Frank Sinatra és a pacalcurry

Nagyvárosokban sok csapásirány választható, Londonban például híres bűntények nyomán is van idegenvezetés. Bécsben horrormentes napot javasolunk, amelyen legfeljebb zsebtolvajoktól és koldusmaffiáktól kell óvakodni.

Ha csak egy-két napunk van, jó választás a Naschmarkton és környékén „sznekkelni”. Napközben apróságokat kóstolgat az ember – csülöksonkát tormával, szusit az igazi japánnál, csirkelábat, wokos pacalt vagy dimsumot a kínainál, esetleg osztrigát –, aztán beül sörözni, és estefelé jöhet egy kis újbécsi konyha.

Javasolt útvonal

Naschmarkt

Jó vadászterület a Naschmarkt, patinás piac és mindenféle embertípus találkozóhelye. Gyalog tíz perc az operától, az aranykupolás szecessziós háznál kezdődik.

Magán a piacon és környékén sok a kávézó, kisvendéglő, borozó, talponálló, falatozó – az emberek nem pusztán vásárolni jönnek ide, hanem egyszerűen csak időzni is. Olyan virulens társadalmi élet alakult ki, hogy szombaton a lokálokban és a (télen fűthető) kerthelyiségekben piaczárás után is nehéz gyufaszálat leejteni.

A kistérségben sok a közel- és távol-keleti étkezde (a vietnaminál elég tisztességes phó-leves kapható), nagy a kínálat tengeri halban és osztrigában, de a monarchia konyhája is egész jól tartja magát: Szegediner Gulash, paprikás csirke, káposztás cvekedli, főtt marha, töltött káposzta, szalontüdő, rétesek, palacsinták.

Szezonban töltött karalábé, tojásos galuska fejes salátával vagy gombapaprikással. Saftgulasch mindenütt. Rántott húst azonban, mióta Herta Gruber nyugalomba vonult, már nem a Naschmarkt területén kell keresni…

Az Urbanek

A Naschmarkt nagy intézménye a kicsinyke Urbanek. Az üzlet tenyérnyi. Rejtély, hogy fér el benne a széles sajtkínálat, a válogatott osztrák, olasz, spanyol hentesáru, libamájpástétom-húspástétom. A bejárat előtt két könyöklős pultnál bármi elfogyasztható a helyszínen, papírtányérból. Bort vagy pezsgőt is ihatunk hozzá – feltéve, hogy van hely.

Az egyik legkedvezőbb pillanat reggel 10 körül van, amikor nincs tömeg, viszont még langyos a kemencéből kivett szaftos roast beef és a ropogós bőrű sült császár, némi mustárral és nagyon friss parasztkenyérrel. A hely slágere a főtt hátsó csülöksonka, frissen reszelt tormával.

A Kim kocht gyors bisztrója

Kim Sohyi főszakácsnő Dél-Koreában született 1965-ben. 19 évesen döntött úgy, hogy elege van szülőhazája férfitársadalmából, új életet kezd egy másik világban. Összecsomagolt, és Bécsbe repült divattervezést tanulni. Aztán szakácsnő lett.

Kim kocht néven hamar sikeres lett az étterme, a szakácsnő ma tévésztár, neve bevezetett márka. Üzleteiben étel és ital mellett fűszereket, ízesítőket, teákat, italokat árul saját brand alatt.

A Naschmarkton be lehet térni a Shop & Studio am Naschmarkt bisztróba, ez Kim helye, amely egyben csemegeüzlet is. Ajánlható a marinált tonhal és a mogyorószószos dimsum, valamint a vastag kőedényben tálalt bimbim és bulgogi (gyümölcslével, szezámmal, szójával marinált koreai marha zöldséggel és rizzsel).

