Magyar sörsikerek?

33

Sikert sikerre

Taps

Magyar sörsikerek, tonnányi arany, ezüst és bronz, világhírűek vagyunk. Hangzatos címek, amikre mindenki azonnal felkapja a fejét és büszkén bólint, hogy a mi nemzetünk fiai, lám, még sörfőzésben is a világ élvonalába tartoznak. Sörforradalom tombol az országban és egyre-másra bújnak elő a tehetségek, akik leigázzák a nagy múltú főzőnemzetek sarjait.

Azért nem eszik olyan forrón a kását.

Idén májusban másodszorra rendezték meg az Alltech Commonwealth Cup nevű sörversenyt, amit egy kentuckyi illetőségű mezőgazdasági és állategészségügyi cég, az Alltech indított útjára. Elsőre kicsit furcsának tűnhet, honnan ez a nagy érdeklődés a sör iránt, de annak ismeretében, hogy az Alltech a tulajdonosa a Lexington Brewing and Distilling Co. nevű sörfőzdének, ez már kevésbé meglepő.

Az Alltech atyja, dr. Pearse Lyons maga is képzett szesz- és sörfőző. 1999-ben vette meg az évtizedekkel korábban becsődölt Lexington Brewing Co. üzemét. Sörei, a Kentucky ale-ek tavaly hatalmas marketinghadjárat közepette jelentek meg Budapesten, azóta kicsit alábbhagyott a kezdeti lendület.

De most vissza a versenyekhez.

Az Alltech 2014-ben és 2015-ben is Lexingtonban szervezte meg a Commonwealth Cup-ot, ezen kívül 2015 februárjában Dublinban is rendeztek egy sörversenyt Dublin Craft Beer Cup néven (ebből egyébként volt egy 2013-ban is, de ott nem nyert egy hazai sör sem). Fontos megjegyezni, hogy a verseny a kisüzemi sörökről szól, házi főzeteket nevezni elvileg nem lehet.

A rendezvények mérlege magyar szempontból:
2014 Commonwealth Cup: Legjobb sör díja, 2 arany, 1 bronz
2015 Dublin Craft Beer Cup: 1 arany, 1 ezüst, 6 bronz
2015 Commonwealth Cup: 3 arany, 7 ezüst, 15 bronz

Józan eszünket megőrzendő

Sokk

Szépnek tűnő eredmények. De a képet több dolog is árnyalja. Egyrészt szó sincs arról, hogy kategóriánként egy arany, egy ezüst, egy bronz lenne. A hivatalos, 20 pontos rendszerben pontozó bírálói lap szerint a 17 pont feletti sörök mind aranyérmesek, 15,5 és 16,5 között ezüst, 14 és 15 pont között pedig bronz jár.

Ez nagyon sokat számít. A legutóbbi két versenyen ugyanis a következőképpen alakult az érmesek száma:
2015 Dublin Craft Beer Cup: 469 nevezett sör, 9 arany, 66 ezüst, 103 bronz
2015 Commonwealth Cup: nagyjából 350 nevezés, 16 arany, 43 ezüst, 74 bronz

Annak ismeretében, hogy a benevezett sörök több mint egyharmada kapott valamilyen érmet, már nem csillognak olyan fényesen azok a plecsnik.

De ezzel még nincs vége. Ha végigböngésszük a nyertesek teljes listáját (itt a dublini verseny és itt a lexingtoni, utóbbit egyébként pár napja leszedték a cég hivatalos honlapjáról) találunk olyan sört, ami a februári, dublini versenyen aranyérmes lett, májusban viszont már csak a bronzig jutott.

Mit gondoljon akkor az egyszeri fogyasztó? Ennyire nem konzekvens a bírói értékelés? Ennyit romlik a sör három hónap alatt? Ennyire különböző egy sörnek két időben készült főzete? Esetleg más főzetet nevezett be a sörfőző?

A sok kérdés elég jól rávilágít arra, hogy fogyasztói szempontból ezek a versenyek fabatkát sem érnek. Erős túlzással élve egy tűrhető sör szinte biztosan kap valamilyen érmet, azt pedig senki nem ellenőrzi, hogy a sörfőzők a benevezett söröket hol főzték. Akár az is megtörténhet, hogy valaki egy tökéletesített házi főzetet nevez be, ami köszönőviszonyban sincs a kereskedelmi forgalomban kapható söreivel.

