Minden előzetes várakozásommal ellentétben úgy tűnik, valaki tényleg volt annyira bevállalós, hogy piacra dobjon egy grodziskie-t. Ezt a stílust egy vaskalapos sörfogyasztó nagyjából a gyümölcsaromás vagy az alkoholmentes sörrel egy szintre helyezi, pedig ha az ember leküzdi azt a rég túlhaladott kényszerképzetet, hogy az 5% alatti sör nem sör, akkor a grodziskie nagyon egyedi élményt ad. A recept igen egyszerű: 100% (tölgyfán) füstölt búzamalátával kell dolgozni, minimális komlózással, igen alacsony alkoholfokot belőve. A kész főzet egy könnyed frissítő, amit nagyon vagánnyá tesz a füstös jelleg.
A házi sörfőzői tapasztalatok alapján viszont elég megosztó sör. Sokaknak nagyon nem jön be, mások ellenben rajongásig szeretik. Nagyjából fele-fele arányban. Ez a kettősség nem nagyon zavarta a kecskeméti madáridomárt, Bimbó Tamást, aki a Vörösbegy és a Kolibri után a grodziskie-jét most Szalonkának nevezte el. A finom párhuzam úgy csattan a pécsi Szalon sörön, mint egy sunyin, zsebből indított fonákpofon. A szép pedig az a sztoriban, hogy Tamásnak fel sem tűnt az egybeesés, ez az egész teljességgel a véletlen műve. Már ha vannak egyáltalán véletlenek, ugyebár.
A Szalonka vékony, levegős, viszonylag tartós habot fejleszt, ellenben a tükrös áttetszőséget nem igazán sikerült elérnie a főzőnek. Gyengéden füstös, barbecue-s nyitányok után felbukkan egy kevés koriandermag és leheltnyi nyers búza, de a malátás jegyek közel teljes hiánya elég jól kiemeli a fűszeres érzetet. Ízében perfektül hozza a stílus jellemzőit, a füst relatív túlsúlya a papírvékony test és az enyhe szegfűszeges jellemzők mellett egyértelmű. A nyersebb, búzamalátás jegyek egy kicsivel hangsúlyosabbá válnak a kortyban, ami jó párost alkot a száraz, füstös hangulattal. Nem operál semmilyen extra csavarral, nem akar sunyi trükkökkel bevágódni, egyszerűen csak hozza a kötelezőt, azt viszont nagyon szerethetően. Persze a Szalonka sem tökéletes: a test talán túlontúl vékony, a közérthetőség érdekében akár 4% környékére is be lehetne lőni, valamint a füstös jellegeket is komplexebbé lehetne tenni saját füstölésű malátával, de ezt leszámítva egy nagyon jól eltalált és igen érdekes sör lett, ami abszolút érdemes a kóstolásra.
A Főzdefeszten kóstolt csapolt verziónál lényegesen színvonalasabb az üveges, de ebben talán az is közrejátszik, hogy a legprimitívebb 0,5-ös pohárban nehezen mutatkoznak meg ennek a törékeny madárnak az erősségei. A grodziskie-t nem véletlenül ajánlott vékony pezsgőspohárból fogyasztani.
Egy dolog, hogy nekem ízlik, meg hogy egyébként hozza a stílusa jellemzőit, de hogy a piac miként fog a Szalonkára reagálni, az kérdéses. Ettől függetlenül belevaló húzás a grodziskie lefőzése és mindig jó látni felcseperedni az ilyen stílusgyakorlatokat. Az Untappd értékelések egyelőre nem túl biztatóak, de nagyon remélem, hogy a sörközönség megszereti ezt a különc stílust és a Szalonka állandó tagja lesz a Kecskeméti Sörmesterek csapatának.
A Szalonka nevét inkább annak kellemes, füstölt szalonnás vagy sonkás jellege ihlette. A pécsi összecsengés már csak hab a sörön! 🙂 Ennek a jómadárnak a küldetése, nem egy jobb alternatívát állítani a Szalon sör mellé, hanem egyedülálló sörkülönlegességet nyújtani a kíváncsi kézműves nemzedéknek.
Bevállaltuk és egyáltalán nem bánjuk, mert még ha nehezebben is indult el, mint a sztárolt (APA) kategóriás Kolibri, az ínyencek köréből sok jó visszajelzést kaptunk! Tőled is köszönjük a biztatást, a következő valóban erősebbnek várható, de hogy ez most 3,5 lesz, vagy felkúszik egész 4%-ig, még nem tudni.
üdv, a Kecskemétiek
Ugyanez a véleményem, kicsit vékonyra sikeredett, bár szépen hozza a füstösséget, nekem a koriander helyett inkább a köménymag jutott eszembe, de nem fogunk összeveszni. Emiatt nagyon nehéz volt kitalálni, milyen korcsolya készüljön hozzá, nehogy agyonnyomja a sört – majd holnap meglátjuk, sikerült-e…