Sam Calagione mára legendássá vált folyamatos komlózású sörsorozata az amerikai kisüzemi sörfőzés „must have” szériája. Természetesen IPA-k. Természetesen tele vannak pakolva komlóval. Természetesen keserűek. De nagyon téved az, aki egyszerűen legyint egyet és továbbáll. A Minutes IPA-k egyéniségek, más jellemvonások, más világkép, de mégis van egy közös pontjuk: legyen bármennyire is masszív a komlózás, a sörök egyensúlya akkor sem borul. A töretlen siker pedig azt mutatja, hogy ez a komlófüggő USA-ban is komoly értékkel bír.
Korábban már volt szerencsém a 60, a 75 és a 90 Minutes IPA-khoz, most egy kedves ismerősnek hála sikerült egy 120 percesre is lecsapni, ami közel egy évet pihent egy borospince alján.
Nehéz pontosan megmondani, milyen falakat dönget a 120 Minutes IPA. A nyitás koncentrált és letaglózó, valahol félúton van az árpabor és a komlólikőr között. Masszív fenyőgyantás és ánizsos futamok keverednek kevés vágott fűvel és halovány citrusossággal. A bódító alkoholgőz ugyan bezavar picit, de sokkal kevésbé, mint azt a jelzett 15-20% ismeretében várnám. A kristálytiszta, rozsdabarna ital olyan könnyedén és fesztelenül bomlik ki, hogy élmény nézni, ebben valószínűleg a hosszú palackban érés is szerepet játszik. Intenzív juharszirupos, harmatmézes alapok adják a támaszt a komlózás borsmentás, gyantás, ánizsos, leheletnyit borókás világának, vezetve a kortyot egy hangsúlyos, de mégis kiegyensúlyozottan keserű végjátékba. A malátaháttér egy pillanatra sem lép ki a komló mögül, az élesztő bogyós és aszalt gyümölcsei pedig szép kísérői ennek a komplex sörnek.
Bár nem volt különösebb hiányérzetem, utólag azt kell mondjam, a 120 perces IPA a széria királynője, egy közel hibátlan műalkotás. Mély nyomot hagy és nem ereszt, pont úgy, ahogy az egy jó záróepizódtól elvárható.