A versennyel egyébként semmi bajom, ahogy azzal sem, ha valaki nevezi a söreit. De ezek az eredmények semmilyen képet sem mutatnak a hazai kisüzemi helyzetről. Egy bezsebelt díj nem jelent se stabil, se kiemelkedő minőséget. Egyszerűen csak úgy van. Illetve talán annyit mutat, hogy a sörmester képes jó sört csinálni. A piacon kapható termékeiről viszont semmit nem mond el. Abban csak reménykedhetünk, hogy az eredmények semelyik főzőnkben sem keltenek hamis biztonságérzetet és egyikük sem veszi azt komolyabban, mint kellene.

Kicsit olyan ez, mint mikor a Nagycsarnokban sétálgatva azt nézi az ember, hogy jé, itt majdnem minden méz díjnyertes, és nem érti, hogy a szakmai körök mégis miért panaszkodnak annyit. Hisz Magyarország – legalábbis ezek szerint – méznagyhatalom. Vagy sörnagyhatalom.

Vagy mindkettő.

UPDATE: A szakmai korrektség és jószándék jegyében az alábbiakkal egészíteném ki a cikket. A versenyzők minden sörük után megkapják az értékelőlapokat, amikben részletes leírást kapnak a sörök állapotáról. Ezt kommentben is megerősítette egy hazai összekötő.

A cikk egy figyelemfelhívás akart lenni a főzők és a fogyasztók részére, kvázi ébresztő, hogy nehogy a sikerek elfelejtessék velünk, hogy még nagyon sokat kell fejlődni. Nem szándéka egyik benevezett sört sem megítélni vagy egyik főzdét sem becsmérelni pusztán azért, mert indította a sörét. És amennyiben az elért eredmény motivációt jelent a sörfőzőnek, úgy az minden sörszerető épülésére szolgálhat a jövőben, függetlenül minden, fentebb leírttól.

A díjakhoz pedig önmagában én is gratulálok és örülök annak, hogy a magyar sör hírét a nevezők öregbítik/terjesztik a világban.

A díjazottak teljes sora:

2014 Commonwealth Cup:
Fődíj – zip’s X-mas Ale
Arany: zip’s X-mas Ale, Olaszházi Bitumen (Legenda)
Bronz: Legenda Pony

2015 Dublin Craft Beer Cup:
Arany: Csupor Bunny Hop
Ezüst: zip’s Pineapple Noir
Bronz: zip’s Black IPA, Csupor Tántorgó ParIPA, Horizont Flemish Porter és Japán Búza, Legenda Horse Juice, Reketye Ravasz Hód

2015 Commonwealth Cup:
Arany: Legenda 4 Sterne, zip’s Instead of Innocence
BreWdaPest Xmoke
Ezüst: Monyó Schatzi, Brewsk Willis és Brewsk Willis Winter Edition, BreWdapest One Night Seduction, Legenda Olaszházi Bitumen, Csupor Hello My name is Sudan, Hopfanatic No Hop Limit
Bronz: Legenda Hableány, Bak Mici, Tripla Meggy és Brettannia Brett, Csupor Wheatathalatlan és Bunny Hop, BreWdaPest Zodiak IPA, First Act és Something, Monyo Beaver Fever és 60 shades of Nelson Sauvin, Zips-Hatodik Íz Pineapple Noir, Reketye Ravasz Hód és Patriota

33 HOZZÁSZÓLÁS

  1. A versenyen résztvevő Magyar Sörfőzdék nevében köszönjük a gratulációt,,,

    Nem tudom, hogy kinek az érdeke lehet, lehúzni egy ilyen komoly magyar sikert.

    Nem értem, hogy mi motiválta az írásod.,-

    Valakinek fáj, vagy sérti az érdekeit, hogy egy amerikai sörversenyen, a magyar Sörfőzdék lettek a résztvevők között a legsikeresebbek? Én büszke vagyok, az általunk, és a kollégák által elért eredményre.

    Nem érzem annyira nagy szégyennek, hogy olyan Sörfőzdék söreivel mérték össze a söreimet, mint a Coisbo, vagy az O’Hara’s, vagy Dayton Beer Company, vagy a Braxton.

    Az Alltech versenyeken egyébként a Sierra Nevada, a Stone Brewing Co,a Thornbridge és a Boston Beer Company is nevezett már söröket. Nem valószínű, hogy Ők egy színvonal alatti versenyen részt vennének.

    Azért megköszönném, ha megírnád azt is, hogy szerinted, melyik díjazott sör nem érdemelte meg az elért eredményt.

