Nincs nagyváros, amely ne érezné a szorongató világkörülményeket, de Münchenben azért vannak bombabiztos támaszpontok. A klasszikus sörkertek és sörházak mellett idetartozik több újhullámos kisbisztró, vájtfülű borbisztró, modern steak house. A régi nagyok közt ott a bajor specialitásokat kínáló Beim Sedlmayr, a csillagos Tantris és Dallmayr, a Schubeck’s. És itt van a szolid-nagypolgári Königshof szálló étterme, amely évek óta őrzi Michelin-csillagát és 18 Gault&Millau pontját.
Teszi ezt úgy, hogy egyetlen szerviz alatt akár 80-90 vendéget is fogadnak.
“Húsz terítékkel persze könnyebb Michelin-csillagot kapni és megőrizni” – mondja Martin Fauster, az osztrák születésű konyhafőnök, akit a szaksajtó stájer hercegnek nevezett el, mikor a bajor Königshof (“királyi udvar”) szolgálatába állt, 2004-ben.
A belvárosi szállodaépület nem hívogató, inkább szögletes-semmilyen, de bent meleg színek fogadják az embert. Van benne valami barokkos, de nincs túlpiruettezve, és az emeleti étteremből pazar kilátás nyílik a város nevezetes szökőkútjára, a Karlsplatzra.
Osztrák konyhafőnök
Martin Fauster Stájerországban kezdte pályáját, amely hamar szerteágazott: Svájc, München, Bécs és Bretagne felé. Mesterei közt olyan neveket látni, mint Alfons Schubeck, Heinz Reitbauer, Olivier Roellinger, Hans Haas.
Konyhája sok mindent ötvöz – erősen érezhető a Roellinger-féle tengeri konyha iránti rajongása –, mégis szuverén. A presztízs-alapanyagok mellett számos profán regionális hozzávalót használ a pöszmététől a bodzán át a fekete kenyérig. Sok a hal és a zöldség, vezérfonál a könnyűség, 9 fogásos menüt nehéz is lenne másképp.
“Nem kell görcsölni, hogy mindenáron újat kreáljunk, de persze nem árt az sem, ha az ember eredeti és szórakoztató. A lényeg, hogy ne legyen firlefranc a tányéron. Nem kell semmi, ami öncélú vagy túlburjánzik: a fogás legyen világos és letisztult.”
Martin Fauster nem feltétlen barátja a korszerű készülékeknek, szerinte a húst ujjbeggyel jó ellenőrizni, a jó szakács elvan maghőmérő és speciális felszereltség nélkül. Ettől jó.
“Ami persze nem jelenti azt, hogy az új technikák nem jók és hasznosak, csak azt mondom, hogy hathatnak károsan is, ha például a fiatal szakácsot elkényelmesítik, aki e miatt azután nem tanulja ki rendesen a tulajdonképpeni szakmát. A szakma lényege pedig a bensőséges viszony a jó termékkel, a vele való magabiztos bánni tudás. De nagyon fontos a klasszikus repertoár ismerete is. Ez így együtt az az alap, amelyből kiindulva igazi mesterré válhat valaki, vagy ezen túllépve akár rendkívüli szakácsegyéniséggé.”
“És még valami: ha konyhát vezetsz, meg kell találni azokat, akik szenvedéllyel vesznek részt a dologban. Akik nemcsak pénzt, hanem örömöt is keresnek a munkával, ‘ügynek’ tekintik. Ilyen szakács Gábor is.”
Chef de partie a Königshofban
Molnár Gábor 30 éves, az iskola utáni első tapasztalatairól nem akar beszélni. A lényeg, hogy idővel eljutott az akkori hazai avantgárd konyháira, még később konyhafőnök lett a budapesti Klassz Bisztróban, majd a pécsi Enoteca Corsóban. 2007-ben minimális pontkülönbséggel lett második az MGE Hagyomány és Evolúció szakácsversenyén.
MG: “A pályafutásom tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy elmeséltem első munkahelyi élményeimet Vomberg Frigyesnek. Nagyon megsajnálhatott, mert rögtön beajánlott a budavári Jankóba, Takács Lajoshoz. Itt egy lényegesen szívderítőbb világ nyílt meg előttem, mint amiben addig éltem. Sok kísérletezés, számomra ismeretlen alapanyagokkal, érdekes társításokkal…
Aztán jött a Pethő Balázs– Mogyorósi Gábor duó, ahol már akkor is nagyon sok tudást és tapasztalatot láttam. Világos volt, hogy valami újat kell csinálnunk úgy, hogy közben meg kell győznünk a (nagy-adag-vegyes-köret-töltött-rántott-húshoz szokott) közönséget: másképp is lehet, érdekesebben is lehet.”
Gábor 2009-ben jelentkezett a müncheni Königshofba, Németország egyik legjobb éttermébe, ahová próbaidő után felvették. Először a nagy étterem bisztrójában, a Geisel’s Vinothekban dolgozott, majd átkerült a “nagy” konyhára, ahol ma már az üdvözlőfalatok, hideg és meleg előételek ügyében illetékes brigádvezető (chef de parti) :
MG: “Nem lehet ezt a két konyhát rangsorolni: két teljesen különböző műfaj, más zsánerű munka. A bisztróban nagyon gyakran változik az étlap, abból főzünk, ami épp a legszebb és a legolcsóbb a piacon, vagyis gyorsan kell a legjobb megoldásokat megtalálni. Színes és tanulságos munka, nagyon szerettem.”
