Igazi esemény volt, amikor a hetvenes években megjelent Budapesten a 10 és 20%-os „ételecet” mellett az első borecet. Ma Susanne Daucher Pécselyen európai viszonylatban is különlegesnek számító szortimentet érlel, évek óta kaphatók a tokaji Formanek és az őrségi Pödör cég kézműves ecetei, a világban ezerféle bor-, pezsgő- és sörecet, sherry- és balzsamecet, zöldség- és gyümölcsecet kínálkozik, ismertté vált a japán rizscetek szigorú hierarchiája (attól függően, hogy milyen rizsből, milyen élesztővel, milyen hordóban és meddig érlelik).
A világ legjobb éttermének kikiáltott koppenhágai Noma – René Redzepi étterme – kiváló fermentációs könyvében külön fejezet foglalkozik kísérleti ecetekkel (melyeket javasol zellerből, sütőtökből és viszkiből is készíteni), mielőtt leírná a fekete fokhagymás balzsamecet egyéni verzióját is. Összességében tehát végtelen távlatok nyíltak meg a kreatív ecethasználók előtt. Mely ecet a zöldség egyik klasszikus savanyítási és tartósítási módjának eszköze.
Ecetezés
Az északi népek a rövid nyarak miatt régóta hiperaktívak ezen a területen. Náluk is közismert módszer az 1:2:3 (cukor, ecet, víz keveréke ebben az arányban – több-kevesebb sóval kiegészítve, erős (10%-os) ecettel értve). A hozzávalókat felforralják, majd hidegen öntik a nyers vagy sózott vagy előfőzött zöldségre. Ugyanígy járnak el egyébként a heringgel is. És végül mindez elmaradhatatlan része a smörgåsbord és smørrebrød típusú asztali kínálatoknak, vagyis a skandináv tapas kultúrának.
Az ecetes savanyú Dél-Európában is jelen van. Ibériai tapasbárokban kötelező alapképlet a nyársra tűzött savanyú gyöngyhagyma hegyes zöldpaprikával (guindilla) és mini csemegeuborkával. Gyakran tűznek rá sózott vagy ecettel marinált szardellát is. Szakértők szerint egy ilyen fogadófalat minősége – milyen az ízárnyalata és az állaga – sokat elárul arról, mit várhatunk az adott lokáltól.
Olaszországban a hideg bevezetők (antipasti) készletében gyakori a „gardiniera” technológia: a zöldséget fűszerezett ecet-víz 2:1 arányú keverékében előfőzik, leszárítják, aromatizált olívaolajjal leöntik. Eltehető hosszabb időre is – ilyenkor a blansírozott zöldséget befőttes üvegben öntik le ízesített olajjal és vízfürbőben befőzik. Portugáliában egyszerű erős ecetben tesznek el zöldségeket, amit persze kinyitás után kezelni kell, de a zöldség maga rendkívül roppanós marad.
Fermentálás
A savanyítás másik klasszikus módszere a zöldség fermentálása (lásd: savanyú káposzta, kovászos uborka). Itt tejsavas erjedés során a zöldséget baktériumok, élesztők, penészgombák alakítják át. A mikroorganizmusok úgy fejlesztenek energiát saját élettevékenységükhöz, hogy enzimeket termelnek, s ezzel lebontanak bizonyos szénhidrátokat, nagyobb molekulákból kisebb molekulákat gyártanak, végül a tejsav- és más molekukák sokfélesége szervezetünknek kedves „állatkertet” eredményez. Vagyis a bélflórának hasznos baktériumokat szállít, az étel könnyen emészthetővé válik. Ezért találkozni olyan kattintásvadász szalagcímekkel, mint: „A savanyúság elűzi a depressziót”; A fermentált zöldség szépíti a bőrt és karcsúsít”; „Ez a legjobb új food trend – az örökifjúság záloga”. Ezzel együtt vitathatatlan, hogy a fermentált zöldségnek jó az élettani hatása (is).
