A Michelin sokévi habozás után 2004-ben először adott ki külön osztrák vörös kalauzt. Némelyeket érzékenyen érintett, hogy az országban senki sem kapta meg a legnagyobb elismerést jelentő három csillagot, pedig komoly eredmény, hogy négy étterem lett kétcsillagos. Mind a négy vidéki, kettőnek a séfje nő.
A puritán falusi környezetben, reggel óta sürgölődnek a dirndlis lányok, készülnek a déli nyitásra. A rusztikus termekben hétköznap délben gyakorlatilag teltház van, még sincs hajszoltság, inkább nyugalmas törzskocsma-hangulat uralkodik. A vendégek átköszöngetnek egymásnak, s a hely első pillantásra nemigen különbözik sok más vidéki Wirtschafttól. Amiben mégis gyökeresen különbözik, az a konyha, mely miatt külföldiek is készek nagyobb kitérőt tenni. Wachauban vagyunk, a Krems városka melletti eldugott Mautern faluban, Lisl Bacher fogadójában.
Lisl Bachert hol az osztrák konyha Grande Dame-jaként, hol csak „a Lisl” néven emlegetik. A fogadót 1979-ben vette át a szüleitől. Négy évvel később az „év szakácsa” lett Ausztriában, hat évvel később 18/20 pontot kapott a Gault Millautól. Két éve viseli a két Michelin-csillagot. A fogadó hamisítatlan családi vállalkozás: férje, Klaus Wagner a gazdasági ügyek és a különleges szenvedéllyel kezelt borpince igazgatója, a két lány szakácsnak tanult. Együtt viszik a boltot, ami nem pusztán vendéglő és panzió, hanem valódi „Landhaus” (vidéki lak, falusi kúria). Vagyis többről van szó, mint evésről és szálláslehetőségről: a vendég életérzésbe csöppen – a Bacher-Wagnerék-féle falusi idillbe.
A vendéget ropogós héjú édesköményes parasztkenyér és sós kifli fogadja, mellette házi vaj, fűszernövényes lágy krémtúró. A konyhai „üdvözlet”, hajszálvékony pirítóson félkanálnyi bárányragu, egy másikon avokádókrém. Mindehhez kiválóan illik egy egyszerű habzóbor.
Az új osztrák konyha jegyében készülő táfelspicchez „levesbetét” gyanánt borjúbrízből és borjúmájból készült terrinét (tészta nélküli pástétom) és marhával töltött minipalacsintát adnak, a húshoz hagyományos zsemlemártás helyett sonkás zsemlefelfújtat, a feketekenyérből készülő pirítóst fokhagymával, köménnyel, snidlinggel ízesítik, s leöntik kevés forró levessel.
A véres hurka variációkban a hurka pirítva, panírozva és szufflénak elkészítve jelenik meg egyazon tányéron. Alatta röszti, mellette kevés párolt káposzta, amit pontosabb lenne langyos káposztasalátának nevezni, mert csak nagyon rövid ideig dinsztelik.
Ebben a műfajban az egyik csúcspont a borjúpofa, ami rántva és kocsonyaként kerül terítékre, főtt nyelvvel és borjúbrízzel kísérve. A könnyed saláta apró salátaszívből, póréhagymából és répából készül, enyhén mustáros ecetolaj-öntettel, kevés tökmagolajjal. Az étel megérne egy tanulmányutat szakácsainknak, hogy megkóstolják, miként lesz a Magyarországon nem használt, eldobott, megvetett húsrészekből, egy egyszerű népi ételből két Michelin-csillagos fogás.
Persze mindehhez nemcsak szakács, hanem minőségi nyersanyag és közönség is kell. A mauterni fogadóban sok törzsvendég kedvence Lisl Bacher borjúveséje, melyet sonkába tekerve süt meg, tetejére töpörtyűt ad, ami a vesét körbe vevő zsírból készült. (Tisztességesen tartott állatnál ez egy igen jó ízű és tulajdonságú zsiradék, ebből készül az angolok híres karácsonyi pudingja is). Könnyű krumplipürével töltött sült hagyma a körítés.
Az osztrák falusi idillben minden erőltetettség nélkül jelennek meg a dél-francia és olasz kreációk is. Ilyen az olajbogyós burokban sült báránygerinc sültpaprikás polentatortával s papírvékony padlizsánnal, ilyen a töltött tintahal, amelyet variációképpen párolt és tempurában sütött tintahal egészít ki.
A füstölt lazac hol avocadótatárral, hol jeges uborka-krémlevessel párosul, a „háromféle zöldség” pedig jellegzetes „fusion”-tányér: zöldség canelloniban olaszosan, rizstésztában távol-keletiesen, palacsintában franciásan.