A csillagos ‘nagykonyha’
MG: “Ismert voltam a munkabírásomról Magyarországon, büszke is voltam rá. Meg voltam róla győződve, hogy munka közben minden pórusomból fakad a vér. Aztán megérkeztem a Königshofba, és nagyon gyorsan lejjebb csúszott az önérzetem. Amit addig megfeszített munkának hittem, eltörpült ahhoz képest, ami itt zajlik. Nagyon sok behoznivalóm volt állóképesség terén.
Egy ilyen hely tempója és koncentráltsága nehezen érthető azoknak, akik a szakácsságot munkakörnek tekintik. Itt nem pénzkeresésről van szó, nincsenek időkeretek sem. Fontos know how-t sajátít el az ember, ami beég az agyába – ahogy a kompjúterben a könyvtárak, mappák, fájlok. Ha ez megvan, akkor majd jöhet a szabadság, lehet egyéninek lenni. Majd valamikor.
Az igazi szakács minden alapanyagnál felteszi a kérdést, mi a célja vele. Lehet több választása, de mindennek a legjobb formáit kell bemutatnia, ami persze nem megy kifogástalan alapanyag nélkül. Kell még persze a gyors kéz is: sok mindent készítünk à la minute, ami nagy forgalomnál jó idegeket és rutint kíván. És fontosak az arányok is: egészen apró pontatlansággal is alaposan el lehet rontani valamit, a finomhangolás sokszor csupán másodperceken, néhány szem són, csepp citromon vagy más nüanszon múlik.”
Königshof-menü 2011-ben
Marinált dunai galóca (Huchen) háromféle sütőtökkel. A rendkívül friss, szépen vágott és röviden marinált nyers hal alatt tökpüré, a tetején pedig tökkompót, tökmagszilánk, halbőrből készült ropogós morzsa. A fogást még némi telt tökmagolaj kíséri. Minimalista fogás, tökéletesen megoldva.
Garnéla zöld paradicsommal és görögdinnyével. Könnyű előétel, friss édeskés garnélából, savas-édes paradicsom-dinnye kontraszttal. Kiegészítők: homárkorál, pisztácia, paprikaoloaj.
Szaibling pumpernickel-mártással és mustármaggal. A langyos-szaftos hal mellett kétféle mártás: egy kapros-mustármagos uborkaszósz, és egy sűrű feketekenyér-krém (pumpernickel). Kétféle retek is kíséri : egy vastagabb szelet savanyítva és hónapos retek hajszálvékonyra vágva, tejfölös öntettel. A halon pikáns hagyma ízű csírák, levelek, és ropogós kenyérmorzsa.
Pumpernickel
Wesztfáliából ered, de szinte egész Németországban elterjedt:
sötét barnától a feketéig terjedő, édeskés-kesernyés, sűrű állagú rozsos kenyér. Általában szeletelve-csomagolva árulják. A rozskorpa hosszas áztatásával kezdődik, és meglehetősen hosszadalmas az elkészítése: nem sütik, hanem gőzölik, a végeredmény pedig egy meglehetősen soká eltartható tömény, sárszerű kenyérféle.
Nyelvhal csigával. Vaskos húsú példányból vágott halszeleten ress csigahús. Homárpáncélból és borjúalapléből készült a mártás, egy nagyon intenzív petrezselyemolaj és –püré kíséri. A kevéske fehér gyökérpüré jól illik a kompozícióba, az arányokat tekintve még több is elférne a tányéron.
Párolt borjúlapocka Buchot kagylóval. A vajpuha és ízes-szaftos hús mellett a mártás kagylóléből és borjúalapléből készült. Sült pirospaprika egészíti ki. A tányért kóstolván az embernek óhatatlanul a portugál kagylós hús, a carne de alentejana legjobb hagyományai jutnak eszébe.
Galamb kukoricakrémmel. A mellhús tökéletes és egyenletes sötét rózsaszín, minden falat szaftos. Egyfajta raguként jelenik meg alatta a combhús: az apróra vágott kockák részben pirult, részben párolt hatásúak. A tányéron pecsenyelé, és egy kis kanálnyi nagyon karakteres (enyhén májas) belsőségpüré. Harmónikus ellenpont az édeskés kukorica – szemek és krém formájában. A tányéron egy kis roppanósság is megjelenik: pirított amarant.
Két gyümölcsös desszert. A citromos desszertben piskótán puding, citromfagylalt, karamella.
Különösen emlékezetes a szilvás tányér, amely három alkotóelemből áll: fagylalt, panna cotta és tortácska.
Langyos szaibling, mustármagos uborka, pumpernickel
A rózsaszín, feszes és szaftos húsú halat egy nagyon könnyű, vadasra emlékeztető mártással tálaljuk.
A Königshof főcukrásza: Gabi Taubenheim
A tányérdesszertje 3 részből áll: egy szilvás tortácska (“tartelette”) morzsával (strőzellel) megszórva, egy joghurtos bodzaminyon és egy fagylalt, amelyet bodzás szilvamártás kísér.
Először készítünk 12-14 db “minyont”: alapzata bodzabogyómousse, erre kerül a joghurtos mousse, vékonyabb rétegben.
Gourmet Restaurant Königshof
80335 München
Karlsplatz 25
T: 00 49 89 55 136-0
www.koenigshof-hotel.de