Új-Soho

A Naschmarkttól balra fekvő szerény, nem túl flancos környéket a helyi lakosok szeretik Új-Sohónak becézni: szeretnek itt lakni, a negyednek egyre inkább hangulata van. Egyedül a Naschmarktból nyíló rövidke Schleifmühlgassén 100 méteren belül egy sor „alintézmény” éli a piachoz szervesült életét.

Rögtön a sarkon ott az Amacord, amely kávéház, söröző, borozó, étterem egyszerre – amolyan piaci pihenőhely óriási újságválasztékkal. Nem rosszak a ház borai, tisztes a sör, van prosecco és tankpezsgő.

A cvekedli mérsékelt (a káposzta inkább főttes, mint pirult), viszont kifejezetten kitűnő a se nem kicsi, se nem túl nagy fledermausból készülő rántott hús, sertésből. (Ha éppen van, mert csak akkor hoznak, ha megfelelőt kapnak.)

A Szigeti

Az utcácska másik oldalán a parányi Szigeti pezsgőzőbe időben kell érkezni, mert este nehéz, hétvégén szinte lehetetlen beférni.

Herr Blaha született házigazdaként végtelen barátságosan tűri, hogy a kerek pult körül elképesztő tömeg csiviteljen. Folyton kedélyesen beszélget valakivel, de közben mindig ösztönösen megérzi, ha a háta mögött valaki rendelni szeretne.

A Szigetiben saját termékeket, frizzantét és pezsgőket tartanak igen barátságos áron, és bármilyen ételt be lehet vinni („bitte Jause nicht vergessen”), egyes törzsvendégek pizzát rendelnek a szomszédos olasztól, mások otthon sütnek fasírtgombócot, vagy a piacról hoznak sajtokat és sonkákat.

Herr Blaha ugyancsak nagy türelemmel világosítja fel az új kuncsaftokat, miért is hívják osztrákul frizzanténak a frizzantét: „A szabatos német Perlwein elnevezés (gyöngyöző bor) túl szürke és hétköznapi lenne, ezért került az osztrák köztudatba a sármosan csengő olasz szó, amely láthatóan nagyobb elégedettséggel tölti el a vevőket”.

Az Anzengruber

Mellette az Anzengruber, a klasszikus egyszeri bécsi sarki kocsma megtesítesítője. Családi vállalkozás, és a mama egész jól főz: néha nagyon eltalált a töltött káposzta, törzsvendégek ajánlják a Saftgulascht is. Szezonban kiváló a töltött paprika: friss, érett paradicsomból készült cukrozatlan és lisztezetlen mártással, szaftos hústöltelékkel. És mindig jó a rántott hús.

A Babette’s

Ugyanebben a kis utcában működik tíz éve a Babette’s szakácskönyvesbolt, amely egyben ebédlőhely és főzőiskola is. Könyvből átfogó az elmúlt évtizedek német nyelvű anyaga, jó az angol, előfordul francia szakirodalom is. Az üzletben tartanak jó minőségű fűszereket, lehet kávézni, akad hozzá házi sütemény. Délben frissen készülnek ételek a látványkonyhán, esténként főzőoktatás, tematikus vacsorák. Összességében jól menő vállalkozás.

1516 Brewing Company

A falon fotók. Itt van például a 23 éves Frank Sinatra híres rendőrségi fotója. (Házasságszédelgés vádjával vitték be, miután panaszos azt adta elő, hogy Sinatra házassági ajánlattal csábította el őt, ami tudvalevően érvényes jogszabályba ütközik, de a nyomozás során gyorsan kiderült, hogy a hölgy régóta férjezett).

A falon még: régi amerikai reklám a posztprohibicionista túlenyhülés jegyében: „Alkoholt iszom, hogy érdekesebbnek lássalak”. Továbbá poszterválogatás Che Guevara és a habanos témájára (a szivar nála nem luxus volt, hanem asztma- vagy szúnyogűző, rosszabb esetben „magányos harcos egyedüli társasága”).

