Paul Bocuse városában, a gasztronómiai hagyományaira oly büszke Lyonban néhány éve megjelent egy breton, és főzni kezdett.
Konyhája nem nevezhető lyoninak, szorosan véve kimondott franciának sem. Egy szuverén egyéniség nyitott új fejezetet a büszke város konyhatörténelmében.
Nicolas Le Bec nem mindennapi jelenség: „Bretonnak születtem, francia szakács vagyok. De mivel a bretonok nagy utazók, folyton járom a világot” – mondja, miután látványos sebességgel megszerezte a Michelin két csillagát. Rendszeresen hívják külföldre – São Paolóba, Sanghajba, Szingapúrba. „Főződemonstrációkat tartunk, banketteket adunk magánemberek vagy például a Park Hyatt Hotel megrendelésére.
„Ilyenkor óriási a luxus, limuzinszolgálat, ötcsillagos szálloda, miegyéb, a vendégek 400 eurós nagyságrendű összegeket fizetnek a menükért. Nekem azonban az a fényűzés, ha kimehetek a helyi piacokra. Végigjárom az út menti büféket, találkozom azokkal, akik szinte a járdán főznek. Látom, mit tesznek a lábosba, ellesem a trükkjeiket.”
Mindebből egyenesen következik, hogy a Le Bec-menük legfőbb jellemzője az állandó változás. „Gyakran rögtönzök. Azonnal kísérletezni kezdek a világ különböző végein megismert alapanyagokkal és technológiákkal. Ezek egyébként sokszor pofonegyszerű metódusok, mégis meghökkentően rafináltak. A menütervezés időszakában nem is igen alszom – igaz, máskor sem sokat. A konyha az életem.”
Három könyv
Eddig három fontos könyvet adott ki. Ebből kettőnek látszólag alig van köze a csúcsgasztronómiához. Komplex kreációk helyett alapvető elkészítési és tartósítási módok, egyszerű ételek jelennek meg a lapokon. Néhány fejezetcím: „A só birodalma”; „A keserűség partjain”; „Utazás savanyúságba”; „Óda a jódhoz”; „A füstösség illata”…
Ugyanez a koncepció folytatódik a második könyvében, mely kötet leginkább arról szól, milyen fontos megtalálni minden alapanyaghoz a leginkább hozzáillő elkészítési módot, és – továbblépve – hogyan lehet klasszikusokat finomítani, a grillezett makrélától a tejberizsig.
Egy példa: a cseresznyefahamuban készült szarvasgomba. A szakács szerint ez a megoldás olyan környezetet teremt, amely kiválóan megőrzi a szarvasgomba erényeit, ugyanakkor természetes, lágy füstösségbe burkolja
Harmadik könyve Az utazás konyhája. Öt helyre utazik el: Marrakeshbe, Sanghajba, São Paolóba, Nápolyba és Lyonba (a breton számára Lyon maga is utazás). Sokat ír a távoli országok eredeti ételeiről, majd rátér arra, hogy mindez hogyan inspirálta saját csúcskonyháját, melyeket a lyoni Boscolo Hotellel szemben lehet megkóstolni, a rue Grolée-n.
Tél végi menü a Restaurant Le Becben
Üdvözletként variációk az omlós kosárka témájára: pisztáciás-mogyorós kosár tőkehalkrémmel, parmezános-hajdinás kosár mandulás Beaufort-sajtkrémmel, sötétre karamellizált kosár újhagymás tejszínhabbal.
Szent Jakab kagyló turbolyagyökér-veloutéval. A rugalmasan puha jakabkagyló és a selymesre készült, krémszerű krém harmóniája: rokonok és mégis oly különbözők. Mindehhez egy sötéten roppanó vékony tószt a kontraszt.
Forró tányéron zöldspárga parmezánmártással, spanyol marhasonkával. Aromatizálás: szarvasgomba, turbolya, valamint a mártásra ráerősítő parmezánforgács. A szarvasgomba-parmezán-sonka triónak már az illata külön „fogás”.
Szarvasgombás rizottó. A sima fehér rizottóhoz háromféle mártás: sült csirke pecsenyeleve, gombavelouté, barnított vaj. Tiszta, harmonikus ízek, melyek közül a koncentrált jus „sózza” az ételt.
„Hamuban sült” kacsahúsos szarvasgomba. Ez valójában egy szarvasgombával töltött húsgombóc, melyet hamuval aromatizált tésztában sütnek meg. A tésztát tálalás előtt eltávolítják róla, csak az illata marad a tányéron. A gombóc mellé kerül még egy frissen sült kacsamájszelet is.
Tengeri sügér. A tányér legnagyobb erőssége a markáns-harmonikus tengeri mártás, mely „crevette gris-ből” készül (apró garnélarák). „Feltétként” megjelenik a rák egészben, néhány tengeri csigával (bigorneau) is.
A galamb. Igen szépen elkészített, füstösre sült hús kétféle mártással, mely tulajdonképpen egy klasszikus – vérrel és libamájjal sűrített – vadmártás „szétszedése”, azaz dekonstruálása. Itt külön jelenik meg egyfelől a vérrel és csokoládéval sűrített vadpecsenyelé, másfelől egy intenzív ízű libamájhab. Mindehhez ismét vékonyra gyalult szarvasgomba.
Első desszert: „chaud-froid” (azaz meleg és hideg egyszerre). Igen érdekes koncepció: a csokoládémousse-t tűzforró tányérba teszik, melyben a külseje mintegy „megsül”.
Tesznek rá még egy kis mousse-t (ez már nem érintkezik a forró tányérral, így hűvösebb és folyékonyabb marad), végül egy kanál fagylalt jön még a közepére. A tányéron tehát végül háromféle állag és háromféle hőmérséklet jelenik meg, mire az asztalra kerül.
Második desszert: mille-feuille (a krémes közeli ismerőse). A tészta enyhén sós, repülősen leveles, a fog alatt széthullik, mint a pernye. Enyhén barnított vajjal készült, ami elmélyíti az ízét. Közte egy réteg karamellakrém és egy réteg tejszínhabos-zselatinos angol krém. A „krémes” mellett kétféle mártás: karamellás és vaníliás szirupos.
Komplexen egyszerű
Nicolas Le Bec sokszor meghökkentően kevés elemből épít fel nagyon összetett hatású tányérokat. Nevezhetjük ezt letisztult komplexitásnak, vagy aminek akarjuk, de a lényeg a végeredmény: a brutális, mégis kifinomult egyszerűség. Sosem érdekelték az akadémikus viták a szakácsok feladatáról és a hagyományőrzésről. Saját hagyományait követi: egyszerre regionális, egzotikus és kozmopolita. Mindez együtt kerekedik egésszé, vagy ahogy ő mondja, „az igazság konyhájává”.
Étterme elegáns, de nyoma sincs benne a fullasztó előkelőségnek. A mosdóban könnyű madárcsicsergés és teafaolajas kézkrém üdíti a vendéget, az asztalnál kicsit laza szerviz várja: a pincérek nem viszik túlzásba az udvariaskodást. Nicolas Lebec egyébként már terjeszkedik, máshol is nyitott éttermeket, s prognosztizálható, hogy lyoni étterme nem áll meg a második csillagnál.
Restaurant Nicolas Le Bec
14, rue Grolée
69002 Lyon
Tel: 04 72 40 98 97
restaurant@nicolaslebec.com
www.nicolaslebec.com
Fotók: Maison Le Bec & Bittera Dóra
https://lecanardbienelevedumascane.com/
Merci!