Eckart Witzigmann, az évszázad szakácsa 75 éves
2016 júliusában tanítványok tisztelegnek előtte KÖZÖS MENÜVEL az Ikarusban
– „Aubergine“ – Hangar-7 Team
Marhatatár, cékla, kaviár,
Eckart Witzigmann
– Poelírozott csirke, bodzavirág, zellerpüré
Hans Haas
– Folyami rák, angolna, kapor, uborka
Bobby Bräuer
– Bretagne-i homár, karotta, juzu, kókusz
Karlheinz Hauser
– Rombuszhal sóburokban, kapribogyó, tőkehalpacal, risina bab
Roland Trettl
– Borjú kétféleképpen, barbecue-lakk, fűszernövények, parmezáncsipsz
Harald Wohlfahrt
– „Kir Royal“
Hangar-7 Team
– Pêche Haeberlin
Marc Haeberlin
Witzigmann és a német csoda
A 2003. április 19-én megjelent Magyar Nemzet cikk szerkesztett változata
„Wer nichts wird, wird Wirt”. A régi német szólás annyit jelent, hogy aki másnak nem jó, az még mindig elmehet vendéglősnek. A helyzet azonban alaposan megváltozott azóta Németországban, és ebben nagy része volt Eckart Witzigmannak.
1970-ben Fritz Eichbauer, egy gazdag müncheni építési vállalkozó nagy fába vágta a fejszéjét. Eltökélte, hogy világszínvonalú vendéglőt nyit. Ez akkor Németországban extrém kockázatos vállalkozás volt. Eichbauer Párizsban és New Yorkban is behatóan tájékozódott a konyhák korszerű berendezéséről és technikai felszereltségéről, majd Münchenben felépített egy minden igényt kielégítő vendéglőt, a Tantrist. Álma megvalósításához már csak a főszakácsot kellett megtalálnia.
A háromcsillagos elzászi mester, Paul Haeberlin az akkor még nem egészen harminc éves Eckart Witzigmannt ajánlotta Eichbauer figyelmébe.
Witzigmann éppen Amerikában tartózkodott, de azonnal igent mondott (a Marriott szállodalánc anyagilag sokkal kedvezőbb állásajánlatát visszautasítva). Az első osztályú szállodák nagyüzeménél vonzóbbnak találta a kiséttermi munkát. Úgy vélte, hatvannál több vendégnek legjobb esetben is csak „elegáns konfekcióminőséget” lehet nyújtani.
A Tantris hamarosan megkapta az egy, majd 1974-ben a két Michelin-csillagot. Németország föllelkesült, a közvélemény felfigyelt a gasztronómiára, a szakmában új helyre került a léc. Eckart Witzigmannból híres ember lett, ettől kezdve sorban álltak nála a fiatal szakácsok, hogy a Tantrisban dolgozhassanak, tanulhassanak. Kibontakozott a „német gasztronómiai csoda”.
Witzigmann, miután méltó utódra hagyta a Tantrist (Heinz Winkler konyhája később szintén megkapta a három csillagot), saját éttermet nyitott, Aubergine (Padlizsán) néven, ugyancsak Münchenben.
Az Aubergine 1978 és 1994 között működött. Ez lett az első háromcsillagos német vendéglő. Azóta legendássá vált étlapjain merész újdonságok és új formába öntött „nagy klasszikusok” jelentek meg, s a német közönség egyre fogékonyabbá vált.
A Németországban addig állateledelnek számító belsőségek sorozatosan kerültek fel az étlapra. Ma is kultikusnak számít a Rumohr-borjúmirigy – hizlalt kacsamájjal, szarvasgombával, pármai sonkával, vékony csíkokra vágott zöldséggel és póréhagymával tálalva, rétestésztában kisütve, pezsgőmártással.