A gasztronómia néhány évtizede erősen felfedezte a téma feneketlen kincstárát, óriási szakirodalom keletkezett. Amit az emberiség eredetileg tartósításra használt, az a modern csúcskonyhákon az ételkészítés, az egyéni aromatizálás önálló műfaja lett, kvázi „a zöldség nemesítésének” tekintik. Tetszés szerint lehet játszani a hőmérsékletekkel, hozzávalókkal, időtartammal, amitől a „nemesített zöldség” aromája változatos és hosszú lecsengésű lesz.
Alapképlet
A legegyszerűbb alapképlet: a darabolt zöldséget sózzuk, majd mikor levet ereszt, lenyomkodjuk és oxigéntől elzárva hagyjuk kibontakozni a tejsavas érlelődést. Só mellett adhatunk hozzá valamilyen magas cukortartalmú gyümölcsöt is (például körtét), ami kedvez az erjedési folyamatnak és lehetőség arra, hogy variáljuk az aromákat. Régi szokás szerint tettek az üvegbe meggyfalevelet vagy szőlőlevelet is, aminek a tannintartalma nem hagyja elpuhulni a zöldséget.
Korpás
Szenvedélyesebb savanyítók a japán eredetű korpás indítással is kísérleteznek. Ezt japánul nukacukénak hívják, egyfajta „komposztos” eljárás, amihez ágyat készítünk korpából. Ez a Távol-Keleten főként rizskorpát jelent, de megfelel a célnak a zab- vagy a búzakorpa is.
500 g korpát 6-8 perc alatt 200 °C-os sütőben, olaj nélkül megpirítunk, majd üvegtálba vagy zománcos tepsibe vastagon kiterítjük. Ráhintünk 50-60 g sót (ne legyen jódos), meglocsoljuk 200 ml állott sörrel (vagy vízzel), ujjainkkal átdolgozzuk. Olyan legyen az állaga, mint a nedves homok.
Ízlés szerint keverünk még bele egyéb hozzávalókat. Ez lehet csili (fertőtlenít), kombu (umamit hoz az ízképbe), gyömbér vagy fokhagyma (héjastul), szoktak bele tenni szakét és mustárport, jót tesz neki a tojáshéj (fékezi a savasságot). Feltétlenül tegyünk bele zöldség- és gyümölcshéjat, káposztalevelet, ami „bennszülött” mikroorganizmusaival segíti az erjedést és egyéni aromát ad.
A korpaágyat a szoba hőmérsékletétől függően 8-14 napig sötét helyen hagyjuk erjedni, naponta átforgatjuk. Ez fontos, mert megelőzi, hogy rossz mikroorganizmusok keletkezzenek. Amikor elég érett (erjedt-savanykás illatú), eltávolítjuk a „segédzöldségeket”, és magát az ágyat üveg vagy kerámiatálba téve az előkészített zöldségekkel rétegeljük – mindig jól lenyomkodva (például három réteg korpa között két réteg zöldség).
Letakarjuk tiszta gézzel, lenyomtatjuk valamilyen súllyal, és szobahőmérsékleten érleljük néhány napig vagy néhány hétig (ne tegyük tűző napra). Naponta egyszer megforgatjuk, mindig újra rátéve a lemosott súlyt. A legkedveltebb zöldségek e célra: uborka, jégcsapretek, sárgarépa (az uborka 7-8 óra, a retek 24-48 óra, a répa 1-2 nap után már élvezhető, később egyre intenzívebb lesz az íze).
Az érett zöldséget kivesszük, lemossuk és önálló ételként vagy garnírungként tálaljuk. Ízlés kérdése, hogy kisebb vagy nagyobb darabokat teszünk el, rövidebb vagy hosszabb ideig érleljük.
Magát a korpaágyat ezután hűvös, sötét helyen kell tárolni, hogy ne savanyodjon meg.
Első használat után néha túl sósnak tűnhet a zöldség, de az ágy rendszeres használata során beáll az íze. Ha az ágy több idővel túl nedvesnek tűnik, egyharmadát eldobjuk, és pótoljuk 100 g korpa, 15 g só hozzáadásával (ügyeljünk az arányokra). Egy jól elkészített ágy folyamatosan használható, nem kell mindig újat csinálni.
