Hívták nemes hagymának is, mert az íze kifinomultabb, lágyabb és komplexebb, mint a vörös hagymáé. Szokták mogyoróhagymának nevezni, ami a formájára utal. Pedig létezik gömbölyűbb és hosszúkásabb fajta is.
Az igazi salottát mindig hagymáról szaporítják, ilyenkor az anyagumón több leánygumó nő. Franciaországban tilos salotta néven árulni a magról szaporított hagymafajtákat, melyek ugyan hasonlóan nézhetnek ki, de ízre, minőségre jóval gyengébbek.
Az elterjedtebb salotta a „jersey”, amely lilás színű. „Félhosszú” és „hosszú” változatban kapható. A jersey nem olyan jó, mint a „grise” salotta, melynek még markánsabb és kifejezőbb az íze, enyhe fokhagymás beütéssel.
Széles körben keverik a sonkahagymával – mely utóbbit például a bécsi Naschmarkton is „francia salotta” néven lehet látni egyes Kelet-Európából származó kereskedők standjain. (Franciául a salotta „échalote”, a sonkahagyma „échalion”.)
Theophrastus görög író már a Krisztus előtti harmadik században leírta ezt a hagymát, s ascolonionnak nevezi. Pliniusz ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a közel-keleti Askalon városából származik, de tévedett. A salotta távolabbról jön: Közép-Ázsiából Indián keresztül terjedt el, s vált ismertté a Metiderráneumban.
Különböző fajtái Délkelet-Ázsiában ma is hegyekben állnak a piacokon. Különösen nagy mennyiségben fogyasztják Thaiföldön, Indiában, Kínában, Vietnámban,
Európában a franciák termesztették először – már a Karolingok idején -, s hamar elterjedt Bordeaux-tól Normandiáig.
A dél-francia konyhákon gyakran párosítják fokhagymával, az északi és keleti területeken inkább vöröshagymával.
Mindig nagyon finomra és egyenletesre vágják. Jobb konyhákon gézbe csomagolják, hidegvízbe mártják, enyhén kinyomkodják. A mosás által a hagyma elveszíti nyers keserűségét, s lassabban oxidálódik.
A legtöbb mártáshoz párolják, hideg mártásba, ecetolaj-öntetbe nyersen keverik bele, utólag. Thaiföldön egyébként gyakran vágják ketté hosszanti irányban, majd szeletekre. Így hosszú csíkokra esik szét, amit úgy neveznek, „természetes julien”.
Ne tegyük hűtőszekrénybe: tároljuk száraz, hűvös helyen, lehetőleg kosárban. A hámozását megkönnyíti, ha a gyökér részénél kereszt alakban bevágjuk, 10-20 másodpercre lobogva forró vízbe mártjuk, majd hidegbe.
A finomra vágott salottát gyakran teszik vinaigrette-be, majonézbe és a legkülönfélébb salátákba – például burgonya-, káposzta-, fehér és zöldbab-, lencse- vagy céklasalátába.
Kötelező hozzávalója a beurre blanc-nak (fehér vajmártás vagy fényes mártás), és a béarnaise-nek. A paprikás krumplit, a halászlét is üdíti, ha utólag, frissen adjuk hozzá.
Héjastul vagy hámozva is lehet konfitálni kacsazsírban vagy vajban. A héjában konfitált salottát egészben adják sült húsok mellé. A hámozott változatból gyakran készítenek például pürét, amit egy másik zöldség mellé adnak a tányérra garnírungnak.
