Barcelona nagy, de azért nem olyan nagyon nagy, hogy ne lehetne metróval igen hamar kijutni a kertvárosi részekbe. Például az Avinguda del Tibidabóhoz, ahol parányi térre, egy városi oázisba lyukad ki a mozgólépcső.
Jobb felől folyondáros-termésköves teraszon italt s gyenge szendvicseket mérnek. A repkényes kút mellett érdemes meginni egy aperitifet, majd gyorsan becsöngetni a tér felső szegletén a kerti kapun.
Ha csendesen megnyílik, a fák alatt hosszú út vezet az ABaC-ba. Ez egy szálloda étteremmel, még pontosabban étterem szállodával. A séf – Xavier Pellicer – neve tíz éve vezeti Barcelona legtöbb toplistáját.
A kertben mintha még most is ott sétálna Doña Madronita. A katalán úrhölgy – korának intellektuális közéleti személyisége – több mint száz éve vezette itt szalonját, rezidenciájának nyomai a régi épületen ma is láthatóak. Az étterem maga azonban egy szikár-modern kockaházban működik, elvont-elegáns környezetben.
Zöld háttérben tört fehér
Az étkezői belteret a vajas, a szürkés és a tört fehérek uralják, üvegfalon át a kertre látni. A legkiemelkedőbb élmény ezzel együtt a konyha. Már a fizikai értelemben vett fekete alapon ezüst színű konyharendszer is, ahol főznek. E sejtelmes modern dizájnban szerviz idején is olyan tiszta minden, mintha soha senki sem főzött volna még errefelé.
A francia-katalán vegyes házasságból született séf kiváló éttermekben dolgozott – olyan szakácsok keze alatt, mint Jacques Maximin vagy Juan Arzak. ABaC címen 1999 óta működik étterme, mely jó ideje visel két Michelin-csillagot. Katalóniában lévén igyekszik helyi termékeket használni – kedvencei közt említi például az apró bébipolipot s a császárgombát –, de korántsem korlátozza magát a regionális ízekre, a tányérokon távol-keleti hatások is megjelennek.
A sokfogásos menüről az embernek elsőként az jut eszébe, hogy itt valakinek könnyű keze és biztos ízlése van.
Ez itt az egyetlen két Michelin-csillagos hely Barcelonában.
És itt van rögtön az első IQ-teszt: Hogyan bírjuk szóra a mosdóban a dizájnos hájtek vízcsapot? Aki kitalálja, mitől jön a víz, helyet cserélhet a kígyóbűvölővel. Sőt: ha sikerül megoldani a kérdést, akkor jutalmul foszforeszkáló diszpléjen követhetjük figyelemmel a víz mindenkori hőmérsékletét a vadzöldestől a mélyvörösig terjedően.
Egy ABaC-menü 2009 nyarán
A konyha üdvözlete (amuse) kétféle olajbogyó: egy elegáns provence-i és egy mély ízű görög kalamata (köszönőviszonyban sincs a szupermarketek sós-ecetes dömping-kalamatáival).
Két különböző karakter, hozzá ropogós, borjúhús ízű chips:
Apró előétel a makrélaszelet. Rajta lágyan sós kanadai vadlazackaviár, alatta decensen zelleres piskótaféle. Körötte zellermártás néhány csepp fűzöld kalamátaolajjal. Ha úgy nézzük, ez egy könnyed, jó ízű halas szendvics, kevés levesben tálalva. Az édeskés környezetben igen jó ízkiegészítő, textúrában meg egyenesen kontraszt az egy szál pirított hagymakarika.
Gömbölyű pohárban mozzarellás burgonya „parmentier” (itt: könnyű, de intenzív ízű püré), ezen habos vargányakrém, rajta ropogós kruton.
Decensen harmonikus „csészeétel”, könnyű-levegős krémekkel és habokkal. A környezet tört fehér és tojáshéj színei közé érkező világos csészepasztell olyan, mintha a dizájn része lenne.
A sűrű, mégis könnyű vízitorma-mártással tálalt ráktányér valahol a saláta és a főzelék mezsgyéjén mozog. A friss, épp csak átlangyosított vörös rák körül párolt vagy alig hőkezelt és nyers elemek: egres ízbe hajló zöld paradicsom, konfitált és nyers vörös paradicsom, végül langyosított, ananásszal rokonítható sárga paradicsom. Ezenkívül „földes-diós” articsóka, ropogós mandula, édes-kesernyés salátalevelek. A „főzeléksalátában” frissítő a koncentrált balzsamecet, s szép mély tengeri „színt” hoz a néhány csepp homármártás. Rendkívül változatos, szórakoztató, könnyed és örömteli tányér.
Ezt a komplexitást egy jóval egyszerűbb, mondhatni minimalista fogás követi: a spárgatányér alapja egy citrusos-narancsos sabayon, benne apró spárgakockák, korianderzöld és olajcsöppek. Betétként spárgafejek.