Kodzsi
Szintén japán eredetű a kodzsi. „A fermentálás világában a kodzsit nem észrevenni olyan, mint Párizsban szem elől téveszteni az Eiffel-tornyot – olvasható a Noma fermentációs kalauzában. – A kodzsi ugyanis az umami előcsalogatásának kulcsszereplője. Baráti mikroorganizmusok sosem érzett aromákat hoznak ki spárgákból, retkekből, gombákból és húsokból is”.
A kodzsi (japánul koji, kínaiul qu, koreaiul nurugyun) főtt vagy gőzölt rizsen vagy más gabonán, esetleg valamilyen hüvelyes felületén, meleg és párás helyen tenyésztett gombakultúrák összefoglaló neve. A beoltáshoz használt spóra leggyakrabban Aspergillus orizae. Az alapképlet tehát: gabona + Aspareagus oryzeae (spóra rendelhető a fermentationculture.eu oldalon). A kifejlődött kodzsit megszárítják, és szikkadt darabokban, vagy por formájában kerül forgalomba.
A vezető szakácsok által alapított skandináv Nordic Food Lab erjesztési kísérleteinek ez az egyik főszereplője. Mely kísérletek célja az, hogy felkutassák az umami („az ötödik íz”) sokrétű árnyalatait. Mint írják: „Az érett kodzsis zöldség íze lehet gyümölcsös, vegetális, megjelenhet benne friss gombás íz. A rizs és a kinoá diósabb aromát ad, a tönköly és a napraforgómag földesebbet.” A gyengébb vagy erősebb pirítás ismét más irányba viszi el az ízeket: csokoládés, kávés, karamellás, tósztos árnyalatok felé.
Szárított rizskodzsi interneten rendelhető, használatával gyorsítható és irányítható a zöldség vagy a hús érése. (Két nap ilyen formában körülbelül 45 napos száraz húsérlelésnek felel meg, puhít és ízesít.)
Megjelent a Magyar Hang 2023 novemberi számában
Savanyú hét zöldségből (fukujin-zuke)
A „szerencsés istenek savanyúsága”. Japánban mindennapos ebédmenü a miszóleves japán curryvel, aminek klasszikus kísérője ez az édes-savanyú, enyhén szójás-gyömbéres aromájú kompozíció. Adhatjuk bármilyen ételhez.
Zöldségek
- 250 g jégcsapretek
- 250 g vegyes zöldség (sárgarépa, uborka, padlizsán, lótuszgyökér vagy karalábé)
- 4 szárított siitake gomba
- némi fafülgomba (megáztatva)
- kis darab friss gyömbér lereszelve (lehetőleg lágy ízű, fiatal példány)
- 10 g só (a zöldség össztömegének 2%-a)
- 7-8 cl szójaszósz
- 30 g cukor
- 20 ml mirin
- 20 ml szaké
- 20 ml rizsecet
- 80 ml a siitake áztatóvizéből
A hosszúkás zöldségeket hosszában félbe vagy negyedbe vágjuk, majd 3 mm-es szeletekre. Hasonló méretű lapokra vágjuk a többi zöldséget is. Az egészet összekeverjük, 3-4 órára besózzuk, kinyomkodjuk.
Az ízesítőket az ecet kivitelével összekeverjük, felforraljuk. Beleadjuk a kinyomkodott zöldségeket és a szintén kisebb darabokra vágott beáztatott siitakét és fafülgombát.
Fél perc forralás után leszűrjük, a zöldségeket hideg vízzel leöblítjük és tálcára kiterítjük. A levet felére sűrítjük, majd hozzáadjuk az ecetet és a már kihűlt zöldséget. Még egyszer együtt felforraljuk, szűrjük, kiterítjük.
Végül üvegbe tesszük a zöldségeket a lével. Lezárva hűtőszekrényben tároljuk. Egy hónapig eláll.
