.
CSK: Az úgy kezdődött, hogy egy délután egész olajbogyókat mártogattunk csokoládéba és kenyeret ettünk hozzá. Már simán kenyérrel is csodálatos a csokoládénk, de az olajbogyó valamiért kiteljesíti.
A táblás változat úgy készül, hogy pirított olajbogyó- és kenyérdarabkákat, majd végül olívaolajat keverünk a csokoládéba. Olyan ez kicsit, mint egy olasz uzsonna…
MBTBD: Csomagolásra is kaptatok külön díjat.
CSK: Igen: bronzérmet kaptunk a Trincheras 95%-os csomagolására.
Az ihletet árnybábfilmekből és a svájci árnyképfestészetből merítettünk. Érdekesség, hogy a képen látható kutya egy igazi Las Trincheras-i kutya árnyképe Venezuelából – arról az ültetvényről, ahonnan a kakaóbabot is vesszük.
MBTBD: Ha pontosak akarunk lenni, nemcsak babtól tábláig, hanem babtól bonbonig is dolgoztok. Vagyis több szakmát űztök.
CSK: Igen: kakaóbabból csokoládét, aztán a csokoládéból bonbont és más egyebet is készítünk.
MBTBD: Mit kell tenni azért, hogy az embernek világszínvonalú, vagy mondjuk úgy: igazi csokoládéja legyen?
CSK: Először is elmentünk megtanulni a bonbonkészítő szakmát. Olyan mesterekhez jutottunk el, mint a francia Lionel Gauvin, az olasz Roberto Catinari, a San Francisco-i Michael Recchiuti. Amikor saját lábunkra álltunk, először az Amedeitől vásároltuk a csokoládét. Aztán mivel egy idő után már nem voltunk elégedettek semelyik kapható csokoládéval, úgy döntöttünk, készítünk magunknak.
Zsolt elutazott több ültetvényre Venezuelába, ahonnan közvetlenül vásárolunk a Franceschi családtól, mindenféle kereskedőt kiiktatva. A madagaszkári ültetvényes szintén jó ismerősünk: Bertil Akesson. A madagaszkári criollóját csak nekünk adja el, és a francia Bonnat csokoládéműhelynek.
MBTBD: Akkor összegezzük egy kicsit: milyen babból dolgoztok?
CSK: Ötféle venezuelai és kétféle madagaszkári kakaóbabot dolgozunk fel. A jó kakaóbabok főleg Közép-Amerikából és Madagaszkárról származnak, a világtermelés nagy részét kitevő afrikai áru jóval silányabb.
Madagaszkár azonban külön világ: az ottani baboknak kellemes gyümölcsös az aromájuk. A venezuelai kakaó kevésbé egyértelműen gyümölcsös, fajtától függően találhatunk bennük vajas, gyümölcsös, zöld növény, mogyoró és más ízeket.
Kakaóbabtól a kakaóbabig (Theobroma cacao)
A két fő alfajta: a criollo és a forastero.
A criollo a legértékesebb, maja időktől nemesített. Nehezen termeszthető, érzékeny, kis terméshozamú (a valódi Criollo-termés kevesebb, mint a világtermelés 1%-a). A belőle készülő csokoládé gyümölcsös és tejszínes ízű, nem keserű. Bioaktív anyagtartalma magasabb.
A forastero íze jellegtelenebb, elsősorban a keserűség uralja. Könnyebben termeszthető, ellenálló, nagyüzemi vegyszeres termelésre jól alkalmazható. Egyes forasterók ugyanakkor különlegesek is lehetnek. Ez a világ legnagyobb mennyiségben termesztett kakaója, ha úgy tetszik, a világ „konzumkakaója”: a fogyasztás mintegy 90%-át adja.
A criollo és a forastero keresztezéséből született a trinitario. E hibrid sokkal nemesebb ízű, mint a forastero, és ellenállóbb a betegségekkel szemben, mint a criollo. Egy negyedik alfajta, a nacional, ez az 1920-as években kipusztult, de most újra megtalálták Peruban.
