Utolsó standolás

MBT: Múltkori írásunkra (Standolás) a Dining Guide úgy reagált, hogy “döbbenten áll egy ilyen etikátlan, valótlanságok egész sorát állító cikk előtt”. Igazából nem talált sem valótlanságot, sem etikátlanságot. A válaszban leginkább Vajda Pierre-t becsmérli. (Pierre önkritikus nyilatkozatát lásd lentebb.) Amit írtunk, fenntartjuk. Nem kívánjuk hosszúra nyújtani a polémiát, ez csupán néhány megjegyzés elvekről és alapvetésekről.

Ha normális világban élnénk, akkor a Stand étterem leírása nem keltett volna semmilyen feltűnést. Odamentünk, megettük, kifizettük, dolgoztunk rajta, komolyan vettük a dolgunkat és voltak kritikai észrevételeink. Végül azt mondtuk, hogy akár egy Michelin-csillagot is kaphatnak (87-88 pont). Párizsban, Olaszországban, Spanyolorságban is voltunk hasonló színvonalú egycsillagos helyen.

A DG kétségtelenül úgy pontoz, ahogy akar. Ha majd javulnak a hazai éttermek, akkor legfeljebb 100+30 pontra bővíti a keretet. Nekünk viszont legyen jogunk azt mondani, hogy ez nem jó. A felülpontozás és a nemzetközi összehasonlítás eltüntetése nem tesz jót sem az éttermeknek, sem a minőségnek, sem az erkölcsöknek, sem a fejlődésnek. Ezt meg is indokoltuk.

(Zárójelben: a DG által mintaként említett Falstaff egész más szisztémát alkalmaz. Egyes bankok, telefon- és repülőtársaságok prémiumügyfelei és más civilek is beléphetnek a gourmet-szavazóklubba. Ők még sajátosabb 100 pontos rendszert használnak, nemzetközi összehasonlításban szintén vaskosan túlpontoznak, sok a 95-100 pont közötti étterem, ami normális körülmények között 3 Michelin-csillag lenne. A Falstaff deklaráltan „demokratizálni” akarja az étteremértékelést, bizonyos részeiben emelkedett rokona Tripadvisornak.)

A DG-kalauzban keverednek a műfajok.

Van egyrészt a magát függetlennek és professzionálisnak mondó titkos „tesztelés”, amivel önbevallás szerint „objektív képet nyújtanak a hazai éttermi kultúráról” és „szembemennek a pártatlannak beállított, valójában érdekek mentén zajló tesztelésekkel”.

Másrészt mégsem az objektív kép jelenik meg, „nem a teljesítményt mutatják be”, hanem „pozitív hangulatú étteremajánlást fogalmaznak” – írják magukról, és ez igaz is. De akkor mi hitelesíti a pontozást és a sorrendezést? Bemennek, titokban esznek, majd ezt a publikum előtt is titokban tartják?

Jó példa az Indigo, amely 78 ponttal a 78. legjobb hazai étterem. Az ételről, ami a DG szerint „a legfontosabb”, ennyi olvasható: „Észak-Indiából érkeztek hazánkba a szakácsok, akik kiegyensúlyozott minőségben főznek. Az Európában közismert indiai ételek színe-java megtalálható az étlapon. A folyamatos teltház jelzi, hogy érdemes betérni.” Evett itt valaki, aki a precíz 78 pontot adta?

Végül megjelenik a reklámbrosúra műfaja is: az egyes éttermek saját magukat is ajánlhatják teljes oldalon. A műfaj ismert, hasonló toplistákkal és ajánlókkal tele van a világháló. De ők nem állítják magukról, hogy „objektív képet nyújtanak a hazai éttermi kultúráról”. Itt a legszomorúbb az, hogy bizonyos jó helyeknek a „tesztelők” még a környékére sem jutnak el, és ezek érdemtelenül a futottak még kategóriába csúsznak.

Mindez több érzést is kiválthat az emberben, de a DG által feltételezett irigység nem tartozik ezek közé. Sokkal inkább szóba jön a bámulat. Az a fajta, amit az ember Strasznov Ignác iránt érez, aki bolgárkertészeknek eladta a Vérmezőt, és holdbéli telkeket is sikerrel értékesített.

A DG felelős kiadója is tud valamit. Bámulatos volt a művelet, ahogyan megszerezte a Dining Guide-ot és onnan kirakta a DG korábbi főtesztelőjét, régi barátját, Vajda Pierre-t. Nagy bravúr volt az is, ahogy kilépett az MGE-ből (mintegy szolidaritásból a Bocuse d’Ort privatizáló vendéglátós körrel) – anélkül, hogy belépett volna, vagyis anélkül, hogy tag lett volna. Erre mondják azt, hogy mögötted érkezik a forgóajtóba, aztán előtted távozik belőle. Akármi is történjen, ezzel kapcsolatban nincs több mondanivalónk.

Vajda Pierre vallomása

VP: Főtesztelő voltam a Dining Guide-nál, annak alapítása óta. A Népszabadság TOP 100 étteremkalauz szerkesztője, főtesztelője is voltam, öt szezonon át. Akkoriban Ted Aprajev álnéven írtam. Éveken át döntő szavam volt a DG TOP 10, majd a későbbi TOP 20 listájának összeállításában. Helytálló információ, amit a Dining Guide ír: etikai vétséget követtem el. Akkoriban ugyanis gyakran együtt teszteltem a székesfehérvári 67 étterem tulajdonosával (ő most a DG felelős kiadója), és éttermét – jobb meggyőződésem ellenére – beszuszakoltam ezekbe a TOP-listákba. Gyarló ember lévén nem tudtam ellenállni könyörgésének. Ezért nem kaptam ellenszolgáltatást, csupán „tiszteletével és barátságával” tüntetett ki, és jólesett az állandó hízelgés. Amikor ugyanezen étteremtulajdonos megvásárolta a DG-kiadványt, egyik napról a másikra kirúgott a cégtől, ahol 10 évig dolgoztam főtesztelőként. Végül is megérdemlem a sorsom. Remélem mindenki számára világos, hogy most végre garantált a működés tisztasága…

 

Konyhariport rovatunkból

Hozzászólások

Hozzászólás Facebook-, Google- vagy Twitter-bejelentkezéssel

Az oldal fenntartása és fejlesztése költséges, a hozzáférés mégis ingyenes. Kérjük, támogasd munkánkat, hogy a Bűvös Szakács továbbra is így működhessen és fejlődhessen. (Részletek itt, a támogatáshoz katt az alábbi gombra.)

Karizmatikus étel

Itt is követhet minket

7,142lájkolóTetszik
983követőKövetés
2,250feliratkozóFeliratkozás

Támogasson minket adója egy százalékával! A Magyar Gasztronómiai Egyesület adószáma: 18116375-2-41

Médiapartnereink

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!

Ezt is ajánljuk még

Firenzei fogyókúra

Dante poklának pitvara, trecento bölcsője, Machiavelli és Savonarola főhadiszállása, Mediciek fészke, csodák és borzalmak birodalma, ahol az ember nem tud úgy lépni, hogy ne...

Kiemelt cikkek

Könyvek (Webshop)

Támogasd a Bűvös Szakácsot!

Az oldal fenntartása és fejlesztése költséges, a hozzáférés mégis ingyenes. Kérjük, támogasd munkánkat, hogy a Bűvös Szakács továbbra is így működhessen és fejlődhessen.

Katt ide a részletekért!