Feburár 12-én Czifray-estet tartott a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE). Ezúton is mindenkinek köszönjük a részvételt – a nagyon sok támogatónak és a vendégeknek is.
A 10-12 éve zajló MGE-versenyeken – Czifray-kurzus és Hagymány és Evolúció – felnőtt egy nemzedék. A februári örömfőzésre egykori versenyzőket kértünk fel. Ők ma a magyar éttermi kultúra legjavát képviselik, világszínvonalon képzett szakácsokká váltak, éttermeikben életrevaló utánpótlást képeznek. Működnek, mint a jó kovász.
Az egyesület szándéka az volt, hogy szélesebb közönséggel is éreztesse, milyen fejlődés ment végbe a hazai gasztronómiában a 2004-es MGE-alapítás óta.
A Zwack házban rendezett Czifray-esten olyan versenytányérok jelentek meg, amelyek részben már éttermi étlapokon is meghonosodtak, meg kell őrizni őket, sok tehetség és munka van mögöttük. Ez portalanítja és színesíti, őrzi meg a magyar konyhát. A válogatás igazságtalan volt, több hasonló ételsort lehetne összeválogatni az elmúlt 12 év versenyeiből.
Ami korábban a szűk körű zsűri elé került, azt most új versenyzők és mások is megkóstolták. A fogadáson a szakácsok minden tányért 80 adagban adtak ki este fél 6 és fél 8 között. Az alapanyagok közt ott voltak aranyszalagosok: beregi csirke (Alemitta), keleméri bárány, bezdáni paprika, Rózsavölgyi csokoládé, parajdi só.
A helyszín
A Gyógynövénybár a Zwack Múzeum és Látogatóközpont első emeletén van. Nemrég renoválták, kiválóan alkalmas bensőséges rendezvényekre, kivetítőkkel, bárral, háttérkonyhával. Modern, de körüllengi az épület békebeli ipari romantikája. Hagyományos és evolúciós helyszín.
Az étlapon
Nem klasszikus menü volt, inkább laza szerkesztésű ételsor, a könnyebbtől a nehezebb felé haladva. Az ételek tapas-formátumban kerültek tányérra, vagyis bizonyos fokig egyszerűsítve ahhoz képest, ahogy a versenyen kellett tálalni. De a lényeg marad.
A szakácsok a konyhai előkészítés után a pulton fejezték be a tálalást.
Ádám Csaba (Olimpia): csöpögtetett halászlé, pontyszasimi
Horváth Szilveszter (Lamaréda/Győr): konfitált skrei (téli tőkehal), hűvös gyömbéres paprikaveluté
Győrffy Árpád (Kollázs Brasserie & Bar): báránynyelves derelye, sárgaborsómártás
O’Shea Dániel (Vakvarjú): beregi csirke paprikás pecsenyelével
Horváth Ákos (Márga étterem): babragu, sertésköröm, hagymák
Bernát Dániel (Rézkakas étterem): „nutellás” palacsinta
Vissy pincészet: nyers pezsgő tokaji furmintból és Édes Álom (furmint-zéta házasítás aszús szemekkel)
Szentesi József: Mandula rajnai rizling
A receptek
Idén áprilisban indul a harmadik Czifray. A selejtezőkből tizenhárom versenyző jutott be a kétéves versenykurzusra. Az első Czifrayt az MGE 2008-ban hirdette meg a hazai álmesterképzés alternatívájaként, mint egyfajta „önképzést, továbbképzést és versenyt”. A cél a kulináris intelligencia fejlesztése, gasztronómiai összefüggések mélyebb megértése, közös gondolkozás, technológiák tudatos használata, repertoárbővítés, ízléscsiszolás.
Támogatóink
Zwack Unicum, Lamaréda étterem, Vakvarjú étterem, Beszálló bár, Rózsavölgyi csokoládé, Alemitta (beregi szárnyas), Keleméri báránykák, Rézkakas étterem, Szegedi Rubin Paprikafeldolgozó Kft., Budaörsi Halpiac, Vissy Wines.
Szakácsok: Ádám Csaba, Bernát Dániel, Forster Zoltán, Győrffy Árpád, Horváth Ákos, Horváth Szilveszter, Kis Sándor, Kovács Renátó, Moórné Nagy Veronika, Daniel O’Seha, Ruff Dániel, Takács Lajos, Vidák Zoltán.
És: Bakcsy Árpád fotográfus.
Nagyon jó beszámoló, a fogások és a príma képek nekem azt sugallják, hogy megért volna egy külön utat.
Az hány Michelin csillag is?
🙂
Hobbiszakács, az nem kérdés, hogy megérte volna….semmihez nem mérhető élmény volt, nekem talán elhiszed 🙂