A Rózsavölgyi által feldolgozott kakaóbabok:
Venezuelából Trincheras, Carenero, Sur del Lago, Rio Caribe (ahol a nevek a termőterületet jelölik; fajta szempontjából ezek mind magas criollo tartalmú trinitariók), és néhány száz kg Porcelana a Maracaibo-tó déli partjáról, amely tiszta criollo, a nevét fehér színéről kapta, nem a termőterületről. Ezenkívül feldolgoznak madagaszkári criollót és trinitariót.
MBTBD: Mit kell tenni ahhoz, hogy kakaóbabból csokoládé legyen?
CSK: 60-70 kilós jutazsákban érkezik hozzánk a kakaóbab. Már 30-50 szemből megállapítható a minőség, vagyis hogy megfelelően nagy arányban és egyenletesen erjedt-e (ha szétroppantjuk a babot, a belseje állagán ez jól látszik). Az erjesztés fontos, mint ahogy az is, hogy megbízható ültetvényről vásároljunk – olyanoktól akik rendesen szellőztetik és forgatják az erjedő babokat. Ránézésre lehet tudni továbbá, hogy friss-e, netán megázott-e. Felismerhetők a fajtajegyek is: nagy szemű, vörös, világos barna stb.
Először tisztítani kell, aztán pörkölni, majd meg kell roppantani és a héjas töretből a héjat kifújni.
Ezután jön az őrlés 20 mikron méretig (ekkora a kakaóvaj szemcsemérete is) majd a „konsírozás”, ami hosszabb gyúrás-keverést jelent (ennek során vonja be filmszerűen a kakaóvaj a szilárd részecskéket, ami állag és aroma szempontjából egyaránt fontos).
Mi organikus nádcukrot adunk hozzá, vaníliát nem (azt csak a vaníliatáblába és a vaníliás ganache-ba teszünk). A csokoládéhoz kakaóvajat lehet még adni, majd temperálni: feketecsokoládénál 45-50 ºC-ra melegíteni, 28 ºC-ra hűteni, 30 ºC-ra melegíteni. Ettől kialakul az a bizonyos kristályszerkezete, stabilizálódik az olvadási hőmérséklet is. A kész csokoládét azután sokféleképpen dolgozzuk fel.
MBTBD: Divatos újabban a nyers csokoládé, és terjed a „biocsokoládé” elnevezés is. Ezekről mi a véleményed?
CSK: A nyers csokoládét minden lépésben alacsony hőmérsékleten kell tartani. Egy normálisan erjesztett kakaóbabnál azonban a hőmérséklet már az erjedés alatt eléri a 70 ºC-ot, és ez az aromák szempontjából igen fontos. A nyers csokoládé kakaóbabjait tehát, ha betartják a szabályokat, nem erjesztik. Olyan alacsony hőmérsékleten, ahol az igazi nyersnek kell készülnie, nem lesz jó soha a csokoládé. El tudom képzelni, hogy valaki jóhiszeműen készít ilyet, de az íze garantáltan nem lesz jó. Aztán olyan cégek is ráírják a csomagolásra, hogy „nyers”, amelyek a valóságban olyan hőmérsékleten pörkölnek, mint mi. Vagyis a csokoládéjuk nem nyers.
A bioval az a helyzet, hogy sok helyen magától értetődően bio a termék, ahogy például Madagaszkáron. A venezuelai eladóval is jól ismerjük egymást és az árut. Nincs szükségünk biominősítésre, mert tudjuk, hogy minden rendben folyik. És hogy még a fair trade-re is kitérjünk, erről szintén nincs plecsnink: mindkét fél tudja, hogy a kakaó kiváló, és ehhez rendesen meg kell fizetni a munkásokat is. Tisztességes áruért tisztességes árat fizetünk, mert szeretnénk, ha ezek az ősi fajta kakaóbabok megmaradnának.
MBTBD: Mások azzal reklámozzák a csokoládét, hogy hosszan konsírozzák…
CSK: Minél jobb az alapanyag, annál rövidebb feldolgozási idő elég. Egyébként jó csokoládét állít elő a Domori rövid konsírozással, és az Amedei is, akik viszont hosszan, 3 napig konsíroznak. Mindegyiknek megvan az érdekessége, általában egy hosszan konsírozott csokoládé ízekben szegényebb. Az időkkel minden területen sokat lehet játszani.
