Vegyünk négy barátot, akik sörfőzdét akarnak nyitni. Fiatalok, lelkesek, tele vannak ötletekkel. Egy asztalnál ülve azon tanakodnak, hogy mi legyen a vállalkozás neve. Közös pontot keresnek, valami olyat, amit mind a sajátjuknak éreznek. Aztán az este végére megszületik a döntés: Oedipus lesz a főzde neve. A válasz a miértre egyszerű, de mégis váratlan: mind a négyen nagyon szeretik az édesanyjukat. Ez a marketingfogás már önmagában is különdíjat érdemelne. Pimasz, többértelmű, egy ártatlanság köntösébe bújtatott polgárpukkasztás. Az biztos, hogy az Oedipus Brewing nevét egy életre megjegyzi az, aki egyszer hallotta.
A négy holland srác nagyjából három éve kezdett sörökkel foglalkozni. Gerillafőzőként kezdték, de nagyon közel vannak már a saját brewpub nyitáshoz. Egy crowdfunding kampány segítségével ugyanis nagyjából 200.000 eurónyi pénzt kalapoztak össze a nagy terv megvalósításához. A felszerelés és a főzőház már megvan, valószínűleg még idén megépül a főzde is. Egyelőre négy állandó és egy alkalmi főzetet mutattak fel. Az elnevezések és a hozzájuk alakított dizájnelemek ugyanolyan szemtelenek, határfeszegetők, mint az Oedipus maga. A Csakajósör jóvoltából most a főzde két sörét is lehet itthon kóstolni, de szerintem nemsokára jönni fog a többi is.
A Mama az a sör, amit már a kibontás előtt értelmezni kell. Adva van egy Oedipus nevű főzde, ahol mindenki szereti a mamáját és csinálnak egy Mama nevű sört. A címkén pedig nagyon úgy tűnik, mintha egy megtermékenyítés előtti pillanat lenne ábrázolva. A Mama felirat a petesejt, körülötte temérdek kék hímivarsejttel. Nem muszáj ennek látni, de elég könnyű így értelmezni. A címkezsarnok Mr. Battle gondolkodás nélkül tiltaná be. Viszont bármennyire is ötletes a külső, ez talán kevésbé mondható el a beltartalomról. Mostanában egyébként is elég jó itthon az american pale ale kínálat, talán ez is közrejátszik abban, hogy a Mama kicsit vérszegényenek tetszik. Az aroma kicsit egysíkú, citrusos és enyhén vágottfüves. Hiányzik belőle a tűz és a fiatalos virgoncság. Könnyed, kistestű, frissítő ital, alig észrevehető malátás, gabonás jellegekkel és uralkodó citromhéjas, kapros, szárazabb komlójegyekkel. Nem lenne ezzel baj, a Mama nem egy rossz sör, de egy Repeta vagy egy Kolibri mellett túl egyszerűnek és kidolgozatlannak tűnik.
A Mannerliefde vagy férfiszerelem az Oedipus saisonja. A stílust mostanában Tibeer is kipróbálta, aki siet, még össze is kóstolhatja a kettőt. Az Oedipus egy kicsit még megdobta a receptet szecsuáni borssal és citromfűvel, ami elég érdekesnek hangzik elsőre. A kész sörbe azonban ezek kevéssé mennek át. Enyhe fűszeres, citromfüves aromával nyit, ami mögött a háttérben ott bújkál egy nagyon enyhe animális karakter. Az íz enyhén savanykás, nehéz megítélni, hogy a használt Sorachi Ace komló vagy a vadélesztő okozza ezt. A szecsuáni bors belép ugyan, de csak ímmel-ámmal, a citromfű eleganciája sem érhető annyira tetten. A lópokrócos jellegről ugyanez mondható el, ott motoszkál az italban, de nem akar nagyon előtérbe kerülni. Így viszont a sör nekem inkább egy kellemes, malátás, belga ale, mint egy jó saison. Számomra a Mannerliefde hasonló megítélés alá esik, mint a Mama. Túl demokratikus és kompromisszumra törekvő, emiatt nincs meg benne az a virtuozitás, ami szerethetővé tenné.
nem rossz cucc ez a saison, de minket se döntött le a lábunkról…jól behűtve egy meleg nyári napon lehet belőle jóízűen nagyokat kortyolni 🙂
@ringsider: Tibeer Fazonját érdemes talán most kóstolni saison témakörben. Bár a bemutatón még elég halovány volt, két hétre rá újra ittam és egész meggyőzővé érett. Mannenliefde-nél jobb.