- mangalicakaraj
- tojás (szabad tartású tyúkoktól)
- pankómorzsa
- liszt
- mangalicazsír
- olaj
Jó rántott húst süthetünk a karaj minden részéből, de leginkább hosszúkarajból – feltéve, hogy márványozott húsú, jól tartott állatról van szó. A jól tartott mangalica kicsit sötétebb, „vadasabb” hangulatú hús, márványos zsírerekkel, jóízű, szaftosító zsírral. (Túlvizesedett és szárazra sülő karajjal nem érdemes próbálkozni.) Készülhet tarjából vagy szűzpecsenyéből is. Kiválóan alkalmas a célra a pókhús (nevezett „denevér” avagy fledermaus: amikor a fledermaus se nem túl kicsi, se nem túl nagy, akkor sokak szerint az összes többi húsrészt lekörözi).
A húsdarabot parírozzuk, körülbelül 1 cm vastag zsírfedőt hagyunk rajta. Ezután 1,5-2 cm vastag szeletekre vágjuk. Másik lehetséges megoldás: 3-4 cm vastag „pillangót” vágunk (úgy, hogy körbefusson a zsírkarima).
Ezután éles kés hegyével beirdaljuk a széleket. Ehhez metszéseket ejtünk a hús szélén – kicsit belevágva a zsírkarimába is. A szeleteket enyhén klopfoljuk, formázzuk, majd panírozzuk.
Klopfolás/húslazítás
Jó megoldás a klopfolásra a következő: sima felületű, nehéz klopfolóval (vagy nehéz edény aljával) enyhén ellapítjuk-nyújtjuk a húst (vagyis nem szaggatjuk meg a szövetét). Ezután kézzel visszaformázzuk eredeti vastagságra (másfél-két centire).
Másik megoldás: beszerzünk egy jaquard-t [zsákár] nevű célszerszámot. Ebből éles tűk vagy pengék állnak ki, amelyekkel egyenletesen megszurkáljuk a húst, vagyis egyenletesen átvagdossuk a kötőszöveteket, s ezzel lazítjuk az állagot. (Sok sztékház titkos fegyvere.)
Ajánlható húsjavító módszer még a következő (ízesít és szaftosít egyszerre): panírozás előtt a hússzeleteket só és cukor 1:1 arányú keverékével bedörzsöljük (avagy sós páclébe áztatjuk) 30-60 percre, majd letöröljük.
Az előkészített hússzeleteket ezután sózzuk-borsozzuk.
A morzsaköpeny
Csak frissen panírozott húst ér sütni. A szeleteket lisztbe mártjuk, a lisztet lerázzuk. Ezután felvert (de nem túlvert) tojásba mártjuk, ezt is lecsöpögtetjük, majd kvázi „elássuk” a bőségesen mért pankómorzsában, amit kissé rá is nyomkodunk.
175-180 °C-ra előmelegítünk mangalicazsírt – úgy, hogy némi olajat is öntünk hozzá. Beletesszük a panírozott szeleteket, amitől a zsiradék kicsit lehűl. Ezen a 150-160 °C körüli hőmérsékleten készítjük el a rántott húst, folyamatos locsolgatás mellett. Süssük épp annyi zsiradékban, ami épp csak majdnem ellepi. (Vagyis nem frittírozzuk.)
Amikor szép világos aranybarna színt kap az egyik oldal (egy-másfél perc után), akkor megfordítjuk, és a másik oldalát is ugyanígy sütjük meg. Itatóspapírra téve 2 percig pihentetjük, majd még egyszer fél-fél percet sütjük mindkét oldalán. Végül még egy percig rácson pihentetjük, meleg helyen. Csíkra vágva tálaljuk (a csíkokat összezárva, hogy ne száradjon ki a hús, míg az asztalhoz ér).
Klasszikusan vékonyra vágott nyers káposztával és mártogatóval tálaljuk.