Mi például enyhén pörkölünk, mert meg akarjuk őrizni a kakaóbab természetes és erjesztett ízét. Összességében egyszerű ízekre törekszünk, ami mögött persze komplexitás húzódik meg, de végül mégis csak elegánsan egyszerűnek kell hatnia.
Ugyanez vonatkozik a bonbonjainkra, pralinéinkra is. Itt van például a „naradicsomos” ganache-bonbonunk. Ebbe narancsolaj és paradicsompüré kerül megfelelő arányban, de a végeredmény könnyen csúszik, nincs benne semmi bonyolult.
MBTBD: Összesen hányféle bonbon készül a Rózsavölgyinél?
CSK: Az általunk készített csokoládékból több mint 30 féle bonbon lesz, ezekből kettő megkapta a londoni Academy of Chocolate ezüstérmét.
Készítünk különböző ganache-okat, giandujákat, pralinét (olajos magvakkal), csokoládéba mártott bergamotthéjat (ez különösen nagy kedvencem!), szobrokat, kakaóbablisztes macaront. A Pannonhalmi Apátságnak készítünk egyéni megrendelésre tejcsokoládé táblát, amit kevés csillagánizzsal ízesítünk és karamellizált levendulát keverünk bele. És persze itt vannak a fűszerezett táblák és pasztillák.
MBTBD: Gyakran hangsúlyozod, hogy a jó csokoládé nemcsak desszertkészítésre alkalmas.
CSK: Hát nem. Ha egy éttermet felhívok, mindjárt adják a cukrászt, ami nagyszerű persze, de személy szerint sajnálom, hogy a konyhafőnökök között nemigen akad olyan, akiben tudatosulna, hogy a csokoládét másra is lehet használni.
Például mártásokhoz, levesekhez. Vagy máshoz: csak ötlet, kombinálás, kísérletezés kérdése.
MBTBD: Ehhez szükség lehet jó kakaóporra is. Mit lehet ajánlani a kísérletezőknek?
CSK: Itthon nem nagyon van jó, és sajnos még mi sem tudunk készíteni, mert nincs kakaóvaj sajtoló gépünk. A Grenadának azonban van például egy jófajta kakaópora, ami kapható a csokoladenet.hu-n.
Vagy itt van a kakaóbabliszt, nagyon érdekes kenyeret lehet belőle sütni. A kakaóbab önmagában nem édes, akkor miért csak édes ételeket akarunk belőle készíteni? Van például 95%-os Trincheras csokoládénk, ami egyfajta alapíz, már önmagában egy étel.
MBTBD: Sok országba szállítotok késztermékeket: Svédországba, Hollandiába, Németországba, Angliába, Ausztriába, Hongkongba, Kanadába. Hogyan jutottatok el ideáig?
CSK: Indulni szoktunk a londoni Academy of Chocolate versenyén. Aki itt jól szerepel, azt megtalálják a csokoládéboltosok. Igyekszünk jót csinálni a saját elképzelésünk szerint és néhányan felfigyeltek ránk. Ezek mind speciális csokoládéboltok, ne nagy áruházakat képzeljetek el.
MBTBD: Úgy tűnik, szinte mindent elértetek néhány év alatt. Hova tovább? Van valamilyen kívánsága a cégnek a közeli jövőre nézve?
CSK: Van. Például az, hogy minél több jó minőségű hazai alapanyagot dolgozhassunk fel az üzemünkben. Amúgy nem kovácsolunk hosszú távú terveket, de van itt egy-két íz, amit már régóta nem sikerül megfognom, pedig nagyon szeretném: a dohány, a fenyőfa és a füst. Ha ezeket egyszer sikerülne belefoglalnom a csokoládéba, azt hiszem egy darabig még boldogabb lennék.
Csokoládé-sajtószemle
Georg Bernardini német cukrász és csokoládékészítő nemrégiben 2950 fajta csokoládét kóstolt végig, majd élményeiről könyvet adott ki. Az ő csokoládé-rangsorában a magyar Rózsavölgyi csokoládé az első 30 között szerepel. Számos interjú jelent meg vele, az egyik legérdekesebb a Die Weltben. Mint mondja, a feladat csak eleinte volt örömteli, mert hamarosan elfogytak a jó csokoládék, aztán új és újabb bugyrok nyíltak meg a csokoládépokolban.
