Az akác májusban, a bodza június elején virágzik, de a bodza idén alaposan begyorsított, úgyhogy akár akác-bodzaszörpöt is készíthetünk. Ha szerencsénk van, egy helyen szüretelünk: nem ritka, hogy a magas akácfa alatt bodzából van az ún. cserjeszint.
Az akác mint hungarikum
Mivel az akác a sajtó révén hungarikumként is betört a köztudatba, sokan megtudták, hogy Amerikából jött. Egészen pontosan Jean Robin patikus-botanikus (több francia király udvari kertésze) hozta be Európába az első példányokat, az 1600-as évek elején.
E példányok a párizsi St-Julien-le-Pauvre templom mellett vertek gyökeret, továbbá a királyi botanikus kertben (Jardin des Plantes), mind a mai napig élnek, Párizs legidősebb fái közé tartoznak. (Linné később Robin tiszteletére adta a fajnak a Robinia pseudoacacia nevet.)
Illatos-látványos fürtjei miatt díszfának használták, idővel az erdészek is felfigyeltek rá: a szerény talajigényű, gyors növésű, jó anyagú fa reményt keltett, hogy segít pótolni az évszázados rablógazdálkodásban kipusztult erdőket, gátat vet a talajeróziónak.
Magyarországon Mária Terézia a 18. század közepén még fűzfával próbálta megkötni az alföldi homokot és fékezni az erdőgyérülést, kísérleteit a fűzfa nagy vízigénye ítélte kudarcra.
Tessedik Sámuel Szarvas környékén telepített akácot: arrafelé az 1700-as évek végén egész akácerdők lombosodtak ki, majd a szarvasi példa hatására lett az akác az Alföld legfontosabb fája.
Terjedése két okból intenzív. Először: magjait a szél ugyan nem viszi 100 méternél messzebb, viszont e magok akár évtizedekig is csíraképesek, a kikelt fa azután már hat évesen újabb magokat terem. Másodszor: a kivágott vagy (pl. tűzvészben) kipusztult fa gyökeréből új sarj fejlődik.
Eredeti élőhelyén, Amerikában ezzel nincs is gond: a leégett erdőkben felburjánzó akácokat 20-30 év után elnyomják a náluk is magasabbra növő fajok, például a tulipánfa. Vagyis, az akác terjeszkedése természetes gátakba ütközik.
A mi őshonos fáink erre nem képesek. Meglévő erdeinket ugyan nem fenyegetik a szomszédos akácosok (a csemeték ugyanis nagyon fényigényesek), de akácerdő helyére más fafajt telepíteni szinte lehetetlen.
Különösen nagy probléma ez a homokos pusztán, ahol nemcsak elnyomja a fényigényesebb növényeket, hanem nitrogénnel is dúsítja a talajt, így a sovány pusztához szokott vegetáció akkor sem képes újra elszaporodni, ha az akácot kiirtják.
Az akácvirág általában fehér, léteznek rózsaszín kertészeti változatok is. Mégse tévesszük össze a lilaakáccal (Wisteria sinensis), amely egyébként szintén lehet fehér virágú. A méhek ezt is szeretik, de nem fa, hanem kúszónövény, kínai eredetű és nem készül belőle szörp.
A virágzó akácerdő tömény illata mágnesként vonzza a méheket: nektárjának cukortartalma 30-60%. Egyetlen virág egy nap alatt akár 2 mg cukrot is termel, egy fáról a virágzás alatt nagyságrendileg 1 kiló méz szüretelhető.
A világos színű akácméz jellegzetes aromája nagyon egyedi. Az átlagosnál több fruktózt tartalmaz, így kevésbé hajlamos a kristályosodásra, valószínűleg ez is hozzájárul a népszerűségéhez.
Klasszikus mézes süteményekhez, pl. mézeskalácshoz nem feltétlenül a legjobb választás, de jól szerepel könnyedebb, gyümölcsös kombinációkban, bodzavirágszörp édesítésénél, vagy dióval.
Az egyes termőtájak akácmézei nem egyformák.
