
Kutasi Tamás aranyszalagos galagonyaméztermelő elfelejtett salátafélét, salátaboglárkát (Ranunculus ficaria) hozott a Magyar Gasztronómiai Egyesületnek.
E zöld levélnek rövid a szezonja, akárcsak a medvehagymának, de hasonló karriert futhat be, ha felfigyelnek rá az éttermek és a nagyközönség. A salátaboglárka levele vaskos-húsos, ízre érdekesen fanyar-kesernyés. Lehet belőle tavaszi salátákat készíteni, akár más levelekkel keverve, akár mézes öntettel is, de levesnek is elkészíthető, mint a medvehagyma, a levesben kombinálhatjuk krumplival is.
Lelőhelytől függően rövidebb vagy hosszabb a szezonja március és május között. A lényeg: még virágzás előtt kell szedni a zöldjét, mert később már nem ehető. Nyílt környezetű patakok mentén hamarább előbújik és hamarább virágzik is.
Az itt látható leveleket Kutasi Tamás 2014. április 6-án szedte, remeteszőlősi zárt erdei területről.

Imádom a posztjaitokat. 🙂 Ezt a kenyérben sült tojást pont most láttam egy filmsorozatban. Épp ki akartam próbálni reggelire. Gondolom az nem ártat neki, ha előtte vagy vele egy-két szelet bacon-t is kisütünk a serpenyőben. 🙂 A salátaboglárkát megjegyzem, még nem volt hozzá szerencsém. 🙂 Van néhány ilyen növényke amelyre ráférne nagyobb (medvehagymaszerű) nyilvánosság , ilyen például a komló friss hajtása vagy a borsóhajtás, ami sok országban teljesen elterjedt. Nagyon kedvelem, mert ázsiai ételekhez, salátának és sok mindenre jó, olcsó egészséges. A borsólevesbe is mindig áztatok bele. Már hajt az ablakban a következő adag. 🙂
Szevasztok, a salátaboglárka koratavasszal Erdélyben mindennapos étel. Én levesként ismerem, és én magam is el tudom készíteni. A fokhagymás levesek alapján készítik, (pl. normális fejes salátából is lehet salátalevest főzni), kissé kesernyésebb az íze a normál salátáénál. Levesbetétként nálunk csíkra vágott omlett járja, és köretként túrós puliszkát szoktunk adni, kis tálkában a leves mellé, így egy kanállal meg lehet enni az egész ételt, mert ez böjtidőben van….