A skandináv smørrebrødtól a kebabig, a vietnami bánh mìtől a hot dogig, a sajtos hamburgertől a vékony lepénybe göngyölt wrapekig, az olasz paninitől a pitában kínált falafelen át a bécsi kanapékig és a jellegzetes baszk kenyeres pintxókig sok minden sorolható elvileg a szendvics kategóriájába.
A szó a szoros értelmében két kenyérszelet közé fogott valamit jelent. Az angol nyelv használja is a „beszendvicselődni” (be sandwiched between) kifejezést (beszorulni/bekerülni valamik/valakik közé). Ezzel együtt klasszikusan a szendvics kategóriába soroljuk az úgynevezett „nyitott szendvicseket”, kanapékat is, melyek csupán egy szelet kenyérféléből, és rátétből állnak.
Earl of Sandwich
Sandwich városa Dover közelében fekszik, Kent grófságban. Az „Earl of Sandwich” címet Sir Edward Montagu személyére szabva alapították 1660-ban, a cím a mai napig öröklődik. Sir Edward leszármazottja, bizonyos John Montagu, már Sandwich negyedik earlje volt (1718–1792), tőle eredezteti magát a mai szendvicsfogalom.
Az earl kedvező körülmények közé született, jó neveltetést kapott, híres volt éles elméjéről, sokra is vitte. A történelemkönyvek élen említik, hogy előremozdította a brit haditengerészet reformját, és érdemben támogatta James Cook expedícióit.
Hálából Cook kapitány (1728–1779) felfedezte a Sandwich-szigeteket, melyeket ma Hawaii-szigetek néven ismerünk. (A kapitány maga itt is hunyt el: ötvenéves korában bennszülöttek ölték meg egy szerencsétlen konfrontációban.)
Ezekben az időkben Pierre Jean Grosley (1718—1785) francia utazó és útikönyvíró terjesztette el azt a mai napig nem megerősített történetet, mely szerint John Montagu, Sandwich grófja a játékasztalhoz rendelt két kenyér közé tett sózott marhát, hogy ne kelljen átmennie az ebédlőbe s abbahagynia a játékot. Más források szerint miniszteri és államférfiúi teendői miatt nem tudott részt venni a hosszadalmas étkezéseken, ezért rendelt egyszerűbb, kézzel fogható falatokat.
Bár sok nyelv ma is az ő emlékére használja a szendvics kifejezést, az earl valójában nem talált fel új dolgot: más kultúrák régebb óta és gazdagabb formában művelték a műfajt, mint az angolok, legfeljebb más szavakat használtak rá. (Sandwich ma élő, 11. earlje 1943-ban született.)
Brit uborkaság és szicíliai mohóság
Az uborkás szendvics a minimalizmus jellegzetes példája: az angol ötórai tea hagyományos tartozéka, kötelező gyakorlat a királyi udvarban is.
A királyi család egyik hajószakácsa nemrégiben egy exkluzív tévéinterjúban meglepően tág teret szentelt ennek a látszólag egyszerű témának. Kiderült, hogy a három hozzávalós, banálisnak tűnő „snack” megvalósítása nem is olyan egyszerű. Királyi hajóutakon például naponta frissen kell sütni hozzá a szögletes, hófehér szendvicskenyeret, és akkurátusan be kell tartani az alapszabályokat.
Ez a sápadt színű szendvics annyira emblematikus, hogy gyakran szolgál a brit arisztokrácia túlfinomultságának jelképeként, és nem mindig hízelgő összefüggésben. A brit királyság intézménye ellen érvelők például időről időre az uborkás szendviccsel hasonlítják össze a uralkodócsaládot, mondván, hogy mindkettő némiképp színtelen s megfáradt.
Ezzel persze vitába lehet és kell is szállni: a jó uborkás szendvics sohasem fáradt. Ha körültekintően és jó hozzávalókból készül, kimondottan kifinomult, könnyű és üdítő. A dolog egyszerű: mindhárom alkotóelem csakis a legjobb minőség lehet.
Muffuletta, a szendvicstorta
Az 1900-as évek elejétől itáliai bevándorlók terjesztették el New Orleansban. Beceneve „muff” (ejtsd: maf), és kevés dúsabb szendvics akad nála a földön (eredeti méretében két-három embernek is laktató adag).
Mivel többféle felvágottal, sajttal és zöldségfélével van rogyásig rakva, sorolhatjuk akár a szendvicsek tobzódó fajtájába is. Kicsit úgy fest, mintha a telepesek minden létező portékájukat bele akarták volna tenni egyetlen szendvicsbe.
Először tömör állagú szicíliai focacciából (kemencében sült lepénykenyérből) készült, de ezt később egy vaskosabb és lazább szerkezetű kenyérféle váltotta fel.
Az alapverzióba kerül mortadella, szicíliai szalámi (soppresseta), szardella, salátalevél és provolone sajt, petrezselyem vagy oregano.