Hónapos retek kétféleképpen savanyítva
Egyik
Mivel a zöldség héjában van a tejsavas erjedés „fajélesztője”, nem hámozzuk, csupán tisztítjuk. A retket vékonyra gyaluljuk és üvegbe rétegezzük, közben sózzuk. Egy-két órát állni hagyjuk, hogy kiengedje a levét, aztán alaposan legyömöszköljük, hogy a só eloszoljon, súlyt helyezünk rá (ha nincs kéznél savanyúságleszorító, akkor zipzáras nejlonzacskó is jó, vízzel töltve), majd lezárjuk a csatos tetőt, 5-7 napig szobahőmérsékleten érleljük. A csatosüveg azért megfelelő, mert jól zár, de valamennyit mégis kienged a fermentáció során keletkező széndioxidból.
Másik
Gyorsabban kész az ecetes változat. Ehhez a letisztított retket félbe vagy negyedbe vágjuk egyforma darabokra és csatosüvegbe tesszük. Szusiecetet forralunk fel, és rögtön ráöntjük a retekre. Másnap tálalhatjuk, akár reggelire is.
Gyors uborkakimcsi
A kimcsi a koreaiak nemzeti savanyúsága, a leggyakrabban kínai kelből és retekből készül, alapjáratban kerül bele halszósz (vagy szárítot aprórák vagy rákpaszta), némi fokhagyma és csilipehely (godzsugaru), ez adja a sajátos kimcsisséget.
Korábbi korokban földbe ásott cserépedényekben tárolták, ami védte hidegtől és melegtől is. Ma sok háztartásban van külön hűtőszekrény a kimcsi számára.
Hozzávalók
- 2 vékony kígyóuborka
- só (az uborka tömegének 2%-a)
- 50 g snidling
- 1 ek szezámmag
Az uborkát 1 cm vastag karikákra szeleteljük, besózzuk és 10 percig állni hagyjuk. A snidlinget finomra vágjuk. A szezámmagot aranyos színűre pirítjuk.
Marinád
- 1 kk pürített fokhagyma
- 1,5 ek koreai paprikapehely (godzsugaru)
- fél ek almaecet
- fél kk cukor
- 1 kk halszósz
A hozzávalókat összekeverjük, az uborkával és a szezámmaggal együtt keverőtálba tesszük. Alaposan összevegyítjük, néhány órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A továbbiakban hűtőszekrényben tároljuk.
Ehetjük magára, rizsre tálalva vagy bármihez garnírungként. Készíthetjük ugyanezt vékony csíkra vágott jégcsapretekből és újhagymából.
Kimcsi (koreai retek vagy káposzta)
Hozzávalók
- 1 csomag fiatal, friss jégcsapretek
- 5 szál újhagyma vékonyra vágva
- 3 cm-es friss gyömbérdarab, meghámozva, finomra vágva
- 4 gerezd fokhagyma, finomra vágva
- 1 ek erjesztett rákpaszta (vagy 5 ek thai vagy vietnámi halszósz)
- 4 ek durva tengeri só
- 2 ek koreai paprikapehely (gochugaru)
- 2 ek paprikapor (koreai)
- 1 ek cukor
- pirított szezámmag
A retket négyfelé, majd 6-8 cm-es hasábokra vágjuk. (Vághatjuk még vékonyabbra, spagettire is.) Salátástálba tesszük a sóval, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, húsz percig állni hagyjuk.
Összekeverjük a gyömbért, a fokhagymát, a cukrot, a paprikapelyhet, a rákpasztát (vagy halszószt) és az újhagymát.
A retket leöblítjük, megint tálba tesszük, belekeverjük a paprikákat. Hozzáadjuk a fenti gyömbéres-halszószos keveréket, ezzel is alaposan összekeverjük. Műanyagfóliával légmentesen lefedjük, két napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután hűtőszekrényben tároljuk. Pirított szezámmaggal tálaljuk.
Ugyanezt elkészíthetjük vékonyra vágott kínai kellel.
Kapcsolódó
Nyári kodzsikázás
Savanyúság, királyság