    A mézhez nem értek, (A keserű kivételével) de hidd el, hogy számodra lehet, hogy meglepő, de néhányan azért küzdünk, hogy Magyarország, egyszer Sörnagyhatalom lehessen.

  2. Még egy észrevétel,,,,

    idézet, az írásodból: A sok kérdés elég jól rávilágít arra, hogy fogyasztói szempontból ezek a versenyek fabatkát sem érnek. Erős túlzással élve egy tűrhető sör szinte biztosan kap valamilyen érmet, azt pedig senki nem ellenőrzi, hogy a sörfőzők a benevezett söröket hol főzték. Akár az is megtörténhet, hogy valaki egy tökéletesített házi főzetet nevez be, ami köszönőviszonyban sincs a kereskedelmi forgalomban kapható söreivel.

    Gondolod, hogy valamelyik sörfőzde elkészít egy krva jó sört, elküldi a versenyre, majd, miután díjat nyert ,,, főz a vásárlóknak valami szart ???

  3. @olasz66:

    Idézem a kommentedet: “Azért megköszönném, ha megírnád azt is, hogy szerinted, melyik díjazott sör nem érdemelte meg az elért eredményt. “

    Úgy látszik, nem jött le teljesen a bejegyzés lényege: egy szóval sem mondtam, hogy a nevezett sörök közül lenne olyan, amelyik nem érdemelte volna meg az eredményt. Én mást mondtam. Egyrészt, hogy az elért eredménynek semmi relevanciája nincs a boltokban elérhető sörökre nézve. Nem tükrözi a magyar kisüzemi sörhelyzetet. Másrészt, hogy bizonyos fenntartásaim vannak az olyan versenyekkel szemben, ahol ennyi főzőt díjaznak egyszerre. A díj elveszti az értékét…

    Ez a verseny egy marketingrendezvény, nem profi sörverseny, és nem teszik azzá az általad felsorolt, egyébként nagynevű és kiemelkedő főzdék sem. Ettől függetlenül a díjak reklámértéke nekik is jó, nyilván ezért is neveznek be.

    Kár, hogy a bejegyzést olyan irányba fordítod, mintha arról lenne szó, hogy az összes benevezett magyar sört ekézném, mikor úgy egyébként szó sem esett arról, hogy mit gondolok róluk. Ugyanis több olyan sörfőzde söre is a nevezettek között van, akiket jónak tartok.

    Szóval nem tudom, mi végre ez a hatalmas felháborodás. A magyar sört pedig valószínúleg mindketten világhírűvé szeretnénk tenni, ki így, ki úgy.

  4. @olasz66: Ja és egy szót arról, hogy mi motiválja: Szerintem a sörforradalmat az viszi előre, ha a fogyasztók minden lehetséges információt megkapnak ahhoz, hogy meg tudják ítélni a piaci kínálatot és a lehető legtöbb segítséget megkapják önmaguk továbbképzéséhez. A kiművelt fogyasztói réteg elengedhetetlen a fejlődéshez. Hirtelen nem tudom ennél tömörebben leírni egy sörblog feladatát.

  5. Nekem, nem azzal van gondom, hogy a blogodon leírod a saját véleményed,,,,,

    Hanem azzal, hogy ezt a Gault&Millau hivatalos blogján teszed.

  6. @olasz66: De gondolom ha szépeket meg jókat írok, azt mindenképpen itt tegyem…

    A GaultMIllau hivatalos sörblogja a Mese Habbal. Amit én vezetek, nekem ez a blogom, így ezt sem teljesen értem. A blogolás a szubjektivitásról is szól, ezért is van az, hogy senki sincs kötelezve arra, hogy olvassa.

  7. Személy szerint én is köszönöm az elismerő szavakat! Csatlakoznék Olasz kérdéséhez, miszerint kinek áll érdekében kisebbíteni az elért eredményeket?

    A sorrend az elért pontszámokat tükrözi. Ha nem nézünk semmi mást, csak azt, hogy nagyon komoly, nagynevű sörfőzdékkel összehasonlítva a nevezett magyar sörök nemhogy versenyképesek, de azokat akár meg is szorongatják, nekem már ennyi is elég. Az írásodból a lekicsinylésen, becsmérlésen kívül semmi mást nem tudok felfedezni.