A tányér a spárga, a citrusok és a zöldfűszerek háromszögére épül. Az aromatizáció finoman differenciált: komplex citrusíz enyhe narancsdominanciával (ezt elsősorban a narancssó biztosítja), snidlingolaj, kevés szárított és friss korianderlevél.
Narancs-só – sel d’orange*
A narancs héját vékonyan lehámozzuk, a fehér részét lekaparjuk. A sárga részt blansírozzuk, kiszárítjuk, majd fele-fele arányban sóval keverve kiterítjük. Mikor alaposan kiszikkadt, összeturmixoljuk.
A haltányér három hasáb alakú főelemből áll: tengeri csuka (merluza), burgonyaterrin és rojál. A szaftos hal pirult bőrén fűszeres morzsa. Mellette hasábformában a rojál. Kiemelkedően élményszerű étel!
Következik Xavier Pellicer az egyik kedvenc tányérja, a császárgomba bébipolippal. Ehhez a gomba három percig készül a sütőben, 190ºC-on, majd rövid glaszírozás-szotírozás következik serpenyőben – szárnyas-pecsenyelével és fokhagymaolajjal.
Itt a fényes kalapú, mézkaramellás színűre készült gomba az igazi főszereplő, a serpenyőben készült bébipolip a partner (igen jól illik a „primadonnához”). Mártás: barnított vajjal készülő snidlingemulzió és kukoricakrém (a kukorica zöld levelét is felhasználják, ettől zöldes).
Érkezik még egy galamb (pigeon étouffé des Landes), 500 grammos madárból. A melle húsa tökéletes véresre készült (saignant), a sütés végén fenyőlevelet tettek mellé, s lefedték, hogy a fenyő illata járja át kissé. (A galambhús igen kényes, minimális túlkészülés esetén is megjelenik egyfajta nemkívánatos „máj íz”.) Konfitált fokhagymával, bébirépával, spenóttal, lóbabbal tálalják. Hozzá intenzív vajas pecsenyelé.
A combot Monsieur Pellicer külön tálalja, salátával. Egyik alkalommal véres hurkával tölti, másik alkalommal galambmájból, szívből és libamájból készít hozzá tölteléket kevés parmezánnal, újhagymával, sherryvel, borjúalaplével.
A tölteléket nyomózsákkal töltik a comb bőre alá, így párolják még együtt.
A tejes bárány vaníliás és borsos olajban készült sous vide módszerrel, 59ºC-on, másfél órán át. Nehéz ennél szaftosabb húst elképzelni. Mellette egy nem túlkoncentrált, de intenzív ízú, könnyű-friss pecsenyelé. Összetevői: csont, hús, fokhagyma, fehérbor, alaplé, vanília, petrezselyem. A garnírung egy zöldségekkel és libamájjal töltött pak choy. A mártás visszafogott vaníliaaromája szépen harmonizál a hússal és a vajon karamellizált kesernyés-édeskés endíviával is.
A sárgabarackos panna cottához, az elődesszerthez szamóca, narancsfilé és physalisfagylalt van.
Ezután következik a fődesszert, a mandulás-sajtos.
Az ABaC-konyha
Nagyon biztos ízlés, nagyon biztos aromatizáció, különböző sózási szintek (a halnál például sós bőr, kevésbé sós morzsatető, enyhén sózott burgonya, lágy póréhab).
Xavier Pellicer kizárólag kis hálóval vagy zsinórral fogott halat használ, tenyésztettet semmi esetre sem (ezeket megvetően „piscifactory halnak” nevezi). Mindenből a legjobbat hozatja – gombából és zöldségből is. Úgy gondolja, ha nincs rendben az alapanyag, akkor kár az időért és az energiáért. Megy a semmibe….
Xavier Pellicer egyébként néhány éve a salzburgi Ikarus vendégszakácsa volt. Nemrégiben megkérdeztük az Ikarus szakácsait, kit tartottak a legkiemelkedőbbnek az elmúlt hat évben. Sok név hangzott el, de a legtöbb salzburgi szakács elsőként Pellicer nevét említette. Ez persze nem rangsor, mégis elárul valamit. Ezekben a napokban egyébként Széll Tamás, az Onyx konyhafőnöke, a legutóbbi Hagyomány és Evolúció verseny első helyezettje sztázsol Salzburgban.
ABaC
1-7 Av Tibidabo
108022 Barcelona
+34 933 196 600
Ikarus / Hangar-7
Wilhelm-Spazier-Str. 7A 5020 Salzburg
T: +43/662/2197-0
F: +43/662/2197-3786 office@hangar-7.com · www.hangar-7.com
(A 2009-es riport készítése óta séfcsere volt az Abacban. Az új konyhafőnök Jordi Cruz, Xavier Pellicer pedig az elhunyt Santi Santamaria éttermét viszi tovább San Celoniban)