Jellegzetes pubkörnyezet a hetvenes évek tinédzsereinek mai nosztalgikus hangulatában, ale és láger típusú sörök, szűretlen verziók. Ez itt a Real Beer Bécs szívében, két sarokra az operaháztól, az 1516 Brewing Company (a személyzet előszeretettel beszél angolul, adott esetben magyarul).

A pincében főzik a sört, impozáns a kínálat friss, kesernyés-karamellás, füstös ízekből, élen a világosabb és sötétebb stoutok, rozsdaszínű IPÁ-k. Megkóstólható például a fahordóban érlelt Savinski Imperial IPA: a hordók a Château Lafite Rothschildtól kerültek át a toszkán Sassicaia pincészethez Bolgheribe, innen a skóciai Glennmarangie Whisky Distillershez, most Bécsben érlelődik bennük a kézműves sör.

Rusztikus réztartályok és szögecselt sörvezetékek közt a pultnál lehet állni, a sarokban politúrozott antik felvonószekrényben ülni, esetleg utcai asztalnál töprengeni, hogy a szomszédos jól menő (nem is kicsi) török, két kínai, olasz és ír lokál, továbbá két lépésre még egy másik házi sörfőzde milyen kiválóan támogatja egymást kölcsönösen ezzel a sörintézménnyel, valóságos mulatónegyedet alkotnak így együtt.

Korrekt az 1516-os pubkoszt is. A pastramiba zsúfolt sok füstös ízű pecsenye (pulled pork) még nem vesztette el teljesen a szaftosságát, friss káposztasalátával van megrakva. Óriási adag a szték és a barbecue oldalas, kimondottan tisztes a hamburger, napi ajánlatban paprikás csirke (!), és kicsit bizarr forró káposztasaláta.

7Stern

Következő állomás lehet a hangulatos látványsörfőzde, a 7Stern Bräu, Spittelberg térségében (vagyis nem túl messze).

A szűrés- és tartósítószermentes házi főzetek közt IPA, kendersör, csilis sör, édeskés Maerzen és erős Maibock, adott esetben minden a maga szezonjában.

A hely maga rendezetten zegzugos, a konyha kínálata a rántott hústól a chili con carnéig terjed, vagyis egyszerű, de nem emlékezetes.

Az étkezéssel jobb kivárni az esti órákat: öt körül nyit a Holy Moly étterem-strandhajó és a Wolf.

A Wolf

A Wolf éttermet fekete pólós, tornacipős fiatalok viszik, de az öltönyös-kiskosztümös polgári közönség is kedveli. Telt házasak az esték, az utcán is van néhány asztal. Alaposan megfiatalított bécsi konyhát kínálnak.

Kapható csirkekocsonya marinált rókagombával, ami szép lehetne kicsit kevesebb zselatinnal és több igazi csirkelábkocsonyássággal.

Igen szép és nagyon kellemesen savanykás a „szegediner” jelzővel futó káposzta, amibe currys-almát kevernek. Vaskos (már nem teljesen szaftos) szaiblingrolót tálalnak rá.

Amiért igazából érdemes eljönni ide, az a belsőség. Akit érdekel a téma, annak kizárólag belsőségből is összeállítanak kis adagos degusztációs menüt. Borjúból például nyelv, máj, vese, tüdő, szív is kapható – egyik-másik ragunak, amit pedig lehet, az frissen sütve.

A szívraguhoz vajas házi metélt van, a pájsli egészen enyhén tejszínes és sült paprikás (lehet hozzá kérni kevés mustárt vagy pár csepp ecetet), nagyon laza zsemlegombóccal adják.

És van borjúpacal is. Állaga kiváló, különlegessége a decens sárgacurrys mártás és a hozzáadott könnyű, korianderes grízpuding. Az est egyik fénypontja.

Végül két „desszert”: a ropogós briktésztába csavart házi véres hurka és az édesburgonyapürén tálalt pirított bikahere példásan szép pecsenyelével (kiváló).