Kedves barátunk, Horváth Balázs újságíró tegnap nagyon fiatalon váratlanul meghalt. Ha létezik olyan hely, amire gondolunk, akkor most ő a legjobbak között van. Nekünk viszont nagyon fáj. Egy jó emberrel kevesebb.
Balázs egyesületünk minden versenyére és rendezvényére eljött. Czifrayra, Hagyomány és Evolúcióra, díjkiosztókra és közös főzésekre. Fotózott, kérdezett, kutatott, ezekről minden lehetséges fórumon korrektül és élvezetesen tudósított.
Több médium mellett házi szerzője volt Adorjányi Máriusz Nyárspolgár blogjának, amely a BBQ-front világítótornyaként szolgál évek óta.
Balázs szerette a munkáját, két lábon járó hiteles forrás volt. „Szerepminta” minden szakújságíró számára.
Horváth Balázst szeptember 26-án búcsúztattuk a Rákospalotai temetőben.
Molnár B. Tamás megemlékezése a temetésen
Ha pap lennék, így kezdeném, „Balázs testvérünktől búcsúzunk”. A magunk nevében azt mondom, hogy harcostársunk és bajtársunk is volt, sokunknak pedig a barátja. Váratlanul hagyott itt minket, nagyon fiatalon.
Balázs a Magyar Gasztronómiai Egyesület minden versenyére és rendezvényére eljött. Czifrayra, Hagyomány és Evolúcióra, sajtótájékoztatóra, továbbképzésekre, közös főzésekre. Fotózott, kérdezett, kutatott, és nagyon sok fórumon tudósított. Szívós volt, alapos és kíváncsi.
Minden porcikájából sugárzott, hogy szereti azt amit csinál, érdekli maga az ügy. Nem volt nehéz megszeretni, mert nyílt és tiszta természete volt. Olyan ember, aki elviselhetőbbé élhetőbbé teszi a világot.
Alakja élesen elkülönült az érdekvezérelt újságíróktól és „szakmabeliektől”. Balázsnak sosem volt kérdés, hogy bizonyos nyomás ellenére is kiálljon-e a Kulináris Karta és az MGE értékei mellett.
Ha létezik olyan hely, amire most gondolok, akkor Balázs a legjobbak társaságában van. Nekünk mégis fáj, hogy nem köztünk van.
