François Rabelais így emlékezett meg róla: „…lágy barna lekvár, disznóhúsból”. Ebben van is valami, a meghatározás mégsem teljesen pontos: a rillettes sertésen kívül sok minden másból is készülhet – akár különféle vadakból, halakból is.
A „rille” szó régente vékonyra vágott sertésszalonnát jelentett, s egyenesági leszármazottja volt a latin „regula” kifejezésnek, ami szabályt és egyenes rudakat is jelentett. Ilyen formán a rillette sajátosságára utalhatott, melyben szálkákra hullik szét a hús.
A darabos húskrémet régóta készítik, 1480-ból már írásos emlék van róla (rillée és rihelle formában egyaránt). A „la rillette” kifejezés a 19. században jelenik meg hivatalos szótárban (még gyakoribb a többes számú „les rillettes”).
Először az új Párizs-Brest vasútvonalon árulta egy élelmes hentes az utasoknak. Egy ifjú hentespár – Jules Bordeau et Anna Marie Louise Chesnel – a húszas évek elején gondolt először arra, hogy paraffinozott bödönbe töltve viszi ki a piacra. Óriási sikerük lett.
Napjainkban reneszánszát éli a szegény ember pástétoma.
Azért hívták sokáig így, mert főként olcsóbb sertéshúsból és leeső darabokból készítették, ezenkívül pedig gyakorlatilag csak zsír kell hozzá – leginkább háj. És valóban egyfajta pástétom ez: általában nagyobbra, néha kisebbre vágott, tépdesett vagy darált, majd hosszasan forró zsiradékban (néha húslevesben) abált, utoljára darabos-krémesre morzsolt vagy kevert húsfélék családjából.
A sertés-rillette-nek két alapfajtája ismert: Tours környékén sötét színű, mert erősen megpirítják hozzá a húst, Mans környékén viszont világosabb, habosabb.
Mára klasszikusnak számít a nyúlból, kacsából, libából, vadhúsból készülő változat is. Egyes helyeken enyhén megfüstölik hozzá a húst. Másutt – például a kacsás változatnál – kevés krémes vért is kevernek bele. Nem kevésbé klasszikus a szardíniából, a makrélából vagy a lazacból való rillette sem.
Magyarországon még nem is olyan régen szokásban volt különféle halak, elsősorban a csuka sózással való tartósítása. Zilahy Ágnes még ezt írja: „Szárított halakat minden nagyobb csemegekereskedésben nagy választékban lehet kapni”. (Zilahy Ágnes, Valódi magyar szakácskönyv, 145. o., A szárított tőkehal)
A brandade-ot tálalják leveles tésztával és vajon megforgatott spenóttal is. Igencsak elterjedt azonban a burgonyapürés változat, melybe kerülhet némi szardella is.
Köszönöm a Portugál mósszert, feldobta az estémet!