A mintaként szolgáló francia Label Rouge (szó szerint » vörös címke « ) a kiemelkedő minőség védjegye, állam által is hitelesített minőséggarancia a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban.
Biztosíték arra, hogy a címkét viselő alapanyag vagy feldolgozott élelmiszeripari termék, illetve annak előállítása igen szigorú követelményeknek tesz eleget, és minden tulajdonságában – nem utolsósorban ízében – markánsan különbözik a tömegtermékektől.
A francia Label Rouge 1960 óta létezik. Célja kezdettől fogva az volt, hogy a mezőgazdaság erőteljes iparosítása közepette védelmet nyújtson a minőséget előállító mezőgazdagási és élelmiszeripari termelőknek, és a hasonló minőséget vállaló, velük szövetkező egyéb ágazatoknak (pl.: takarmányelőállító, vágóhíd, hentes, szállítók stb).
Az első vörös címkét a landes-i és périgord-i baromfitenyésztők szerezték meg. Ezek a gazdák fontosnak tartották a hagyományos szárnyastartást és azt akarták, hogy erről a fogyasztók is értesüljenek.
A rendszer egyszerre hivatott védeni a termelőt és a fogyasztót
A termelő tekintélyt szerez, magasabb árszínvonalat ér el, biztosabbá válik az „ipara”, egzisztenciája, értelmessé és lelkesítővé a mindennapi tevékenysége. Magával „húzza” a kapcsolódó ágazatokat is, ugyanakkor bizalmat épít a fogyasztóban.
Összességében erősödik az általános erkölcs és a társadalmi kohézió. Jövőképet lehet nyújtani a következő generációknak, erősíteni kapcsolatukat a földdel és szülőföldjükkel.
A Label Rouge rendszer folyamatosan bővült, közismertté vált, nagy elismertségnek örvend. Mára vagy 500 termék visel vörös címkét. Franciaországban a csirkefogyasztás több mint 30%-a ilyen minőség (ahol is a nagyiparival szemben 6 hét helyett 12 hétig tart a nevelés, természetes körülmények között zajlik, szabad ég alatt élnek a szárnyasok).
Az Európai Unióban a „szabadtartású szárnyas” kategória hasonlítható ehhez leginkább, számos ország igyekszik hasonló minőségi kategóriákat megteremteni. De még az unión kívül is, például az Egyesület Államokban is adaptálták a minőségi csirketartásnak ezt a pontosan körülírt rendszerét.
A Label Rouge típusú rendszer által az ország elfogadott módon pozitívan diszkriminálhatja saját minőségi termékeit, határain belül és kívül is.
Ettől kezdve nem arról vitatkozunk, hogy magyar termék-e a Tibi csoki, mert a minőség hiteles és legális pozitív diszkriminációjáról van szó. Nem azon van a hangsúly, hogy magyar a termék, ahanem azon, hogy jó magyar. Márpedig Magyarországnak igazi esélye és jövője a minőség piacán van, nem a tömegtermékek terepén.
Az állami segítség
Az állam úgy támogatja a rendszert, hogy a Label Rouge tanúsítványú termékek minőségét ellenőrzi, garantálja. Vagyis kiáll a valódi értékek mellett, hitelességet teremt.
Minderről a nagyközönséget folyamatosan tájékoztatja, így reklámozza a jó minőségű, jó ízű és egészséges élelmiszert, ezek termelőit és terjesztőit. Ezzel komoly marketingterhet vesz le a vállukról.
Minél több ember számára válik világossá, hogy érdemes valamivel többet fizetni a sokkal jobb termékért, annál olcsóbb lesz az a minőségi termék, és annál több értelmes egzisztenciát támogatunk. Valójában tehát saját magunkat támogatjuk, közvetlen környezetünk „élhetőségét” javítjuk.
A francia állam – az EU bevonásával – pénzbeli támogatást is nyújt bizonyos minőségi termékek előállítóinak – egyebek közt a többletadminisztráció ellensúlyozására is. (Jó példa erre a Label Rouge tejes borjú, ahol már a minőségre törekvő kérvényezők is kaphatnak bizonyos támogatást ahhoz, hogy pályázhassanak és majd megkaphassák a Label Rouge minősítést).
