
Bilbaotól húsz kilométer az 1900 lelket számláló Larrabetzu, és itt van az Azurmendi, amelynek konyhája arról nevezetes, hogy 2011-ben kapta meg a második Michelin-csillagot, és 2012-ben pedig rögtön a harmadikat. Amúgy spanyol Baszkföldön nem nagy szenzáció, hogy parányi falvakban prosperál a csúcsgasztronómia – mára ez az étkezési kultúra része, akár a pintxo.
A konyhafőnök Eneko Atxa, Eneko Atxa 15 évesen kezdett dolgozni, idővel Michelin-csillagos konyhák sorát járta végig: Martín Berasategui, Andoni Aduriz, Etxebarri. Kyotóban töltött idejéből kiemeli Yoshihiro Murata japán kaizekimestert, akitől különösen sokat tanult.
Ma, 36 évesen igazi újhullámos háromcsillagos: vékony (már-már sovány), nagyon szerény (már-már túlzottan), étterme rendkívül puritán. Nagyon fontosnak tartja a csapatszellemet, fontosnak a személyzet közös étkezéseit, szeretné mindenkiből azt kell kihozni, amiből a legjobbat tudja nyújtani. Vagyis hogy az összes munkatárs jól érezze magát, a helyén legyen, és az ügyet is a legjobban szolgálja.
Hosszan mesél az étterem előtti jelképes szoborról. Alapanyaga kő, fa és vas, ahol a kő az alapzat, a hagyomány, a vas a szívósság, ami egy étteremben elengedhetetlen a minden napi újrakezdéshez. A fa pedig a melegség, a vendégszeretetet. „A szobor jelképe annak, amit adni akarunk”.

Baszk falusi környezetben szögletes üvegpalotát épített fel a családjával együtt a dombtetőn, panorámakilátással (az építészeti jelenség és a kilátás távoli rokona a pannonhalmai Viator épületének).
A 350 négyzetméteres Azurmendi étteremhez majdnem 400 négyzetméteres konyhakomplexum kapcsolódik, alatta pincelaboratórium (aromacentrifugák, ultrahangos aromafokozó-berendezések), kicsit odébb a nagy nevű családi txakoli-pincészet. A „gasztronómiai központ” majdnem teljesen önellátó energia és vízellátás tekintetében.
Az étterem neve az anyai ág, mondhatni, hogy a klán vezetékneve: ők itt az Azurmendik, akik közösen építették fel ezt a kulináris fellegvárat.

Eneko Atxa évek óta rendszeres előadó a San Sebastián-i és a madridi szakácskongresszusokon. Egyik San Sebastiánban bemutatott 2012-es karfiolkompozíciója az alábbi: olívaolajas karfiolpüré zselatinnal (vagy agaragarral) megfogatva, karfiolszeletek enyhén lisztezve és frittírozva (130 fokos olajban), burgonyapárnák, fokhagymakrém (konfitált fokhagymából, olívaoaljjal és zselatinnal sűrítve), báránybríz zsemlemorzsába hempergetve és tökéletesre sütve.

A baszk szakács ebben a hónapban a salzburgi Hangar-7 vendégszakácsa. A Servus TV róla készített riportja ezekben a hetekben megtekinthető az interneten.
Májusi menü az Ikarusban
Az üdvözlőfalatokat „picknick” néven kockás batisztterítővel bélelt piknikes kosárkofferban tálalják: „forró tea” (ez hol tiszta ízű paradicsomvíz, hol lilahagymahéj főzete), bazsalikomos baszk sajtpasztilla, „amerikai mogyoró” (amiről kiderül, hogy koromba hempergetett friss gombapép).

Az ezt követő hat kis előétel feszes tempóban jön, gyakorlatilag folyamatosan van valami az asztalon. „A hosszabb, kis adagos menüknél különösen fontos az időzítés. Ha lassú vagy, a vendégek figyelme lankad, elfáradnak.”
Megjelenik például egy falatnyi „fagylalt” (extrém vékony fátyoltölcsérben szarvasgombás burgonyamuszlin), és megjelenik Atxa híressé vált szarvasgombás tojása.
Nagy attrakció a füstös tósztkenyér is: vékony kétszersült hatású kenyércsíkra libamájas-csirkemájas krémet nyomnak, így teszik hideg füstbe (az alátett forró szénre ízesített folyadékot öntenek, ami illatos gőzfüstöt bocsát fel). A füstölőből kivéve a krém tetejére füstös ízű fagyasztott libamájat reszelnek.


A tengeri étvágygerjesztőt osztrigahéjon tálalják.
Az osztrigát épp csak leforrázzák, sűrített saját levével megkenik, finomra vágott snidlinggel szórják meg. Mellette porcogósan ropogós állagú valami, amit algának nézne az ember – valójában gombaféle, ami magas jódtartalmú vöröses lében főtt, ettől van vörös alga hatása. A garnírung: tengeri növények tempurában (codium és salicornia). A kannából a baszkföldi pincében kidolgozott tengerillatú gőz gomolyog elő.