Ha lehet, még merészebb fogás volt az egészben, saját zsírburkában sült borjúvese laskagombával és árpagyöngyrizottóval. Witzigmann rókagombával és vargányával adta a kecskegida májából, szívéből, veséjéből készülő ragut. A savanyútüdőhöz növendéknyúl tüdejét-szívét használta, s e luxuspájslit vörösboros, uborkás, kapribogyós szószban tálalta rózsaszínre sütött nyúlmáj- és nyúlvese-darabkákkal, továbbá lisztbe-tojásba forgatott ropogós velőrózsával, továbbá fürj-tükörtojással és apró, kalácstésztából készült zsemlegombóccal.
Finomított rusztikus tányér volt a brezírozott kecske medvehagymakrémmel , a borjúfej és borjúszegy pálfigombóccal, valamint a mézeskalácsfelfújt a barnasörös habsodóval.
A virtuóz egyéni kreációkban új gasztronómiai gondolkodásmód jelent meg, a nagy francia konyha és a közép-európai, monarchikus hagyomány olvadt össze.
Mindez nem volt más, mint a nouvelle cuisine továbbfejlesztése. Witzigmann merészen nyúlt a különböző európai vagy akár Európán túli régiók specialitásaihoz, de gyerekkora monarchikus hangulatú népi ételeihez is, amilyen a szalontüdő, császármorzsa, aranygaluska, túrós rétes.
A háromcsillagos vendéglő asztalain, az értőkből, érdeklődőkből és sznobokból álló vegyes közönség előtt megjelentek a régi bécsi fiákeres kifőzdék egyszerű ételei is – kifinomult és átlényegített formában.
A smarni alapmasszáját például a darán kívül keményítőliszt, túró, tejföl, reszelt citromhéj és felvert tojáshab gazdagította, a kész morzsát karamellába mártott makadámia dió és félig felvert tejszínhab díszítette, körítésként frissen őrölt kékmák és érett mangó került a tányérra.
Az Aubergine-ben királyi desszertet varázsoltak a lekváros palacsintából is. A tésztát barnított vajjal ízesítették, amitől diószerű ízt kapott, majd tisztított vajban sütötték ki. A töltelék házi baracklekvár volt, mellette pezsgőben főtt barackdarabkákkal és baracklikőrbe áztatott nyersgyümölccsel.
Tökélyre vitt népi ételeivel Eckart Witzigmann nemcsak a langusztához, osztrigához, kaviárhoz, libamájhoz szokott, elkényeztetett publikumnak, hanem a francia szakmának is meglepetést okozott. A közönség ettől kezdve természetesnek találta, hogy a fehérboros zselében tálalt rákok-kagylók, articsókaragus homár után fasírtot kap uborkás krumplisalátával, desszertként pedig mákos krumplinudlit (természetesen mindent egyénien finomítva).
A kísérletezésben fontos szerep jutott az „ízharmóniáknak”, amit a franciák marriage-nak (házasság) neveznek.
Klasszikus Witzigmann-harmónia például a halakhoz tálalt póréhagyma fekete szarvasgombával; a tyúkhús borjúnyelvvel; a sült libamáj feketeribizlis vöröskáposzta-salátával; a folyami rák vaníliaszószos karfiollal; a gyömbéres galamb citrommártással; a süllő szalonnás lencseszósszal.
Divatba hozta az enyhén fokhagymás ízű medvehagymát, ezzel fűszerezte például a tejesbárány vajmártását. Bazsalikom helyett medvehagymával készítette az olaszoktól ismert pestót. Mesterien bánt a zöldségekkel. Sokszor mondta, hogy bár konyhája korántsem vegetáriánus, mégis a friss zöldség az igazi sztár – a hús csak „körítés”.
Eckart Witzigmann konyháján megjelentek az olasz, spanyol, arab és távol-keleti ízek, s a Tantris étlapján egy időben még magyar ihletésű étel is szerepelt: a pontypörkölt sült édes paprikával.
„Köszönjük, Eckart”
Eckart Witzigmann 1994-ben, pályája csúcsán váratlanul visszavonult. Rajongói ekkor két (erősen eltérő irányultságú) napilapban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban és a Süddeutsche Zeitungban tettek közzé egész oldalas hirdetést hatalmas betűkkel: „Köszönjük Eckart!”
