Egyáltalán nem baj, hogy itt az uborka szezonja: a rekkenő hőségben felüdülést jelentenek a ropogós, lédús termések.
Az uborka (Cucumis sativus) őshazájának Indiát tartják, ahol már 3000 éve termesztik, de a keserű vaduborka is megtalálható. A keserű ízt a fajtanemesítés során fokozatosan sikerült kiküszöbölni, a ma elterjedt fajták közül csak kevés, és azok is csak rossz termesztési körülmények miatt keseredik (pl. öntözés hiányában).
Európában már a görögök és a rómaiak is ismerték, de múltjának pontos visszakövetését erősen nehezíti, hogy a régebbi leírások nem különböztetik meg egymástól a dinnyét, az uborkát és a tököt. Az uborka szó szláv eredetű, végső soron a görög „aguros” (zöld, éretlen gyümölcs) szóra vezethető vissza.
Több változata létezik.
Fürtös uborka
A piacon kovászolni valónak árulják a fürtös uborkát. Ebből készül a csemegeuborka is. Arasznyi méretűre is megnő, de konzervnek az aprón (3-6 cm) leszedett a legjobb. Előnye, hogy legnagyobbrészt szabadföldön termesztik, ezért ízletes.
Salátauborka
Húsz centi körülire nő meg, félhosszú fajta. Felszíne szemölcsös, fehér vagy fekete tüskécskékkel borított héj borítja. Klasszikus uborkasalátának ez a legjobb, különösen, ha szabadföldi a termés. Kisebb méretben leszedve kovászolni is lehet. Ha valaki csak egyfélét akar ültetni, sokoldalúsága miatt ilyet érdemes. A jobb helykihasználás miatt rendszerint műanyaghálóra szokták futtatni, de érdemes legalább néhány tőnek néhány négyzetméter területet meghagyni, amit a földön szabadon behálózhat: a földet beborító levélrengeteg árnyékában, a talaj melegét magába szívó uborka íze nem hasonlítható össze az egy méterről, vagy magasabbról leszedettével. A jó salátauborka nem keserű, ízre inkább édes és gyümölcsös. A nálunk kapható fajták közül ajánlható például az Ashley, sajnos egyre ritkábban találkozni vele.
Vásárláskor a feszes, nem puha, nem ráncos uborkákat keressük. Színe a zöld mellett legfeljebb fehér lehet, a sárgás, a hasas példány már túlérett, étkezésre nem alkalmas.
Kígyóuborka
A sima héjú, vékony és hosszú fajtákat szokták kígyóuborkának nevezni. Jellemzően télen-nyáron fólia alatt vagy üvegházban termesztik, valószínűleg ilyenből vásárolunk az év során a legtöbbet. Bár az uborka szereti a fényt, de ha melegigényét kielégítik, mostohább fényviszonyok közepette is képes teremni. Ez teszi lehetővé a téli üvegházas termesztést; a primőr zöldségek közül talán az uborka adja leginkább önmagát a rövid nappalok idején is. Nyáron viszont érdemes a többi, lehetőleg szabadföldi uborkával feltölteni magunkat.
Citromuborka, örmény és más hamis uborkák
Az uborkának a nálunk ismertek mellett számos egyéb fajtája létezik, amelyek magját külföldről könnyen be lehet szerezni. Érdekes például a citromsárga héjú, gömbölyű alak, világoszöld húsa enyhe ízével is kitűnik a szokásos uborkák közül.
Nagyjából uborkának néz ki, annak is hívják az örményuborkát, de az valójában a sárgadinnyének (Cucumis melo) egy hosszúkás, zöld héjú változata.
Dinnyének nem jó, ellenben íze megtévesztésig hasonlít az uborkáéra, különösen azok számára jelent kincset, akiknek az igazi uborka emésztési problémákat okoz.
Nem is dinnye, nem is uborka, mégis cucamelonnak, „uborkadinnyének” hívják a Közép-Amerikából származó kúszónövényt (Melothria scabra), amelyet néhány centiméterre megnövő terméseiért termesztenek. Ezek apró görögdinnyére emlékeztetnek, de savanykás ízük szintén inkább az uborkáét idézi.