Könnyen belátható, hogy egy ilyen típusú működő rendszer jobb országot jelent. Húzó- és stratégiai ágazategyüttesről beszélünk, amelynek kiépítéséhez hosszú távú, kormányokon átívelő megközelítésre van szükség.
Célszerű lenne a hústermékekkel kezdeni (Tetrabbit nyúl, MasterGood szárnyas), de léteznek mézek és lekvártermékek, amelyek már alkalmasak lehetnének. Szép projekt lenne a balatoni süllő vagy a szilvásváradi psztráng is. A Csányi-féle Japánba exportált mangalica-tőkehús is alkalmas volna – itthonra.
A Label Rouge rendszer felépítése
Szervezetileg 2 szintje van:
1/ Központi szint
Ez egy állami intézmény – Franciaországban INAO-nak hívják: a mezőgazdasági minisztérium alá rendelt hivatal (olyasmi, mint az MGSZH Magyarországon). Ez tulajdonképpen a minőségbiztosítás és az eredetvédelem intézete, és mint ilyennek, más tanúsítványokra is kiterjed az illetékessége. Ez az intézmény illetékes tehát a címkék odaítélésében.
2./ Regionális szint
A kérvényt a termelők regionális ágazati szervezetei nyújtják be. (A franciák ezeket a „fiókszervezeteket” ODG-knek nevezik, és ODG–ből akár egy termékre vonatkozóan több is létezhet, régiók szerint)
Ezek a szervezetek az egyes regionális kollektív ágazatokat fogják össze, védik és képviselik az adott termék, ágazat(ok) érdekeit.
A szárnyas esetében a „kollektív ágazathoz” tartozik például az állattartó, a vágóhíd, a takarmánygyártó, esetlegesen a felvásárló, húsfeldolgozó, forgalmazó. Mindig az illetékes ODG-nek kell megkérvényeznie a címkét az adott termék részére.
Minden termékcímkéhez sajátos előírások kötődnek. Ezek betartását állami és államtól független tanúsító szervezetek ellenőrzik párhuzamosan, az előállítás teljes folyamatában.
A minőséggarancia nem öncél és nem bürokratikus akadékoskodás
A garantált minőségű élelmiszeripari termék legfontosabb tulajdonságainak egyike az íz. Ennél fogva az ellenőrzés egyik fontos formája az érzékszervi teszt: a label rouge terméknél az ízminőségnek mindig egyértelműen jobbnak kell lennie, mint a hasonló tömegterméknél.
Fogyasztói és szakértői zsűrik egyaránt végeznek ilyen teszteket. A legegyszerűbb fogyasztónak is puszta ízlelésre világossá kell válnia, hogy itt más minőséget kap.
A kérvényező regionális ágazati szövetkezések (ODG-k) feladatai:
Az ODG a címke védelmével és kezelésével foglalkozó szervezet: – társulási forma (kollektív ágazat), amely magába foglalja egy termékágazat különböző szereplőit (állattartók, mészárosok, felvásárlók, esetlegesen forgalmazók, takarmánygyártók, feldolgozók stb) – részt vesz a Label Rouge pályázati előírások megszerkesztésében – a mindenkori aktualizált pályázati előírást állami szervekkel jóváhagyatja (az INAOn keresztül) – maga is biztosítja az előírások betartását – ezen túlmenően még további tanúsító szervezetet is felkér az előírások betartásának ellenőrzésére.
A Label Rouge-ra irányuló kérvénynek egy termék vonatkozásában a következőket kell feltétlenül tartalmaznia:
• a termék tulajdonságainak részletes leírása
• az előállítás részletes követelményei a teljes folyamat során
• a tanúsítás kritériumai (milyen feltételeknek kell a terméknek megfelelnie, hogy megkaphassa a tanúsítványt)
Bizonyos termékek (húsok, hentesáruk, szárnyasok, tojás, stb.) esetében ehhez csatlakozhat egy országos kritériumrendszer is, aminek teljesülnie kell
Az ellenőrzési tervnek ki kell terjednie a termelési/gyártási folyamat teljes egészére. Ezért minden szakaszban, több szinten folyik az ellenőrzés
- vállalatok szintjén önellenőrzés
- regionális „ODG”-szinten szakági belső ellenőrzést
- minden szinten folyamatos „külső ellenőrzést” (ezt független és pártatlan, megfelelően akkreditált ellenőrző szervezetek végzik, mely szervezetek megfelelnek az EN 45011 normának