A német szaksajtó a honi gasztronómia történetét „Witzigmann előtti” és „Witzigmann utáni” időkre osztja. Nemzedéknyi fiatal szakács büszke arra, hogy a tanítványa lehetett.
De azóta sem tétlen. Sorozatokat publikál szakfolyóiratban, szakácskönyvei jelennek meg. Palma de Mallorcán egy – később Michelin-csillagot szerzett – vendéglő elindításában vett részt.
2000-ben tizedmagával megalapította a Német Étkezéstudományi Intézetet, melynek célja a hagyományos ételek, főzési technikák és étkezési szokások ápolása és dokumentálása. Meghatározó szerepet játszott abban, hogy a németek étkezési kultúrája megváltozott, hogy a szakács a korábbi lenézett státuszból „sztárszakmává” emelkedett.
2004 óta patronálja a salzburgi Ikarus konyháját, a vendégszakácsokat minden hónapban a Servus TV-ben mutatja be.
Szintén 2004 óta adja ki az Eckart Academy minden évben a Nemzetközi Eckart Witzigmann-díjakat, a BMW-csoport szponzorálásában. A cél „a jó és tudatos étkezési és életkultúra támogatása”.
Részletesebben: „A szakácsművészettel, táplálkozástudománnyal és életkultúrával kapcsolatos innovatív és jövőbe mutató tapasztalatok/felismerések tudatosítása, minderről a szakmai és civiltársadalom tájékoztatása. A legfontosabb kritériumok: minőség, fenntarthatóság, szociális felelősség, esztétika, kreativitás”. A Witzgmann Akadémia a plátói ideák követője. Eddigi díjaztottai ITT LÁTHATÓK.
Eckart Witzigmann a Bűvös Szakácson
Eckart Witzigmann élettörténete: A betiltott XX. század
Hagyomány és Evolúció-díj
Díjátadó
Eckart Witzigmann az RTL-Klub híradójában
Új idők jönnek – interjú Eckart Witzigmannal
Látogatás Magyarországon I.
Látogatás Magyarországon II.
Látogatás Magyarországon III.
A Bűvös Szakács Salzburgban
Hálásak vagyunk és büszkék, hogy tíz éve minden hónapban jelen lehetünk az Ikarus konyháján, átélhetjük ezt az egyedülálló gasztronómiai forgószínpadot, és erről tudósíthatjuk a magyar szakmát.
Meghívásunkra Eckart Witzigmann eddig kétszer járt Magyarországon – 2008-ban és 2014-ben. Örülünk, hogy sok időt tölthettünk vele, és hogy gyakran mondja: kivételesen szép emlékei fűződnek Magyarországhoz. Mindig pajkosan mosolyog, amikor azt mondja, hogy „Tja, die Ungarn, die geben Gas!”
Most felelvenítjük a furmintmártással (beurre blanc) tálalt tőkehalat, amelyet Eckart Witzigmann tiszteletére a Gundel teraszán tálalt a Magyar Gasztronómiai Egyesület csapata. (Süllővel is készíthető.) És még a húsos káposztás cvekedlijét.
A Falstaff című osztrák-német-svájci magazin különszámot adott ki július 4-én, amit hónapok óta készített elő Ilse Fischer szakíró, a salzburgi Ikarus Chef’s Table rendszeres vendége. A magazin megrendelhető ITT
Restaurant Ikarus/Hangar-7
Salzburg Airport
Wilhelm-Spazier-Strasse 7A
5020 Salzburg
+43-662-21-97
office@hangar-7.com
OFF: Ez mégis micsoda?
http://buvosszakacs.blog.hu/2016/07/05/iskolataska-teszt
Én értem a költözést, de nem lehetett volna, hogy a régi felületen is marad minden?
Főleg, mivel ott a kommentek is egy értékes korpuszt jelentettek (főleg a szerzőké és néhány törzsolvasóé). Ez most örökre elveszett?