Tudni lehet, hogy a középkori királyi lakomák az elképesztő gazdagság ellenére sem voltak igazán egészségesek. A főurak meglepően kevés friss zöldséget és gyümölcsöt ettek – gyanúsnak találtak mindent, ami nincs megfőzve, ilyesmit inkább a szegény népek fogyasztottak. Különösen a nyers gyümölcsről hitték, hogy betegséget okoz, ezért inkább süteménybe sütötték, levesbe főzték vagy mézben tették el (talán a csontjaikból is kimutatható némi vitamin- és rosthiány).
Az alábbi klasszikus és harmonikus salátán jó blikkfang az olajbogyós-fenyőmagos „dresszing” (vagy inkább ízpaszta), ami marinált mazsolával társul (feltétlenül áztassuk be előre). Fontos a saláta kesernyéssége, ne helyettesítsük mással.
Mazsola
- 75 g mazsola
- 125 ml almeborecet
- 30-50 g kristálycukor
- csilipehely
A mazsolát befőttesüvegbe tesszük. Az ecetet a cukorral felforraljuk, hozzáadjuk a csilipelyhet, ráöntjük a mazsolára. Amikor kihűlt, lefedjük és hűtőbe tesszük.
Saláta
- 1 fej radicchio (vagy cikória)
- negyed lilahagyma vékony karikára gyalulva
- 6 kisebb narancs
- 180 g magos zöld olajbogyó
- 1 gerezd fokhagyma finomra vágva
- 40 g enyhén pirított fenyőmag
- 1,5 ek fehér balzsamecet
- 6 ek olívaolaj
- friss menta
A narancsot filézzük (vékony pengéjű éles késsel meghámozzuk, és kivágjuk a cikkeket a hártyák közül), üvegtálra tesszük, lefedjük.
Az olajbogyó húsát levágjuk a magról. A fenyőmagot a fokhagymával mozsárban pürévé zúzzuk. Hozzáadjuk az olajbogyót, összedolgozzuk (a bogyó kicsit darabos maradhat). Belekeverjük az ecetet és az olívaolajat, ha szükséges kis sót is.
A saláta leveleit szétszedjük, tálalótálra helyezzük. Erre rakjuk a narancsfiléket, ráöntjük a maradék narancslevet. Meghintjük másfél ek mazsolával, hagymával, tépdesett mentalevéllel. Rákanalazzuk a fenyőmagos-olívabogyós krémet. Azonnal tálaljuk.
