A tíz éve alakult Magyar Gasztronómiai Egyesület a jubileum alkalmából Eckart Witzigmannak adta át az első Hagyomány és Evolúció díjat a Gault&Millau Magyarország 2015 étteremkalauz bemutatóján.
Laudáció
A francia konyhakultúra árnyékában Németország egyfajta gasztronómiai senkiföldjének számított. A forrongó hetvenes években azonban megjelent valaki, aki alapjaiban forgatta fel a régi rendet: egy Ausztriában született szakács, aki fontosnak tartotta, hogy környezetében magának az étkezési kultúrának a helyiértéke is megváltozzon.
A legjobb helyeken tanult Franciaországban, ahol nem egy nemzeti konyhát, hanem a főzés magasiskoláját, magát az emelkedett asztali kultúrát ismerte meg.
Müncheni étterme később, 1979-ben elsőként kapta meg francia nyelvterületen kívül a Michelin három csillagát. Már ezzel is történelmet írt, de ami ennél még fontosabb: iskolát teremtett. Európa vezető éttermeiben ma tucatnyi és tucatnyi olyan séf dolgozik, aki az ő tanítványa, vagy tanítványának tanítványa.
Eckart Witzigmann 1994-ben meglehetősen fiatalon kapta meg a GaultMillau-tól az évszázad szakácsa címet. (Ezt rajta kívül még három szakács viseli (Paul Bocuse, Joël Robuchon és Frédy Girardet).
A Hagyomány és Evolúciót díj egy olyan életműnek szól, amely számunkra különösen érdekes. Eckart Witzigmann konyhája osztrák-magyar monarchikus gyökerekből táplálkozott, vagyis azt az örökséget emelte a legmagasabb szintre a hagyomány és evolúció jegyében, amely a miénk is. Munkássága minden magyar szakács számára rendkívüli jelentőségű.
Ma is közelről figyeli a szakma fejlődését: tíz éve részt vett a salzburgi Ikarus étterem koncepciójának kidolgozásában, a konyha patrónusa ma is.
A salzburgi Ikarusban minden hónapban más szakács prezentál menüt a világból, a szakma élvonalából. A konyhán számos magyar szakács is kapott már lehetőséget munkagyakorlatra (sztázsolásra).
Eckart Witzigmann és az osztrák-magyar hagyomány
Repertoárjában ott a pontypörkölt és a köményes sertésszűz sörmártással, a borban párolt stefánia bazsalikomos puliszkával, a süllő szalonnás lencseszósszal, a mákos nudli és a barna sörös mézeskalácsfelfújt, a káposztás cvekedli és a borjúcsülök-kocsonya. Vagyis nagyon sok minden, amit nevezhetünk akár magyar konyhának is.
Bécsi, müncheni kocsmák és kisvendéglők régi jellegzetes étele a szalontüdő, amit Eckart Witzigmann készített növendéknyúlból rózsaszínre sült májjal és vesével, uborkás-kapribogyós vörösboros mártással. Garnírungként kalácsgombócot és ropogós bundájú velőrózsát adott fürjtükörtojással.
Konyháján előfordult, hogy akár közbenső fogásként vagy üdvözlőfalatként kicsi fasírtot tálaltak uborkás vagy retkes krumplisalátával. Mindezt háromcsillagos szinten.
A Gault&Millau gálán ketten adták át a díjat: Molnár B. Tamás, a GaultMillau étteremkalauz főszerkesztője és dr. Pongrácz Antal, az OTP Bank alelnöke.