„Megdöbbentően sok a rossz csokoládé – nemcsak az olcsó, hanem a drága kategóriában is” – mondja a cukrász, és felsorol néhány alapvető szempontot a vásárláshoz.
Meg kell nézni az összetevők listáját: ha vanilin szerepel rajta vanília helyett, már nem lehet jó; tejcsokoládé nem lehet jó, ha a lista élén szerepel a cukor; nyilvánvalóan nem ajánlható olyan töltött csokoládé fogyasztása sem, amelybe műaromát tesznek.
Sok a lehetséges trükk, amihez persze agymosás is kell. Sokan bedőlnek olyan reklámszólamoknak, mint „hosszan konsírozott” vagy „saját gyártmányú” jóllehet a minőségről ezek nem mondanak semmit. Érdekes az egzotikus származási helyekkel való játszadozás: egy nagy német cég Tobago csokoládét forgalmaz tömegszériában, jóllehet a szigetről ennek a töredékét sem lehet beszerezni. Egy másik csokoládé azt állítja magáról, hogy Pápua Új-Guineáról való, de a csomagon szereplő ültetvény új-kaledóniai.
Nagy siker a drága biocsokoládé, ami azért vicces, mert ott, ahol a legjobb kakaók teremnek, a termelőknek nemigen van pénzük biotanúsítvány beszerzésére. Mint ahogy általában drága vegyszerre sem. Aztán vannak olyan hiedelmek, miszerint a belga csokoládé kiemelkedően jó, valójában a belgák 30 éve nem dobtak semmi különlegeset a piacra. Bernardini kizárólag két házat tud ajánlani Belgiumban: Pierre Marcolini és Laurent Gerbaud cégét.
Felszálló ágban van viszont az Egyesült Államok, ahol részben talán azért virágzik ez az ipar, mert szabadabb a vállalkozás: aki egyik nap még postás, másnap belekezdhet a csokoládékészítésbe, akár nagyváros közepén is, nem akadályozza ezer előírás.
Brooklynban egy független filmes futtatott fel jó céget a fivérével, aki szintén nem cukrásznak, nem is csokoládékészítőnek tanult. Ők a Mast Brothers.
Bernardini az érdekesebb új termékek közt említi a következőket: tevetejcsokoládé, vízibivaly-tejporos bonbon (ennek van epres-libamájas változata is), kéksajtos bonbon, a japán kollagénes-kávés csokoládé, szárított spárgás fehércsokoládé, fermentált szójababbal töltött csokoládé. Amerikába és Angliába begyűrűzött a „nyers csokoládé” is. Ez annyit jelent, hogy a babokat alig fermentálják és alig pörkölik, a feldolgozás során sosem hevítik 46 ºC fölé.
Georg Bernardini üzenete a szülőknek:
„Ne vásároljanak olcsó csokoládét a gyereknek, mert az közönséges testi sértés. Gyakorlatilag ipari cukor sok rossz egyéb adalékkal körítve. Inkább kevesebbet adjunk nekik, de jót.
Én a magam részéről 5 éves korukig nem adtam mást a gyerekeimnek, mint jófajta feketecsokoládét. Először ki kell alakulnia az ízlésnek. A cukros csokoládéval csak kábítószerhez hasonló függőségbe hozzuk a gyerekeket.”
CSK: Cseresznye- és szilvapálinkában érleljük a száras, magvas, egész meggyeket a szürettől a következő év februárjáig. Az elkészítés fondant-nal indul, amit nádcukorból készítünk, a meggy leszűrt levével, azután bemártjuk a csokoládénkba. Egy hét után a fondant és a meggy alkoholtartalma átalakul likőrré. Csak februárban készítjük, el is fogy a készletünk 3-4 hét alatt, mert sokan egész évben csak erre várnak.
CSK: A macaronba leginkább 95%-os Trincherasból vagy 84%-os Sur del Lagoból szeretek ganache-t készíteni: ez ellensúlyozza a tészta édességét.
