Az idei ősz elhozta nekünk az ország első wet-hopped sörét, amit nem véletlenül övezett olyan nagy érdeklődés. A stílus mindig közel állt a szívemhez, egyébként pedig valamirevaló sörkultúra nem is létezhet frisskomlózású sör nélkül. Ehhez ugyanis szükség van komlóültetvényekre, pellettel nem megy.
A wet-hopped beerben az a pláne, hogy a komlót szárítás nélkül, közvetlenül a szüretelés után adják hozzá a felforralt sörléhez. A dimenziók teljesen mások: mézes, virágos jegyek kerülnek előtérbe, az illóolajok elegánsan és részletgazdagon nyílnak meg. Belgiumban és Németországban nagy hagyománya van, a komlótermő vidékek környéken minden évben megjelennek a frisskomlózású sörök.
Most a Monyó állt össze az Uradalmi Sörmanufaktúrával (akik egyébként a komló termesztésével is foglalkoznak), először szerveztek egy nagy komlószüretet a sajtósoknak, majd nemsokkal később piacra dobták a Hop Harvestet. Csütörtökön debütált a Krak n’ Townban, ma már elég sok kézműves elosztóban beszerezhető.
A wet-hopped nehéz műfaj. A sör csak akkor muzsikál, ha a hozzá használt komló tökéletes, mert itt tényleg minden az aromákról szól, a keserűség magasra húzása nem cél. Az első gondolatom az volt, hogy csúcsminőségű belga frisskomlóst várni hülyeség. Nem realitás, hogy egy első szüret után készített wet-hopped versenyre kel az évszázados múltra visszatekintő belga társakkal. Az indítás kicsit vékonyka: van akácvirág, nehezen körülírható virágméz, parfümös jellegek, de az intenzitás nem az igazi. A korty egész jól eltalált, nekem tetszik a malátás, toffee-like alap, dögösnek mondanám, ha nem érezném a frisskomlós jellegek hiányát. A Hop Harvest egyben van, nem egy rossz sör, de a wet-hopped jellegek csak közelítenek a jobb stílusképviselőkhöz. Lehet, hogy csapról szebb arcát mutatja. Első próbálkozásnak viszont korrekt.
Érdemes egy de Ranke Hop Harvestet mellékóstolni, csak a miheztartás végett.
