
A nyár második felében a környező országok hegyvidékein autózóknak gyakran kínálnak eladásra különféle gombákat és áfonyát az út mentén. Adott esetben érdemes lehet kihasználni a lehetőséget, a pesti árak töredékéért lehet Pesten ismeretlen frissességű vargányákat vásárolni, az áfonyából pedig – ami nem fogy el frissen – télire lehet lekvárt készíteni.
Áfonya ma már a pesti piacokon is kapható, néha nem is drágábban, mint az út menti áru, de jó tudni, hogy a kettő nem ugyanaz: áfonya és áfonya között különbség van.
Az áfonyafélék nemzetségébe (Vaccinium) több száz faj tartozik. A Kárpátokban gyakori, az út szélén árult (már amennyiben a lila bogyókat vödrökből és nem húszdekás tégelyekbe csomagolva árulják) az úgynevezett fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), amely nem csak Európában, de Amerika és Ázsia északi részén is elterjedt. Viszont nem tartozik a termesztett növények közé, csak vadon gyűjtött bogyókat vásárolhatunk. A Kárpátokban túrázva saját magunk is sokfelé láthatjuk a fenyvesek, tölgyesek alját párnaszerűen beborító, élénkzöld áfonyatelepeket, szezonban (ha nem előztek meg minket) a lila bogyókkal pettyezve. Mint a legtöbb áfonyaféle, ez is a savanyú talajt kedveli, ezért nálunk csak a nyugati határszélen, leginkább Sopron környékén fordul elő.

A termesztett, a piacokon is kapható, az élelmiszeripar által is felhasznált áfonyafajtákat Amerikában honos fajokból, elsősorban a cserjés áfonyából (Vaccinium corymbosum) nemesítették. A faiskolákban nálunk is kapható áfonyacserje, de érdemes alaposan meggondolni az áfonyaültetést: a rododendronokhoz hasonlóan savanyú talajt kíván.
Mint magyar neve is mutatja, a termesztett fajták magasabbra nőnek a fekete áfonyánál, méretük nagyjából egy ribizlibokoréval egyezik meg. Az áfonya szó a román áfinból, erdélyi közvetítéssel került a nyelvünkbe. Néhány más nyelven is érdekesen hangzó szavakat használnak rá: szlovákul čučoriedky, cseh boruvky, franciául pedig myrtille a neve. A bogyókat és magokat rendszerezni hajlamos németben és angolban a Heidelbeere, illetve a blueberry (termesztett változat) és bilberry (fekete áfonya) elnevezéseket dobta a gép.
Az erdei és a termesztett áfonyának nem csak a növénye, de a termése is különböző: az erdei bogyók kisebbek, lédúsabbak és aromásabbak. A termesztett, hamvas áfonyaszemek külsőleg szebbek, állaguk kásásabb (így a belőlük készült lekvár is sűrűbb), és bár ízük nagyon hasonlít a fekete áfonyáéhoz, mégis elmarad attól.
Vodkával és egy kis cukorral, finom likőr készíthatő belőle. Persze csak a magas C vitamin tartalom miatt:)
muskotaly_kuve: esetleg van valamilyen konkrét javaslatod a pecsenyeléhez használt bort illetően?
Pasternak: például egy merlot. kevés taninnal.
BZoltan: Minden szavaddal egyetértek, ugyanezekre gondoltam a cikk olvasásakor. Rendszeresen szedek feketeáfonyát, tudom, miről beszélek. A termesztett ‘áfonyának’ lehet, hogy növénytanilag van némi köze az erdei feketeáfonyához, de nagyon távol vannak egymástól. A termesztettnek a sűrűbb fehérszőlők húsához hasonló állagú nagyon gyenge ízű húsa van, az erdeinek nagyon erős bíbor színe és kifejezett íze van. Szerintem nem is hasonlít egymásra az ízük.
BZoltan, kj: az áfonya ügye nagyon hasonló a szamócáéhoz: a termesztett eper szintén nem azonos a nálunk is honos erdei szamócával, szintén amerikai fajokból nemesítették, gyümölcse az erdeinél nagyobb méretű, és gyengébb ízű. (A szakemberek gyakran foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, hogy az elterjedt elnevezéssel szemben, azt is szamócának kell hívni, mert az a „hivatalos” neve. ) De tulajdonképpen a legtöbb termesztett gyümölcsre igaz, hogy teljesen más, mint a vad őse, már amelyiknek létezik olyan. Az áfonya talán azért különleges, mert a termesztés mellett viszonylag nagy mennyiségben gyűjtik is, nálunk viszont egyik változat sem igazán közismert. Ennek a cikknek pont az a célja, hogy felhívja a figyelmet, a kettő nem ugyanaz. Innentől kezdve egyéni ízlés és szerencse kérdése, ki milyen termesztett áfonyát kap a boltban, és az mennyivel más vagy gyengébb az Erdélyben, Felvidéken az út mellett beszerzett erdeinél. Saját tapasztalataim szerint jelentős különbségek vannak a termesztett áfonyákon belül is. A kis dobozban árult, kemény, hibátlanul kinéző áru minden íztől és más izgalomtól és mentes, de például a képen szereplő bogyók egész ízletesek voltak, „erdélyi áfonya” néven, ládából kimérve árulták a pesti Nagycsarnokban. Mint ahogy eperből sem veszi meg épeszű ember a kora tavaszi, pulykamáj méretű, fényes szemeket, a júniusi, kicsi, sötét eper azért jóízű – még ha nem is olyan, mint az erdei szamóca.
30l maradék áfonya? Irigyellek 🙂