Az a horvát akácméz például, amelyet néhány éve véletlenül, névtévesztés miatt vásároltunk mandulaméz helyett (bagrem=akác, badem=mandula), egészen más volt, mint a Magyarországon megszokott.
Érdekes eltöprengeni, miért nem merült fel az a lehetőség, hogy a (nem sok praktikus előnnyel járó) hungarikumság helyett/mellett az alföldi akácméznek az Európában nagyobb elismertségnek örvendő földrajzi védettséget kérelmezzünk.
Akácvirágos omlett
Hozzávalók
- 1 ek vaj
- 1 ek cukor
- 250 ml sűrű palacsintatészta
- 2 tojás fehérje
- akácvirág
- gyümölcsszirup vagy lekvár
A sűrű palacsintatésztát a felvert tojáshabbal lazítjuk. Kisebb méretű serpenyőt használunk: felhevítjük benne a vajat. Meghintjük cukorral, majd amikor kissé karamellizálódott, merőkanálnyi palacsintatésztát öntünk rá. Nem túl erős lángon sütjük, hogy alul lepiruljon, de ne kapjon oda, közben a tészta felül dermedjen. Amikor már majdnem kész, meghintjük akácvirággal, és félbehajtjuk.
Pekmezzel, citromlekvárral vagy más egyébbel tálaljuk. Készíthetjük bodzával vagy más virággal is.
1-2-3 palacsintatészta
2 tojás
4 ek liszt
6 ek tej
Egyfajta osztrák „mesterpalacsinta”. Lényege az, hogy a három fő alkotóelem 1:2:3 arányban szerepel benne. A magyar palacsintákhoz képest tojásosnak tűnik, vajon és tisztított vajon vékonyan sütve nagyon jó.
Holle anyó virágai (bodza)
A fekete bodza (Sambucus nigra) egész Európában elterjedt cserje, a Kárpát-medencében is őshonos. A tápanyagdús talajt kedveli legjobban, de megél nehezebb körülmények közt is, elég jól tűr szárazságot, hideget, félárnyékot. Egyszóval igénytelen növény, semmi meglepő nincs abban, hogy gyakran akácosban is megtaláljuk.
A virágernyőről hulló fehér szirmok a németeket a hóra emlékeztették, ezért a német kifejezés (Holunder) Holle anyóra utal (aki egyébként nem a Grimm testvérek találmánya, hanem a régi néphagyományban is megjelenő asszonyfigura, aki az állandó ágyneműrázásával havazást okoz a Földön.)
Családi bodzaszörp
- 6 liter víz
- 1 kg cukor
- 2 citrom, karikára vágva
- 2-3 deka borkősav
- 2-3 ek ecet, ízlés szerint citromlé
- 20 nagy bodzavirág
A hozzávalókat nagy befőttesüvegben három napig áztatjuk szobahőmérsékleten. Ha nem négyig.
Amikor „zúg”, üres borosüvegbe töltjük, megdugaszoljuk, pincébe tesszük (13-15 fok). Megvárjuk, míg megszódul (van úgy, hogy kilövi magát). Hűtjük, isszuk.
A bodzát újabban ültetvényeken is termesztik, mióta az élelmiszeripar keresi a virágát és a lilásfekete bogyóit is, amelyből természetes festékanyagot vonnak ki.
A jellegzetes illatú virág fehér szirmú és sárga porzószálú, olyan, mint egy tenyérnyi ernyő. Ebből szörp, lé, habzó üdítőital készülhet, használják borecet ízesítésére, leveskészítésre, vagy egyszerűen palacsintába sütik.
A bodza virágját nem szeretik a méhek, így bodzaméz nem létezik. Ami bodzaméz néven kapható, az valójában bodzával aromatizált akácméz. Egyébként nagyon érdekes méz, kiválóan illik a nyári gyümölcsökhöz.
Az akác és a bodza virágját nagyjából hasonló módon lehet felhasználni.
Szárított akác- és bodzavirág gyógyteaként is kapható.
Az akácvirág hatása köhögéscsillapító, nyálkaoldó, ajánlják gyomorsavtúltengés és reflux ellen is. Az akácfakéreg is gyógyászati alapanyag, de tudni kell, hogy a fa minden része, különösen a kéreg, a levelek és a magok súlyosan mérgező vegyületeket is tartalmaznak. A bodzavirág izzasztó hatású, elsősorban megfázások esetére javallot.