Egyébként sokféle eljárás létezik a ganache készítéséhez, például a tejszínt forrón ráönteni a szilárd csokoládéra vagy a mind a kettőt 40 fokosan összekeverni. Igazából az határozza meg, hogy valaki melyik módszert használja, hogy milyen csokoládéval dolgozik. A legegyszerűbb a magas cukortartalmú és szója-lecitint tartalmazó csokoládékkal dolgozni.
*Mivel a mi csokoládénk nem ilyen (75%-os és nincs benne lecitin), ezért én megolvasztva használom, a tejszínt is kb. 60 fokosan keverem a ganacheba. A kész ganache-t kiterítjük 8 mm magas tepsikbe, aztán szikkad némelyik akár még 4 napig is. Jobb lesz az állaga, ha folyékonyabbat készítünk inkább, és tovább hagyjuk szikkadni, mintha egyből keményet készítünk. A jó állagú ganache-ban harapás után meglátszik a fogunk nyoma.
Csokoládéba mártani
CSK: A csokoládé folyékonysága sok mindentől függ. Például folyékonyabbá válik a túlpörköléstől, mivel tovább csökken a víztartalma. Aztán attól is folyékonyabb, ha valaki fehér cukrot használ, de folyékonyabb lesz a szójalecitintől is. A mi csokoládénk tehát elég sűrű: alacsony hőfokon pörkölünk, nádcukrot használunk, szója-lecitint pedig nem. Ha mártáshoz szeretnénk használni a csokoládét, adnunk kell hozzá még a konsírozóban extra kakaóvajat, csak így lehet a bonbonokon a bevonat kellően vékony. Ezeket a hígított csokoládékat hívják couverture (kuvertür) csokoládénak.
Hivatásos cukrászok invertcukrot használnak, szirupformában. Ugyanezt a funkciót látja el a méz, ami természetes invertcukor (akárcsak a Golden Syrup).
Csokoládéolvasztás
Tiszta vágódeszkán durvára vágjuk a csokoládét, edénybe tesszük, forró vízzel töltött lábosra helyezzük, úgy, hogy a csokoládés edény kissé merüljön el a vízben. Kis lángon tartjuk, és ügyeljünk rá, hogy ne forrjon fel a víz. Amint a csokoládé olvadni kezd, nyeles hablapáttal folyamatosan keverni kezdjük.
Hivatásosok használják ehhez a mikrohullámú sütőt is.
Ehhez olvasztó üzemmódra kapcsoljuk. Vagy másik megoldásként: maximum 500 Watton 50-60 másodpercig melegítjük. Ezután kivesszük, hablapáttal megkeverjük, és 20-30 másodpercre visszatesszük a mikróba. Ezt a műveletet addig ismételjük, míg a csokoládé meg nem olvad.
Minden esetben ügyeljünk arra, hogy csak addig melegítsük, míg a csokoládé meg nem olvad. Ha túlhevítjük, tönkremegy.
CSK: „A gombapralinékhoz a kucsma-, róka- vagy vargányagombákat beáztatjuk enyhén sós, forró kakaóvajba, ezt keverjük aztán össze mandula és mogyorópralinéval, és persze csokoládéval. A tetejükön Braille írással láthatók a gombák kezdőbetűi. A csomagolása ezüstérmet kapott 2011-ben Londonban.”
CSK: A reneszánsz mintájú táblánk – bár hihetetlennek tűnik – 71%-os madagaszkári criollo, és nem tejcsokoládé. Ez az egyik kedvencem: egyszerre érződik benne a Porcelana lágysága, a madagaszkári gyümölcsösség és egy kevés finoman pörkölt kávé. Ez az egyik a legizgalmasabb csokoládénk.
Rózsavölgyi Csokoládébolt
1053 Budapest
Királyi Pál u. 6.
Műhely, rendelések:
+36 30 504-4294, +36 30 683-1228
Bolt:
+36 30 814-8929
(A Magyar Konyha 37. évf. 3. számában megjelent cikk bővített változata)
Kiváló cikk illetve a bolt is gyönyörű. Mindig megcsodálom egyetemre menet! A csokit gondolom nem kell méltatnom…