
Valamikor a 17. század elején, Észak-Amerikában súlyos éhínség tört ki a francia kivándorlók körében. Csodával határos módon menekültek csak meg a halál torkából. Túlélésüket egy földi gumónak köszönhették, melyből 1610-ben küldtek haza mintát Párizsba, de még Rómába, a Szent Atyának is. A csicsóka azóta is jól érzi magát Európában. Angolul „jeruzsálemi articsókának” is nevezik, mert bár édesebb, némiképp emlékeztet az articsókára.
Időközben az éhségcsillapításon kívül sok egyéb jó tulajdonságát is felfedezték. Sokkal édesebb, mint a burgonya, mégis ajánlható cukorbetegeknek, mert a benne lévő inulint (nagyrészt fruktóz és nagyrészt emészthetetlen) a szervezet vércukorszint emelkedés nélkül hasznosítja.
Régen szegény ember étele volt, ma a tehetősek is megtanulták értékelni: jó glükémiai indexe miatt hosszan laktató „fogyókúrás” táplálék. Csökkenti a rossz stresszhatást, serkenti a vese, a máj, a szív a bél működését. Javítja a kalcium megfelelő felszívódását, így célirányosan alkalmas csontritkulás megelőzésére. Nem véletlenül nevezik „diétás krumplinak” is. Ráadásul van egy sajátos édeskés-diós íze is, amiért egyre kedveltebb a csúcsgasztronómiában.

Fő szezonja szeptembertől áprilisig
Bevásárlásnál figyeljünk arra, hogy legyen nagyon feszes, lehetőség szerint minél simább felületű. A hűtőszekrényben elég soká eláll, de eredeti minősége rövid idő alatt megromlik: elég gyorsan szárad, s – hasonlóan a szarvasgombához – csökken íz és aromatartalma.
A legjobb tárolási mód: csomagoljuk enyhén nedves ruhába, így tegyük a hűtőbe.
Bizonyos ételekhez meg sem kell hámozni, elég alaposan lekefélni. Ez persze akkor célszerű, ha erőteljes-átütő ízre törekszünk. Vannak, akik mindig meghámozzák, mert úgy vélik, hogy hámozatlanul túl durva az íze.
Hámozás után enyhén citromos vízbe tegyük, hogy ne színeződjön el. Reszelve vagy vékonyra szelve nyersen is jó salátának, ez esetben csak közvetlenül a tálalás előtt ízesítsük. Markáns öntetek illenek hozzá: például mézes borral készülő vinaigrette pisztácia-, mandula- vagy argánolajjal.
Elkészítés és társítás
Főzhetjük bő vízben, gőzölhetjük, párolhatjuk leves és vaj keverékén, de igazán puhára csak akkor szabad készíteni, ha pürének szánjuk. Érdemes odafigyelni: a már épp megpuhult csicsóka pillanatok alatt pépessé válik, ha nem vesszük le azonnal a tűzről.
Alapvetően jól illik fehér húsokhoz (borjú gyöngytyúk, fácán, csirke), jól illik halakhoz, jól egészíti ki a Szent Jakab kagylót, jól érzi magát zeller, szarvasgomba és burgonya társaságában.
Fehérrépával, paszternákkal, turbolyagyökérrel s más fehér gyökerekkel kombinálva krémlevesnek is kiváló, a krumplipürét pedig egészen rendkívülivé teszi (két rész csicsóka, egy rész burgonya). Sok más burgonyételbe is behelyettesíthető. Ilyen például Christian Jürgens „burgonyadoboza”, mely csicsókából is remek.

A csicsókát sose főzzük tejben vagy tejszínben, mert túrósítja a tejterméket. Előbb készítsük el inkább sós vízben (vagy kevés vizes vajon), csak ezután sűrítsük tejszínnel. Végül ízesítsük – mondjuk – szarvasgombalével.