Bodzaszirup
▪ bodzavirág
▪ 1 liter ásványvíz
▪ 1 citrom, karikára vágva
▪ 1 narancs, karikára vágva
▪ 350 g cukor
▪ 1 citrom leve (vagy citromsav)
Kétliteres befőttesüvegbe tesszük a bodzavirágot (amennyi lazán belefér). Felöntjük annyi hideg vízzel, hogy ellepje. Lefedve négy-öt napra a hűtőszekrénybe tesszük. Naponta akár többször is lenyomkodjuk (csömöszöljük).
Superbagen, vagy sűrű szűrőn, vagy ruhán átszűrjük. A szirupot edénybe öntjük, a cukrot hozzáadjuk, habverővel folyamatosan keverjük, míg a cukor fel nem oldódik.
A szirup meglehetősen édes, ezért vízzel vagy szódvízzel kell higítani, attól függően, hogy szörp, leves vagy hab készül belőle.
Hasonló eljárással készíthető szirup ibolyából vagy pitypangból.
Mivel tartósítószer és hőkezelés nélkül készül, mélyhűteni kell, ha hosszan akarjuk tárolni.
A szirupot krémek, habok, levesek, mártások ízesítéséhez is használhatjuk.
Bodzaleves
Hozzávalók
- 700 ml a fenti bodzaszirupból, ízlés szerint higítva
- 5 g (2,5-3 lap) lapzselatin,
A zselatinlapokat 5 percig hideg vízben áztatjuk, alaposan kicsavarjuk, 100 ml felmelegített szirupban feloldjuk. Összekeverjük a többi sziruppal, az egészet ISI szifonba töltjük, 2 patront csavarunk rá. Hűtőszekrénybe tesszük 3-4 órára.
Használat előtt felrázzuk, így nyomjuk ki. Desszertként tálaljuk bodzás vagy gyömbéres grízpudingra, flamerire, reparbarakompóthoz, szezonális gyümölcssalátához.
Hab (espuma)
A fenti recepthez 10 g lapzselatint (5 lap) használunk.
Pekmez a palacsintához
Hagyományosan óriási kondérokban hosszan és lassan sűrűsödött a szőlőmust sziruposra, már-már lekvárszerűre. A végtermék magyarul peszmeg, mustméz, szőlőméz néven ismert, legalább ismert volt (az angolok szőlőmelasznak hívják). Készülhet más gyümölcsből is, például bodzából.
A klasszikus formája szőlőalapú, a must eredeti mennyisége a végére egyötödére-egyhatodára koncentrálódik. A népi gyógyászat is használta régen, főként gyerekeknek, terhes asszonyoknak, időseknek adták erősítőként.
Sok helyen készül a világban, hozzánk a törökök hozták el. „Készítése a teljes gyümölcsből való lekvárfőzés kiterjedésével, az olcsó répacukor elterjedésével párhuzamosan jelentősen visszaszorult” – írja a Magyar Néprajzi Lexikon, amely Andrásfalvy Bertalan tanulmányára is hivatkozik (Pekmez. Adatok törökkori szőlőkultúránk ismeretéhez. Kisebb tanulmányok, Pécs, 1961).
Érdekes ízt ad desszertnek, gyümölcskenyének. A török konyhán tejberizsre adják, klasszikus velejárója a diós répatortának, édesítenek vele paradicsommártást, és készítenek kerekperecet is (simit), amelyet szezámmagos pekmezbe mártanak, mielőtt megsütnék. A világ egyik legegyszerűbb desszertje: tahini (szezám) paszta pekmezzel.
Ha van fantáziánk, sok minden mással is kísérletezhetünk: krémekkel, öntetekkel, mártogatókkal. Jól párosítható gyömölcsökkel és olajos magvakkal, jól bevethető édes-savanyú ételekhez. Eleve bármibe használható édesítőszernek, akár teába vagy koktélba is. Érdemes megkóstolni, milyen lehet egy pekmezes pecsenyelé vadhoz vagy kacsához.