    Az egyik kedvencem a sok közül: “azt pedig senki nem ellenőrzi, hogy a sörfőzők a benevezett söröket hol főzték. Akár az is megtörténhet, hogy valaki egy tökéletesített házi főzetet nevez be, ami köszönőviszonyban sincs a kereskedelmi forgalomban kapható söreivel.” Továbbmegyek! Az is megtörténhet, hogy veszek egy Pliny the Elder-t, lekaparom a címkét és elindítom, mint saját sört. Miért is ne?

    A gondolatok és ezen túl az írás tükrözi az ember lelkivilágát…

    Minden gyalázkodásod ellenére őszintén gratulálok a sörfőzdéknek!

    Schindler József

    Zodiak

    BReWdaPeST

  8. @Zodiaksor: Köszönöm én is az “elismerő” szavakat, bár a kommentedet inkább érzem gyalázkodásnak, mint a cikket.

    Egyik benevezett sörről sem mondtam véleményt, bár valamiért Olasz és te is ezt akarjátok hangsúlyozni. Én egy versenyt és annak körülményeit írtam le és azt, hogy mennyiben segíti ez egy sörkedvelő eligazodását a rengetegben.

    Ezt már korábban is leírtam, nem értem, miért akarjátok abba az irányba kikerekíteni, hogy a söreiteket húzom le. Nehezen tehetném, tekintettel arra, hogy nem voltam ott a versenyen és nem kóstoltam meg egyik versenypalackot sem. Nem értem, hogy ezt miért olyan nehéz megérteni.

    Főleg annak ismeretében, hogy több benevezett sört is jónak értékeltem korábban (többek között az általad jegyzett Xmoke-ot is), miért lenne érdekemben mindenféle újraértékelés nélkül az összeset lehúzni?

    Tévúton jártok…

  9. Kedves Zsombibacsi!

    Nemsokára tartunk egy sajtótájékoztatót a Kentuckyban megrendezett versenyről, amire remélem, hogy el tudsz jönni. Sok mindennel egyet értek az írásodban, és volt egy olyan kérdésed, amire szeretnék válaszolni, az pedig a fogyasztói relevancia. Ahogy írtad kisüzemi sörökről van szó és amit a sörverseny kapcsán nem írtál le (gondolom nem tudtad), az az, hogy a nevezett sörök mindegyike egyéni értékelést is kap, amiben megindokolják, hogy miért kapott annyi pontot, amennyit.

    Ennek van fogyasztói relevanciája, mivel a sörfőző mester szakmai visszajelzést kap arról, hogyan szerepelt a főzete és nem csak azt mondják, hogy nem ízlett…

    Szeretnék itt kapcsolódni egy másik megjegyzésedhez is, ami a főzetek különbözőségére utal. Pont ez a szépsége a kézműves söröknek, akár minden főzet lehet más és más, picit alakítanak, fejlesztenek, csavarnak a recepten, hogy jobb legyen vagy más legyen. Ha mindig ugyanolyan sört akarsz inni folyamatosan, akkor nagyüzemi sört kell fogyasztani – az árban is sokkal kedvezőbb.

    Az Alltechnél az írországi és az amerikai versenyen más bírálók voltak és (hasonlóan mondjuk egy borversenyhez vagy kóstoláshoz) az értékelésekben megmutatkozhat, hogy emberek végzik és nem robotok.

    Még egy személyes megjegyzés – nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar sörfőzdék 40 különböző sört küldtek ki a versenyre különös tekintettel arra, hogy jó néhány akadályt meg kellett ugrani a sörök kijuttatása kapcsán. Arra is büszke vagyok, hogy ilyen sok érmet sikerült elhozni ez mutatja azt, hogy a kézműves sörfőzés hazánkban is jó irányba tart és van sörforradalom! Arra szeretnék bíztatni mindenkit, hogy főzzön sört, ha lehetősége van rá!

    Gáti Levente

  10. Kedves Levente!

    Köszönöm a meghívást, szívesen megyek. Az értékelést sejtettem, hogy megkapja a főző, de köszönöm a kiegészítést.

    A minőség természetes, hogy változik a kisüzemekben, én mindig csak azt hangsúlyozom, hogy bárhogyan is változik, a sörnek hibátlannak és jónak kell lennie. Ez a cél, és nem a rigorózus, nagyüzemi állandó minőség.

    A forradalomnak én is örülök és azon vagyok, hogy előrébb vigyem, mint ahogy szerintem minden sörszerető az országban.