Fontos hozzávaló még az „olajbogyósaláta”. Ez durvára vágott zöld olajbogyókból készül (többféléből), gyakran egyéb zöldségekkel keverve – elsősorban sült paprikával, kapribogyóval. Társulhat még marinált zellerszár, fokhagyma, karfiol, répa, peperoni. Mindig kerül bele olívaolaj és vörösborecet.
A szendvics összeállítása: a kettévágott kenyérből kikanalazzuk a belét, és mindkét felet kibéleljük salátalevéllel.
Az egyik kenyérre egy réteg olajbogyós salátát teszünk, erre sajtot, erre több réteg mortadellát, megint megint sajtot, végül szalámit. Ráborítjuk a kenyér másik felét, és hat tortacikkre vágva tálaljuk.
Megjegyzés
Az eredetileg használt provolone Magyarországon is több helyen kapható. Tehetünk bele azonban jobb fajta mozzarellát is.
A felvágottak kiegészülhetnek füstölt vagy levegőn szárított tarjával.
Ortodox és bigott muffuletta-rajongók szentségtörésnek tartják ugyan, mégis sűrűn előfordul, hogy tálalás előtt egyesek grill alá teszik, hogy a sajt megolvadjon.
Az olajbogyósaláta hozzávalóinak egy részéből készíthetünk turmixban krémet is, így két állagban kerül a szendvicsbe.
Szendvics a klubban
Az angolszász klubélet terméke a nevezetes klubszendvics, amely a 19. század végén Amerikából kiindulva hódította meg a világot.
Főszereplők: forrpont alatt, lassan, szaftosra készített (posírozott) szárnyashús, érett paradicsom, ropogós zöldsalátalevél, majonéz.
Manapság világszerte három réteg kenyérrel kínálják, de eredetileg két réteggel készült.
Az amerikai gasztronómiatörténet karizmatikus alakja, James Beard (1903-1985) minden idők egyik legnagyobb szendvicsének nevezte, ugyanakkor a „háromrétegesítést” valóságos horrornak tartotta, s azt kívánta, hogy aki ezt kitalálta, hátralévő napjain minden nap háromszor egyen háromrétegű klubszendvicset.
Erősen nehezményezte azt is, hogy újabban csirke helyett szinte mindenütt pulykát tesznek bele.
Háromemeletes klubvariáció
Két szelet kenyérre kerül hússaláta. A hússaláta alkotóelemei: serpenyőben gyorsan pirított csirkemellkockák, finomra vágott magozott-erezett csilipaprika, finomra kockázott uborka. Mindebbe belekeverünk egy egyszerű majonézt, melybe – hogy sűrítsük – kemény tojást is turmixolunk.
A hússalátára kerül még kevés pirult baconszalonna, s arra vékony csíkra vágott vegyes salátalevél.
Amikor összeraktuk a három emeletet, levágjuk a kenyérhéjat, majd az egész „tortát” négyfelé vágjuk, a négy részt külön-külön fogpiszkálóval összetűzzük. Egyes helyeken hasábburgonyával tálalják, amit James Beard eszmei örökösei szintén riasztónak találnak.
Nizzai szendvics (pan bagnat)
A „pan bagnat” annyit jelent, hogy “áztatott kenyér”: egy olajjal és ecettel meglocsolt, friss zöldséges szendvicsről van szó.
Eredetileg egy nagyobb zsemlére hasonlító cipóféléből készül, de használhatunk hozzá bagettet is. A nizzai saláta hozzávalói kerülnek bele.
A szendvics elkészítése
A fenti saláta hozzávalóit előkészítjük, a friss cipót félbevágjuk, kikanalazzuk a belét, hogy helyet teremtsünk a salátának.
Mindkét felét meglocsoljuk olívaolajjal és kevés borecettel. Erre rétegezzük a nizzai saláta hozzávalóit, majd a kenyér két felét egymásra borítjuk, feszesen zsírpapírba vagy műanyagfóliába csomagoljuk, és legalább egy órára hűtőszekrénybe tesszük. (Ha egész éjjel ott marad, még jobb.)
Halas szendvics az Északi-tengerről
Rozskenyérszeletre szaftos habart tojást teszünk, erre helyezünk egy szelet füstölt halat. Kiskanálnyi kaviárt teszünk a tetejére.
Klasszikusan füstölt angolnával készül, de kísérletezhetünk más feszes húsú, zsírosabb fajta füstölt halakkal is.
A füstölt vagy marinált lazacot nagyon vékonyra vágjuk. A leggyakrabban tormás tejszínmártást adnak hozzá, röviden ecetes vízbe áztatott és lecsöpögtetett hagymakarikát, esetleg főtt tojást vékonyra szelve.
(Balról jobbra: bagett Nizzában, wrap Barcelonában, pintxo San Sebastiánban)
(A szöveg részben megjelent a Magyar Konyha 35. évfolyamának 5. számában)