„Quentin vagyok Montargis-ból és kocsmát fogunk nyitni. A két baráthoz, ez lesz a neve” – mondja Gérard Depardieu elég sokszor a bánatoslóarcú gengsztert alakító Jean Rénónak („Pofa be” címen futott a mozikban).
A happy end azután a filmvásznon kívül tört ki, mikor Monsieur Gérard valóban éttermet nyitott a Place Gaillonon, Párizs belvárosban, nem messze az operaháztól. (Fotó: Red Bull Photofiles Helge Kirchberger)
Régóta foglalkozik borászattal: övé a Loire-menti Château de Tigné és még számos szőlőbirtok Bordeaux-ban, Languedocban, Argentínában, Spanyolországban, Marokkóban. Nem állt meg a bornál, mert mindig szeretett főzni, jót és sokat enni. (A New York Times értesülése szerint látták már egy ültő helyében négy sült csirkét elfogyasztani).
Néhány éve kinézett magának egy új barátot, úgy hívják, Laurent Audiot. Monsieur Laurent korábban a neves párizsi halétterem, a Marius et Janette főszakácsa volt, ma ő irányítja a La Fontaine Gaillon nevű Depardieu-étterem konyháját.
A 17. században a híres Jules Hardoin-Mansart tervezte az épületet, melynek klasszikus párizsi flairje máig töretlen. Az itt működő vendéglő a francia konyha nagy klasszikusait vonultatja fel.
Amilyen a blanquette de veau (borjúbecsinált), a borjúfej gribiche mártással, a fehérboros kagyló (moule marinière), a lyoni borjúmáj, a homár „à l’armoricaine”, a navarin, a cassoulet vagy a bouillabaisse.
Ez egy úgynevezett „restaurant gastronomique” – magas szintű szervizzel, 150 tételes válogatott borlappal és olyan konyhával, ahol a nyersanyag minősége az egyik legfontosabb szempont.
De Gérard Depardieu két lépéssel odébb nyitott egy hangulatos kis bisztrót is, a neve L’Écaille de la fontaine.
Friss tengeri gyümölcsöket, csigát, osztrigát kínál a látogatónak, s valamelyes válogatást a szomszédos „nagy” vendéglő kínálatából. A tulajdonos – ha épp kedve és ideje van hozzá – maga nyitja ki az osztrigát a vendégnek, ilyenkor szívesen el is beszélget vele, például a bevásárlásról, arról, milyen alapanyagokból lehet tisztességes konyhát csinálni.
Amiről a szakácskönyve is szól. Mely könyv mottója szerint „…ha eltűnik a családi étkezés, eltűnik a valódi szülőkép, eltűnik a szolidaritás a társadalomból; és ha még elszakadunk a kézműves mesterségektől is, melyeknek sajtjainkat, borainkat s más csodáinkat köszönhetjük, akkor megszűnünk civilizációt építeni.” (Gérard Depardieu, My Cookbook)
Maszkulin konyha?
„Igen. Szerintem létezik férfias konyha – mondja a színész. – Amire a tiszta nyersesség és vadság jellemző. Meg az, hogy néha felrúgjuk a szabályokat.”
„Bármikor jöhet egy váratlan fordulat, ami meghökkentő, de meggyőző. Ez fontos: a meggyőzőerő. A főzésben engem nem a tökéletesség érdekel. A jó konyha lényege az, hogy szeretettel csinálják, és nem pusztán jó, hanem kimondottan nagyszerű alapanyagokból.”
Gérard Depardieu erőteljes őstermészetessége érdekesen társult a konyhán Roland Trettl világfias profizmusával. A két ember közös nagymenüje egyáltalán nem volt heterogén, amikor 2008 augusztusában, a Salzburgi Ünnepi Játékok idején „főztek együtt” a salzburgi repülőtér hetes hangárjában, az Ikarus étteremben.
A színész-gourmand és a bolygó szakács közös könyve – hajszálpontosan időzítve – július végén jelent meg, néhány nappal az ünnepi játékok megnyitása előtt (Gérard Depardieu trifft Roland Trettl – Kulinarische Festspiele).
Kulináris ünnepi játékok a salzburgi Ikarusban
Az étterem konyháján nyárson sült a párizsi La Fontaine de Gaillon egyik slágere, a glaszírozott tejesborjú-csülök. Miután a bőrt eltávolították a húsról, vákuumozva (sous vide) készült 80ºC-os vízfürdőben, három órán át. Ezután 45 percet forgott még a grillen.
Közben ötpercenként kenték koncentrált pecsenyelével, amitől a külseje egy új, nagyon ízes „bőrt”, pontosabban kérget kap.
Olívaolajban szotírozott vargánya és rókagomba, kevés barnított vajjal készülő krumplipüré volt a garnírung.
Az üdvözlőfalat hideg leves, görögdinnyéből, sárgadinnyéből és paradicsomból. Mondhatnánk, hogy eredeti és szokatlan kombináció, amely azonban olyannyira természetes és harmonikus, hogy klasszikusnak hat.
