Hoje há pipis. Ez annyit jelent, hogy „ma van pipis”. Ha Portugáliában ilyen felirat jelenik meg a falon vagy az étterem ablakában, az valóságos hétköznapi szenzáció. Felszínes fordítása: „épp elkészült a zúzapörkölt”. A helyzet azonban ennél árnyaltabb.
A konyhán ilyenkor sokszor vegyes csirkeaprólékragu készül, azaz szárnyasbelsőségtokány, amit sűrű, pikáns szaftban tálalnak, nem ritkán kis adagos zónaként is (petisco). Hogy a portugálok ilyen egyszerű nevet adnak neki, ez is jelzi, hogy az ételhez igazán belsőséges a viszonyuk.
A ragunak általában zúza a gerince, de gyakran kerül bele láb, nyak, farhát, szív, máj, esetleg kakastaréj, here vagy szárny is.
A különböző állagú részek más és más időpontban kerülnek az edénybe. Zúzával, nyakkal, lábbal kezdődik, a legjobb csak a végén hozzáadni a rószaszínre sült májdarabokat és a frissen sült szívet.
A szaft élmény: a zúza és a láb önmagában is két különböző jó állag, de ugyanakkor kiváló szaftképzők is. A mártásba a hagymán és fokhagymán, zöldpaprikán és paradicsomon kívül kerül olívaolaj és fehérbor, vagy éppen sör, néha brandy is. A klasszikus fűszerezés egyszerű: babérlevél, piripiri-szósz, kömény vagy római kömény. (A piri-piri szósznak van olyan változata, amely hasonló a mi cseresznyepaprika-krémeinkhez.)
A rusztikusabb változatokat vérrel sűrítik, ami vidéken vágáskor ma is magától értetődő. Ha minden elem a legjobb formáját hozza, kimondottan szórakoztató étel.
Minden sötétebb ragunak jó alapot biztosít a sültcsirkealaplé, amelynek csicseriborsós változatát Martin Berasategui alapleve nyomán készíti Huszár Krisztián (Zóna)
A szüleim régóta csirkelábat tesznek a kocsonyába kb 8-10 darabot a sertésbőr helyett, és utána az kiválóan megdermed. Természetesen a kocsonyába nem kerül bele.