Párizsban a különleges hangulatú place des Vosges-on működik Bernard Pacaud intézménnyé vált három Michelin-csillagos étterme, a l’Ambroisie. Egy koranyári napon két vendég érkezett.
Budapestről indultak hajnalban, kialvatlanok és gyűrödtek voltak, ezért a szomszédos butikban vettek két vasaltas inget. Mint kiderült, fölöslegesen, mert a háromcsillagos étteremben ebédiőben hátizsákos-tornacipős outfit volt a sztenderd.
Minden rendben ment – egészen addig, míg el nem jött a desszert ideje. A rendelés hallatán a maître d’hôtel elkolmorult: a kedves vendégnek természetesen igaza van, Monsieur Bernard csokoládétortája valóban rendkívüli, meg is kell kóstolni alkalom adtán, de nem ma, amikor épp friss erdei szamóca érkezett. Két formában is kapható: mártással- pisztáciatuile-lel, avagy habcsókkosárkában vaníliaszósszal. Arcán látni lehetett, hogy nem viccel.
Így történt, hogy a budapesti vendégek végül megállapították, hogy a csokoládétorta valóban zseniális, de az apró szemű erdei szamóca aromásságát, szép savait semmi nem múlhatja felül.
Akármelyik alábbi recepthez felhasználhatjuk, más gyümölcsökkel keverve is.
Juzu
Japánban közkedvelt citrusfajta, komplex grépfrút- mandarin- és citromaromával. Némely Ázsia-boltban kapható. Zöldcitromhéjjal helyettesíthetjük.
Tojásfehérje krémbe forgatása
Ha tojásfehérjét adunk valamilyen felfújtalaphoz vagy más masszához, akkor először mindig csak az egy harmadát keverjük a krémhez habüstben, hogy ellazítsuk. Ezen aztán elosztjuk a maradék habot, amelyet hablapáttal forgatunk bele az alapkrémbe – úgy, hogy az üstöt a lapát alatt a tengelye körül forgatjuk.
Észak-Németországban és Dániában nem kis dolog, ha melegebbre fordul az idő. Ilyenkor megkezdődik a kerti mulatságok szezonja is: lehet grillezni, a salátát és desszertet nagy lavórban kitenni az önkiszolgáló büféasztalra.
A nyári kerti partik egyik sztárja egy vörös bogyókból készülő vegyes kompótféle, a Rote Grütze, a vörös „gyümölcskása”. Ennek eredetileg gabonakása volt az alapja (zab vagy árpa), ma jobbára tisztán gyümölcsből készül.
A fő hozzávaló mindig az épp rendelkezésre álló vegyes bogyóféle: ribizli, áfonya, málna, szeder, eper, meggy, cseresznye. Készülhet zöldes-sárgás árnyalatú bogyóból is – ilyenkor egres, kivi, ananász, zöldalma, banán, őszibarack, zöldcitrom, kumkvac, más ehhez hasonló kerül bele (grüne Grütze, gelbe Grütze).
Az alaptechnológia egyszerű: a gyümölcs egy részéből levet és/vagy pürét készítünk, ezt keményítővel vagy zselatinnal megfogatjuk. Ebbe keverjük a darabos gyümölcsöt, így együtt hagyjuk hűvös helyen összeérni. Néhány óra elteltével különböző kíséretekkel tálalhatjuk (sodó, enyhén felvert tejszín, mártás, morzsa…) Hígabbra készítve gyümölcslevesnek is mondható, ha sűrűbb, akkor inkább a puding rokona.
Az alábbi pedig Peter Goossens bogyódesszertje:
Vigyázat, félrefordítás van a cikkben! Felteszem, hogy a cikk írói, amikor a verbéna szót használják, a Franciaországban verveine néven ismert, teaként és gyümölcsös desszertek kísérőjeként használt citrusos illatú levelet értik. Ez az aloysia citrodora levele, ennek neve magyarul citromverbéna. A verbena officinalis, amit magyarul verbénaként is ismernek, a közönséges vasfű. Saját tapasztalatból kellett megtanulnom, hogy ennek az íze nem olyan kellemes, mint a citromverbénáé :(.
Azért lehet fontos ez a megkülönböztetés, mert itthon a közönséges vasfű ismert és nő a természetben, szemben a citromverbénával, ami a mienknél enyhébb éghajlatot igényel. Tehát könnyen megtörténhet velünk, hogy verbénalevelet kérünk, és nem azt kapjuk, amire gondoltunk. Hasonló a helyzet, mint a cumin-kömény félrefordítással, amit úgy tűnik, már sikerült megtanulni.
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_vasf%C5%B1
http://hu.wikipedia.org/wiki/Citromverb%C3%A9na
Amúgy pedig érdekelne, hogy hol lehet itthon citromverbéna levelet kapni, eddig nekem nem sikerült sehol sem találnom.
köszönöm szépen,
nagyon jó volt!
Mark Lantos.