Az olívaolajjal mixelt lé üdítő és friss, de végülis a hozzáadott, és tudatosan adagolt apró elemektől válik igazán érdekessé.
A tetején hajszálvékony pirítós, tárkonnyal aromatizált paradicsom, kevés levegőn szárított sonka, betétként rákhús és apró dinnye, paradicsomkockák.
Tőkehal kétféleképpen. A hal egyrészt natúr formájában jelenik meg – szaftosra posírozva –, másrészt töltelékként egy ropogós burgonyatekercsben. E töltelék klasszikus „brandade”: a halat burgonyával, fokhagymával és salottával tejben posírozzák, majd olívaolaj hozzáadásával mozsárban törik finom pürévé. A „kétféle” halat paradicsomzselé és aïoli egészíti ki, kétféle aromatizált olajjal „mozaikolva”.
Királyrákos raviolo wonton-tésztából, citromos vajmártással. Az édeskés rák egyfelől enyhén sós, húsalapú mártással, másfelől pikáns savanykával egészül ki (citrom, citromos kakukkfű, szárított paradicsom).
Rombuszhal chorizos hamis gnocchival, bablében. A fogás mindenkinek tanulságos lehetne, aki a hagyományosnak mondott magyar konyha elemeit szeretné új összefüggésekben tálalni.
A hal főként bőrös oldalán sült, a bab pedig szárnyaslevesben készült el, amit rozmaringgal, zellerrel, fokhagymával aromatizáltak.
A bab egy részét átpasszírozva sűrítőnek használták fel, a többi babot betétként. Természetes édes borral – Pedro Ximenezzel – párolt hagyma van hozzá, továbbá egy paprikás kolbásszal és kapirbogyós olajjal ízesített gnocchi. E korábban ismeretlen lágyságú és könnyűségű „nokedli” Ferran Adrià módszerével készült.
Tintahalspagetti paradicsommal és fokhagymával. Ez is egy minimalista érzelmű fogás: Gérard Depardieu nem tagadja vonzalmát az itáliai konyha iránt, melyet az egyszerűség bajnokának tart.
Hasonlóan egyszerű koncepció a nyelvhal, amely hajszálvékonyra szelt karfiollal, zöldspárgával, szarvasgombával, hollandi mártással kerül a tányérra.
Végül egy Roland Trettl fogás: bivalybélszín Rossini módra. Ismét egy klasszikus, melybe új életet lehel első sorban az a tény, hogy kiemelkedő az összes nyersanyag.
A hús minősége és elkészítése élményszerű, nem szabadna más minőséget enni. (Inkább ritkábban egyen az ember húst, de akkor ilyet.) A viszonylag vékony kacsamáj tökéletesre sült, az arányok milliméterre ki vannak számítva. A mártás nem túlkoncentrált, de kifejező, külön decens akcentust ad neki a tiszta, természetes szarvasgomba-aroma, a hozzáadott újhagyma, a frissen sült, ropogós-lágy burgonyarozetta, és végül a szarvasgomás langyos zselészőnyeg, amely a mártásnak egyfajta texturális variációja: ízre „vékonyabb”, állaga miatt azonban hosszabban tartózkodik a szájban (az agar-agar nem olvad ezen a hőmérsékleten), így gyakorlatilag a hússal együtt rágjuk el e zselézett mártást. Összességében elegáns, finoman hangolt tányér.
A záródesszert egy klasszikus „opéra”, a francia cukrászat egyik ékessége, háromcsillagos szinten elkészítve.
Svejk és Háry János
„Háry jelkép, akárcsak Svejk” – mondja Gérard Depardieu, akit a MEZZO TV-csatornán nemrégiben többször láthattunk egy Háry János feldolgozás narrátorának szerepében. „Háry nem hazudik. Hiszi, amit mond, ott él, benne a történeteiben. A magyarok életképességét, élni akarását fejezi ki a sok megszállás és a vereségek közepette… Tudjuk, hogy Magyarország valaha jelentősebb volt” – mondja a francia, miközben ujjaival ollózó vágómozdulatokat végez a levegőben, mintha térképet vagdosna. „Nagyra tartom a magyarokat. Sokat megismertem, amikor Szilvásváradon forgattuk a Cyranót. Szép idők voltak. Őrizzétek a legendákat, mert fontosak!”
La Fontaine Gaillon
1, pl Gaillon Paris, France 75002
Telefon: 01 42 65 87 04
Fax: 01 47 42 82 84
www.la-fontaine-gaillon.com
L’Ecaille de la fontaine
15, rue Gaillon
75002 Paris
Telefon : 01 47 42 02 99
szombat és vasárnap zárva
Restaurant Ikarus
Hangar-7
Salzburg Airport
Wilhelm-Spazier-Strasse 7A
5020 Salzburg
Tel.: 0043-662-21-97
office@hangar-7.com
www.hangar-7.com
FOTÓ:
Red Bull Photofiles
Bittera Dóra
Gerard Depardieu, My Cookbook (Verlag Zabert Sandemann)
Gerard Depardieu triftt Roland Trettl – Kulinarische Festspiele (Coll. Rolf Heyne)