
Ha az ember Budapest két legjobb sörözőjét üzemelteti és olyan söröket adott már ki a kezéből, mint a Grabanc vagy a Hopaocolypse, akkor joggal várhatjuk, hogy bármi, amihez ér, arannyá válik. Kővári Gergő ezúttal a Gólem Sörfőzdével kollaborált egy sör, a Mr. 60 Hops erejéig.
Nagy újdonságot nem mondok el azzal, hogy a termék elsősorban a komlóról szól. Mind Gergő, mind „Gólem „Tomi” elsősorban az ilyen sörökert preferálja, korábbi főzeteiknél is nagyrészt a hangsúlyosabb komlózást részesítették előnyben. A Gólem részéről a Sötét Bunkó, a Repeta vagy a most is futó Enigma mind ilyenek, Gergőt pedig talán még kevésbé kell ilyen téren bemutatni. Ő maga a komló.
A bűvös szám a hatvanas. Hatvanféle komlót főztek bele a srácok, mindezt percenkénti, „folyamatos” adagolással, próbálva ezzel utánozni a Dogfish Head legendás 60 Minutes IPA-jának főzési metódusát.
A dörzsöltebb kóstolók azonnal csóválhatják a fejüket: mi értelme van 60 féle komlót tenni egy sörbe? Hát, igen, nagyjából semmi. Hatvan fajta ízkarakterét felismerni lehetetlen, előre kikövetkeztetni pedig, hogy melyik hogyan lesz domináns, hát az nagyjából több száz próbafőzetet jelentene, amit nem valószínű, hogy a srácok bevállaltak. A hozzáadott marketingérték viszont nagy. Jól hangzik, hogy ez az ország első hatvan komlóval főzött söre.
Ettől még persze lehet egy jó sör, semmi sem akadályozza meg ebben. Csak nem árt már az elején pozicionálni.
A Mr. 60 Hops malátaalapja meglepő módon nem egy vizesebb, magát a háttérben meghúzó pale ale-szerű gerinc, inkább egy édesebb, sziruposabb vörös ale. Ez így önmagában nem is lenne rossz ötlet. A nyitás kicsit konfúz, az aroma elég sok irányba próbál indulni. Átható, kifejezett a mélyen vágott füves, gyantás vonal, feltűnik egy kevés zeller és persze egy szösszenetnyi citrus, citromfű és trópusi gyümölcs, ahogy az várható volt. A trópusi vonal egyértelműen nem domináns, inkább a gyantás világ felé húz az illat. A kortytól őszintén szólva sokkal többet vártam. A talán túlzottan is karamelles, néhol már melaszos erényeket is felmutató alapsör nem igazán engedi felnyílni a komlókat. Olyan az egész, mintha egy tökéletes gömbből egyszerre elindulna száz különféle útvonal, de egyiknek sem lenne vége, ezért egyikre sem mer rálépni az ember. Pillanatokra feltűnnek szép, gyümölcsös futamok, fűszeres felhangok, de az összhatás inkább utal kiforratlanságra, mint tervezett végeredményre. A 60 Hops nem rossz sör, csak az ember két ilyen sörmestertől talán többet vár egy teljesen átlagos, keserű, karamelles IPA-nál.