  11. Na mindenki nyugodjon le a p*ba! 🙂

    Szeretném árnyalni kicsit a képet:

    Mi (MONYO Brewing) is küldtünk ki egy halom sört, és érdekes dolgok történtek. Volt olyan sörünk, amit tuti aranyérmesnek gondoltunk, de nem kapott semmit. Ami ennél is szebb, hogy van egy olyan sörünk, amit a piacról már visszavontunk, mert, bár volt egy kisebb rajongótábora, de konkrétan el lett rontva (túl lett fűszerezve), de a teljesség miatt ezt is megversenyeztettük, és láss csodát, ezüst plecsnit kapott!

    Ilyesmire gondolhatott Zsombi, amikor azt írta, hogy a helyén kell kezelni a díjakat.

    Azaz a sörfőzde örüljön neki, használja ki a marketing értékét, ez mind pozitív, de ne vonjon le egyenes következtetést az adott sörökkel kapcsolatban, mert esetleg elhomályosodik az éleslátása.

    Már volt rá példa, hogy Zsombi kritikája világosított meg minket bizonyos tévedéseinkkel kapcsolatban, ezért legyünk inkább hálásak neki, a kritika a fejlődés szempontjából többet ér, mint a “hurrá-hajrá” kombó.

    Persze fogalmazhatott volna árnyaltabban, más hangsúlyokkal, de attól még van benne igazság 🙂

  12. Én fogyasztó vagyok. Kézműves sör rajongó és teljes mértékben egyetértek a cikkben leírtakkal.

    Miért?

    Mert pl aranyérmet nyert Dublinban a Bunny Hop, (remek eredmény, le a kalappal) de én azóta kétszer ittam Bp.-n Bunny Hoppot és nem volt jó. Kérdeztem is, hogy ez hogyan?! Válasz az volt, hogy szeretnének ők is abból a főzetből kapni, ami a versenyre ment. Tehát születnek jó dolgok, jó az irány, de a mai magyar kisüzemi főzdék nem tudnak (még) állandó stabil minőséget produkálni. Örülök, hogy a Monyónak van önkritikája. Ott is remek az irány, jó sörök készülnek, de van még hova fejlődni. Pl a Monyó APA nem veszi fel a versenyt egy Horizont APA-val – szerintem. De friss főzde, tanulják ezt a dolgot, és igen is van pár évtized lemaradásunk ezen a téren. Én szurkolok nekik.

    Ha majd a Legenda, Fóti, Csupor, Monyo és a többi magyar kisüzemi főzde stabilan ízhelyes jó söröket szállítanak, akkor értük el az alapot.

    És a díj nem minden. Kiss Tamás főzetei hol vannak a díjazottak között? Pedig ha valaki külön utas és extrém jó söröket készít, akkor őt megemlíteném. (Jó jó, kerül a lefolyóba is, de amit eltalál az remek és újító, nem óvatos.)

    A Horizont meg Róth söröket meg nem tenném ide, hiszen nem ők főzik. Jó sörök, de Kaltenecker főzet, így szerintem nem tartoznak egy kalap alá, az egy más színvonal. A Kaltenecker stabilan hozza a díjakat, ízhelyességet, stabilitást. Ja, hogy nem “magyar”.

    Egy szó mint száz, tapsot érdemel a magyar kisüzemi irányvonal, csak tényleg nem kell elszállni.

  13. végre egy tárgyilagos cikk, ami nem a Bart Dani magyar sörfőzőket érdekből ajnározó véleményét tükrözi.

    A cikk tényeket közöl. Elindult a magyar sörfőzés egy jó irányba. Elindult. Ne akarjon már mindenki világszínvonalat pár év alatt.

    Tessék állandóan jó söröket főzni. Ne a versenyeknek, díjaknak főzzenek sört, hanem nekem fogyasztónak.

  14. Remélem a felháborodott és a mérsékelt olvasók is legalább picit elgondolkodtak a tényleges mondanivalón. Miszerint ennyi díjazás, ismétlődő éremeső után akkor most itt a sör mennyország? Kis hazánkban kizárólag ízhiba mentes, fertőzést még a szótárban sem látott italok kelletik magukat a polcokon, és a söntésben? Vastaps az elért eredményekért, mert azért ezek akárhogy is de jó visszaigazolások, irónia nélkül. Viszont a hétköznapokban, a piacon ezeket az italokat legalább ennyire értékelik? A minőségbiztosítás, az állandóság, a letisztult stratégia és termék paletta mindenhol megvan, már csak kedvünk, ízlésünknek megfelelő portékát kell kiválasztanunk és hajrá? A nemzetközi élvonalhoz hogyan árazunk mi és a piac?