Az egyik legszebb előételt Eneko Atxa „hegy és tenger” néven konferálja fel: egy fenomenálisan friss és szaftos homár szalonnával (papada) párosítva.
A nyers homárfarok sütőlapon langyosodik át, és kap enyhe füstös ízt (amolyan „homártataki”: kívül sült, belül nyers, de már nem hideg). Mellette hajszálvékony szalonnaburokba csomagolt homártatár. Kiemelkedően jóízű még az élénkzöld avokádókrém is, amiből akár több is elférne a tányéron.

Újabb látványos produkció a földes hangulatú „Tea Time” (egyfajta gombaleves). Ehhez liofilizált (azaz fagyasztva szárított) vargányából készül gombatea French Pressben. Az asztalnál ezzel öntik fel a kis pohárban kikészített friss gombákat, borsot, virágokat. Karakteres, földes ízű levesital.

Ezt követi a menü egyik fénypontja, a „sertésláb-egytálétel”. Alapja egy lassan sűrített, kocsonyásan szép állagú sertéslábas alaplé. Benne kicsire vágott betétek: húsos szalonna, zöld spárga és „sajtbonbon”. A sajtbonbon fogyasztáskor szétpattan és a kifolyó lágy sajt krémesíti a mártást. Eneko Atxa egyik legnagyobb telitalálata a menüben. (Az újrafőzött receptet lásd a cikk végén.)
Szép étel a tonhalból készült marmitako (eredetileg bonito del nortéból készül, az Ikarusban vörös tonhalat használtak). A hal pirult, a szűrt paprikás-paradicsomos szósszal a baszk étel stilizált változata. A klasszikus fokhagymaolaj helyett finomításképpen fokhagymavirággal ízesítik, ami nemes-lágy fokhagyma-aromát ad.

Tökéletes galamb következik: a hús sózás és vákuumozás után 62 fokos vízfürdőbe kerül, 50 fokos maghőmérsékletig készül, kicsomagolás után vajon forgatják meg. A végeredmény: teljesen egyenletesen átmelegedett, már nem nyers érzetű, szaftos hús, ízében nincs semmi „májasság”, a pirult bőr pecsenyésséget is hoz.
Mellette földimogyorónak kinéző bonbon, ami valójában papírvékony feketecsokoládé-burokban krémes libamájas-galambmájas töltelék. A tányéron igazi pirult mogyorószem is megjelenik, és még egy sűrű pecsenyszósz.
A húst zöldfűszeres Duxelles-re tálalják, amely különböző gombákból készül, némi érett sajttal keverve. Állaga inkább finom-darabos, mint krémes.
Szintén a legszebb tányérok egyike.

A desszertek
A mama iránti tiszteletadásként érdekes módon a baszkoknak is a gesztenyepüré jut az eszükbe. Ez itt egy kifinomult darab: igen könnyű gesztenyekrémet vékonyan tejcsokoládéval vontak be, és gesztenyét idéző szilikonformába öntötték ki. Hamuszerű feketés gesztenye-reszeléken tálalják.
A végére megint jut egy tojás…


…amelyről kiderül, hogy vékony cukros burok, s ha felütjük, enyhén citromfüves (Melissa officinalis) angolkrém folyik ki belőle, ami összekeveredik a tojás alá rejtett sűrű karamellával és néhány pirított diódarabbal.
Inspiráció, játékosság, komolyság. Alapanyagra szabott egyéni technológiák.


Az elmúlt évek vendégszakácsairól készült riportok: ITT és ITT olvashatók. A salzburgi Ikarus konyhai csapatát Roland Trettl vezeti.
Restaurant Ikarus
Wilhelm-Spazier-Strasse 7A
5020 Salzburg
Tel: +43 662 2197-77
ikarus@hangar-7.com
www.hangar-7.com
www.facebook.com/hangar7
Restaurant Azurmendi
Corredor del txorierri salida nº 25
Larrabetzu ( Lezama )
Bizkaia
Tel: 34 944 558 866
info@azurmendi.biz
Tökéletes!
Érdeklődnék, hogy a calcic (kálcium klorid) mire hivatott ezzel , állítjuk be a sajtgolyók állagát?
Tulajdonképpen állagbeállításnak is nevezhetjük. A Ferran Adria-féle „szférikus” technológia fejlesztésének története itt található, egyszerűen leírva: http://www.molecularrecipes.com/spherification/el-bulli-spherification-history/
A sajtba kevert algináttal reagál a kalcium-klorid oldat, ahol a kettő találkozik (a folyékony sajt felszínén) ott az alginát kocsonyásodik, ami egy kvázi bőrrel veszi körbe a belül továbbra is folyékony anyagot.
egy felhasználási mód itt: http://buvosszakacs.blog.hu/2007/12/26/juan_amador
itt találsz nagyon részletes leírást:
http://www.foodandwine.hu/2009/02/25/molekularis-gasztronomia-szferifikacio/
Mindkét tojás(szarvasgombás,ill.desszert)remek lehet,akárcsak a homár,valamint az egytálétel.A libamáj föstögetése szerintem hülyeség.