A szárhegyi káposzta védett márkanév, minőségét a folyamatos nemesítés és a terroár adja. Úgy mondják, a Lázár grófok hozatták ezt a fajtát Oroszországból, s maga a „cár inasa” hozta. Talán ezért nevezik Cárinának a káposztáskertjüket.
A fejforma lapított, korong alakú, a levélerek lapítottak, fehérek. Maguk a levelek vékonyak és hosszan átlapolódnak, magas a cukortartalmuk (hagyomány szerint az a jó, ha kétszer csípi meg a hóharmat, ettől még édesebb lesz). Még magasabb a cukorkoncentráció az „erős” torzsában (elősegíti a tejsavas erjedést a hordóban).
A vékony levelek hosszú elkészítés alatt sem mállanak szét, de a szájban olvadnak. (Ellentétben a legtöbb hibridfajtával, amelyek vagy hamar pempősre főnek, vagy pergamenszerűen rágósak maradnak.)
A minőséghez nagyban hozzájárulnak a területi adottságok: a meszes-agyagos talaj alatt vízzáró agyagréteg húzódik, a mély fekvés és a magas talajvízszint miatt lassabb a felmelegedés, hajnalonként gyakori a harmatkicsapódás.
Mindezen körülmények és a művelés együttesen teszi „szárhegyi káposztává”. (Ugyanaz a palánta más helyen nem hoz ugyanilyen eredményt.)
Kapcsolódó
Töltött káposzta hagyományosan és másképp szárhegyiből
Töltött káposzták a Bűvös Szakácson
Savanyú káposzta Szárhegyen