    Remélem nem arról van szó, hogy ügyes érzékkel kiválasztunk egy kevés résztvevős, vagy garantált éremesőt hozó fesztivált, majd ezt megfuttatjuk 100 fórumon… Egyénileg mindegy is, mert én majd ítéletet mondok a pénztárcámmal, ugyanakkor tágabb értelemben egyáltalán nem mindegy, milyen eszközökkel és a piac éppen milyen fejlettségi fokán próbálok vevőt toborozni.

    Üdv.

  15. Szeretnék én is, mint a versenyen nem résztvevő sör fogyasztó és rajongó szempontjából hozzászólni.

    Olvasom a sok felháborodott sörfőző kommentjét, akik szerint nem tudunk örülni egy ilyen díjnak, miközben dehogy is nem, de azért illene önkritikát gyakorolni is.

    Szeretem a magyar söröket, azonban úgy gondolom, hogy a főzdék jelentős részének (tisztelet a kivételnek) fejébe szállt a dicsőség és elhiszi, hogy ő szarta a spanyol viaszt. Ez, jellemzően a következőkben jelentkezik:

    – megsértődik és rossz néven vesz bármi nemű kritikát, miközben önkritikát meglehetősen ritkán gyakorol

    – ugyanoda sorolja magát és a sörét, mint a tradicionális, mindig megbízható minőséget szállító sörfőzdék

    Főleg ez utóbbival van probléma. Ugyanis számos alkalommal hallottam vissza és tapasztaltam jómagam is, hogy a mostanában “trendi” és felkapott magyar kisüzemi sörfőzdék nem tudnak egyenletes minőséget produkálni, viszont ugyanolyan áron akarják árulni a saját sörüket, mint mondjuk amilyen áron nálunk lehet kapni a belga söröket, vagy számos német, angol, holland, dán, skót sört. Ha ez utóbbiak közül választok, tudom, hogy mindig ugyanazt kapom. Viszont ha veszek egy üveg magyar kisüzemi sört, vagy kérek egy korsóval a csapról csak reménykedhetek, hogy azt a sört és olyan sört kapok, amit egyszer megszerettem és ízlett. Ez alól talán egyetlen kivétel van a Fóti sörök.

    Ennek hosszú távon, az lesz a következménye, hogy, aki nem tud egyenletes minőséget hozni, az kikopik, ráadásul a vásárlókra sincs ez jó hatással. Most még növekedési fázisban van a magyar sörpiac ezért nem érezni ennek hatását, de előbb-utóbb ennek is vége lesz és az érett kalász elválik a pelyvától.

    Szóval nem megsértődni kell, hanem azon dolgozni, hogy jó minőségű, egyenletes söröket készítsen az összes kisüzemi sörfőzde és a jó magyar szokáshoz híven az azonnali meggazdagodást sem kellene erőltetni. Hosszú távon az tenne jót a magyar piacnak és a magyar embereknek, ha minden, mostanában “trendi” sörfőzdének lenne egy jó minőségű alap söre, amit relatíve olcsón ad, hogy az emberek megkedveljék és legyen miről továbblépni. Nem kell belga sör áron adni. Hogy miért nem? Mert még nem tartanak ott a magyar kisüzemi sörfőzdék sem minőségben, sem ízben és talán pont ezért megsértődni sem kéne ezen a cikken.

  16. A nyertes főzdék (nem fontossági sorrendben): Legenda, BReWdaPeST, Zip’s, Monyo, Csupor, Hopfanatic, Reketye. Részletek később.

    Itt van az elérhetősége a teljes kistának: http://us.alltechbrewsandfood.com/sites/us.alltechbrewsandfood.com/files/pdf/commonwealth-cup-winners-2015.pdf

    Teljesen félreértitek ezen a versenyen a minősítést, szerintem. Nem akarok ezen sokat pörögni, de a lényeg az, hogy ha egy sör bizonyos paramétereket teljesít azzal bronz, ezüst vagy arany érmet nyerhet és a nagydíjért az arany érmeseket újra minősítik. Ennek a rendszernek pont az a lényege -és magán véleményem szeinrt az előnye-, hogy visszajelzést ad és megkövetel egy bizonyos minőségi határt.

    Arról miért nem ír senki hogy a nem díjazott sörök egyelőre nem tudták ezeket a paramétereket teljesíteni (vagy nem olyan állapotba került oda a sör, mint kellet volna)?