A Bacher fogadó többféle menüt kínál: havit, napit, tavaszit, vegetariánust de még Bocuse d’Or menüt is. Ez utóbbi magyarázata egyszerű: a konyhán dolgozik Ausztria egyik ifjú sztárszakácsa, a 31 éves Thomas Dorfer, aki épp most veszi feleségül Lisl Bacher asszony egyik leányát. Olyan séfeknél szerzett konyhai gyakorlatot, mint Claus-Peter Lumpp (3 Michelin-csillag), Juan Mari Arzak (3 Michelin-csillag) vagy a fiatal Joachim Wissler, aki viharos sebességgel jutott el a harmadik csillagig.
A 2005-ös Bocuse d’Oron Thomas Dorfer képviselte Ausztriát: a 24 résztvevő között a hatodik helyet szerezte meg. Az osztrákok óriási sikerként ünnepelték, s tették ezt jogosan, ha meggondoljuk, hogy a 24. helyezett is Michelin-csillagos szakács volt. A Lyonban kiragasztott plakátokon Thomas Dorfer Mozartnak öltözve hegedült, hegedűjéből zöldségek és rákok repültek az égbe.
Az áprilisi menü első fogása friss kerti zsázsából készült: harsány zöld, habos krémleves. Hozzá külön tányéron a „betét”: parányi harcsafilé, tésztakosárban medvefű-mousse. Minden zöldségből frissen szedett kerti aroma árad. A kucsmagomba és a folyami rák tavaszi zöldségágyra kerül, körötte fehér habkrém, amely ez idő szerint elengedhetetlen kelléknek tűnik az ínyenc éttermekben. E habnak – amellett, hogy dekoratív – ez esetben funkciója is van, mert könnyű levegősségével változatossá teszi a textúrákat.
A tonhaltatár japános: olyan, mint egy lapos minyon, a tetején vazabikrém, szójazselé, hajszálvékony retekszeletek, hozzá japán saláta apró krutonnal. Az alpesi lazac halvány rózsaszín. Elvileg könnyű kiszárítani, de itt ezt a gyakori hibát nem követték el. Alatta nagyon üde medvefüves spenót durvára vágva, vajon épp csak megforgatva. Talapzatát érdekes, piskótaszerű burgonyaterrine képezi.
A vadvízi laposhal (Heilbutt) hófehér, szaftos, ruganyos húsú, igen friss az íze. A tetején pirított fenyőmag helyettesíti a panírt, mellette zöldfűszernövényekkel töltött tekercs. Három csillagot érdemelne a tejes borjú bélszínje, mely nem is világos, hanem szinte fehér, szaftos és zsenge. Hozzá vajban sült tavaszi zöldségek, fehér gyöngybab parányi burgonyakrokett és természetes pecsenyelé.
A kétféle marha nevű kompozíció annyit jelent, hogy egyfelől van egy roston hirtelen sült, másfelől egy alacsony hőmérsékleten, órákon át puhára konfitált húsdarab. Hozzá vékony szeletekre vágott, roston sült bébikukorica, fiatal mangold, zöldborsós derelye. Az elképzelés nagyon jó, kár, hogy a frissen sült hátszín nem elég szaftos, így nem alkot megfelelő kontrasztot az omlós marhapofával.
Kiváló a kéksajt-torta: ehhez könnyű penészes sajtkrémet nyomtak ki krumplinyomóval egy sült leveles tésztára. A körítés körtezselé és habosított fehérboros krém. A desszertek között kevéssé izgalmas a Bienenstich eperjoghurtfagyival (a Bienenstich ennél eredetileg karamellásabb és vaníliásabb sütemény). Annál jobb viszont a szaftos csokoládépiskótán tálalt tojáslikőrös mousse, a tetején mogyorós krokanttal.
Thomas Dorfer belépésével tehát óvatos korszakváltás indult meg a fogadóban: a konyhán megjelentek a 21. század technológiái és az a fiatalosabb vonulat, amit erősen leegyszerűsítve „új-európai” konyhának nevezhetünk. „Bár szabad kezet kapok, igyekszem megőrizni a vidéki fogadó jellegzetes konyháját, természetesen étlapon tartjuk Bacher asszony örökzöldjeit is, elvégre ezért jönnek hozzánk a törzsvendégek” – mondja Thomas Dorfer.
Landhaus Bacher
Südtirolerplatz 2
Mautern/Wachau
02732 / 82 937, 85 429
Fax 02732 / 74 337
e-mail: info@landhaus-bacher.at
(Frau Lisl Bacher csütörtökön és pénteken főzőiskolát is tart)