    Továbbra is javaslom, hogy mindeki főzzön sört, aki teheti és tapasztalja meg mit jelent.

  17. @Kentucky: Szerintem senki nem ért félre semmit, pont ez volt a cikkben is írva. A lényeg pont ez: egy bronzérem nem azt jelenti, hogy pl. 35 sörből kiválasztották és harmadik helyezett lett. Hanem azt, hogy elért egy bizonyos ponthatárt, de lehet, hogy egyébként a stílusában csak huszadik lett. És erről nem árt tudnia a sörivóknak.

    Ahogy arról is, hogy a benevezett sörök elég nagy százaléka részesül valamilyen díjazásban (arany, ezüst vagy bronz). Ha jól számoltam, mindkét versenynél 1/3 felett.

  18. Szerintem még egy fontos információ hiányzik ahhoz, hogy meg lehessen ítélni a díjak értékét, nevezetesen a versenyek rangja. Ehhez viszont hasznos lenne utánajárni, milyen híres sörversenyek vannak a világban, azokon milyen mezőny szokott összegyűlni, mennyire egyenletes és szigorú a bírálati rendszer. És ugye kérdés, ezen híres versenyek mezőnyében hol vannak a posztban említett versenyek.

    Mert ugye az se mindegy, egy teniszező Wimbledonban jutott-e a 8 közé, vagy mondjuk Marrakechben…

  19. @zsombibacsi: Igen, gondoltam is, hogy lecsapjam-e ezt a labdát, de elvileg akár egy új verseny is betörhet az elitbe, ha kellő pénz áll mögötte vagy neves szakértők, szóval bármit is gyanítok ezekről a versenyekről a nemlétező múltjuk miatt, van egy kis esélye a tévedésnek. Amit csak az említett utánjárás tud kiszűrni.

  20. Nem vagyok jartas a temaban, de felve kerdem meg, hogy a borversenyeken nem ugyanez van? Ha bizonyos szintet eler, akkor arany, ezust, bronzermes. /Nemreg volt hir, hogy valami boros ujsag ugyanazokat a borokat elinditotta kulonbozo versenyeken es ossze-vissza szerepeltek a tetelek./ A borversenyeken elert eredmenyeket mindig lobogtatjuk, hogy ihaj-csuhaj.

  21. @4nee de bizony, majd az összes borverseny és egyébként sörverseny is ilyen, pl a miskolci is, ahol egyébkén a nevezőknek sokkal nagyobb aránya, gyakorlatilag majdnem mindenki kap valamilyen díjat…

    de vannak versenyek, ahol lehet tudni emellet a tényleges sorrendet is. pl van olyan házisörfőző verseny, ahol pontszám alapján osztanak arany, ezüst és bronz “komlótobozokat”, de emelett van tényleges rangsor is

    nagyon nehéz ezt a versenyeztetést jól “csinálni”… talán szegény @zsomibácsi tudja a legjobban, h a magyar házisörfőző versenyen is milyen fura dolgok adódnak abból például, h a nagy számú nevezés miatt több asztalra kell bontani a pontozást…

    bármennyire is képzett profi is a bírák hada, és hiába állítunk fel objektív standardokat, azért jó adag szubjektív tényező mindig bejátszik, nem tudod kizárni, ahogy ezt a Levente (Kentucky) is már fentebb leírta. még a lehető legmagasabban képzett ítészek is érezhetnek egyik nap így a másik nap úgy, de ugyanúgy számíthat az aznap végigkóstolt mintasor is. pl hogy a boros témánál maradjunk volt ugye pár éve egy eset, hogy egy Master of Wine (boros atyyaúristen, illetve eben az esetben istennő :)) 100 pontosra értékelte az egyébként stabilan jó, megbízható de egyáltalán nem kiemelkedő Nyakas Chardonay-t (2008-as évjárat)

    http://alkoholista.blog.hu/2009/07/14/a_100_pontos_hiperbor_legendaja

    avagy említhenénk a diszkont (lidl) chile-i bor aranyérmes sikerét is:

    http://alkoholista.blog.hu/2011/08/31/flugos_futam_2

    ahhoz, pedig, h ennek a konkrét versenynek a rangját meg tudjuk ítélni tudnunk kellene mondjuk, h milyen volt a bírák összetétele és milyen standardok alapján pontoztak, mert az sem mindegy. attól mert ez egy új verseny, lehet, h nagyon profi gárda pontozott, jól lefektetett standardok alapján. de még ha ez a világ legrangosabb versenye is, akkor sem lehet egy verseny eredménye teljesen mérvadó, lásd a fentieket. pl a magyar házi sörfőző verseny és a szlovák versenyek időben elég közel vannak egymáshoz és érdemes megnézni, h azonos kategóriákban hogyan szerepeltek a sörök, amik több eseményen is megmérették magukat. az már jelenthet valamit, ha mindenhol magas pontokat kapott

    az pedig, h a versenyen a nevezett sörök 1/3-a kap díjat az jelenthet azt is, h baromi jó sörök voltak nevezve, és azt is, h alacsonyan vanmeghúzva a mérce, nem tudjuk. a számokkal való bűvészkedés pedig nem szerencsés, lehet ezt úgy is csavarni, h a magyar sörök kimagaslóan jól teljesítettek…

    sajnos itt a bírálat hangsúya eltolódott abba, h a versenyt és a rangját kicsit jobban támadja, de nem ez lett volna a lényeg, amire Ádám (udi) nagyszerűen rámutatott. a fő üzenet nem jött át: örüljünk a sikernek, de minden(!!!) verseny csak egy pillanatképet értékel, nem egy tartósan jó teljesítményt.

    a verseny arra jó, h jelzést adhat a fogyasztónak, h erre a tételre lehet(!!!), h érdemes figyelni… a fogyasztó meg majd a többszöri vásárlás után eldönti, h mennyire megérdemli az adott produktum a bizalmat…

    szóval szerintem újfent kiderült, h tudunk mi jó söröket is csinálni (feltéve, ha megfelelő standardok alapján képzett bírák pontoztak), de ne szálljunk el, törekedjünk arra, h ezt a minőséget tartósan fent tudjuk tartani !!!

    .

  22. A díjnyertes söröket kizárólagosan a Legenda Sörfőzde Szlovák úti pubjának a hűtőpolcáról vettem le mindkét alkalommal. Nyilván aki kritizál, ismeri a sör tulajdonságait és azt is, hogy mivel hőkezeletlen és szűretlen sörök az enyémek, a komlóíz változékony lehet. Az októberi-novemberi érthetetlen túlszénsavasodásos hibák óta óta a Csupor Sör termékei állandó minőséget képviselnek. A Bunny Hop-ból például 6 főzet készült, ezek között az arany és bronz érmesek is. Mivel az első főzet ami a Főzdefeszten debütált palack és hordóerjesztett volt és zavarosabb mint a mostani letisztult főzetek, kérdéses, hogy azt az ízvilágot újra tudjuk-e alkotni immáron a professzionálisabb nyomás alatti erjesztéses és ászokolásos eljárással. Emellett is azért döntöttünk, hogy biztosabb minőséget tudjunk nyújtani. Jelzem nem a palackerjesztett verzió lett érmes. Nyilván nem szállt el alattunk a ló, bár nem egész három év sörfőzés után eléggé dagad a mellem. Ha valaki rossz Bunny Hop-ot kóstolt az ízlelésével lehet probléma, mivel mi minden ügyfelünktől KÖTELEZŐEN elvárjuk ha problémát fedeznek fel söreinkben. Ajánlom minden kritikusnak, hogy jöjjön el egyszer végignézni az eljárást amivel a söreinket készítjük. Automata, milliárdos berendezések hiányában nagyon nagy a változó főzetről-főzetre, ugyan úgy mint a komló- malátatermések. Ha ízhibás sörünkkel találkoztok, kérem rögtön jelezzétek személyesen nekünk és akkor nem csak rosszindulatú rágalmazásszagú lesz a kritika, hanem utánajárunk! 🙂

  23. Csuporka : “Ha ízhibás sörünkkel találkoztok, kérem rögtön jelezzétek személyesen nekünk és akkor nem csak rosszindulatú rágalmazásszagú lesz a kritika, hanem utánajárunk ” Hogy és hol ?

    Ha most te nézed ezt az egészet fogyasztói oldalról: ha valahol hibás sörrel találkozik az egyszerű fogyasztó és azt jelzi is gyakorlatilag idiótának nézik bármelyik kocsmában. és akkor még arról nem is beszélgettünk, ami a kedvenc vesszőparipám, hogy pontosan annyit fizetek érte mint egy Chimay-ért vagy egy Orval-ért. Konkrétan akkor jelzek ha jó előre felkészültem a cirkuszra, vagy minimum a pofa vágásokra, és megjegyzésekre.

  24. Egy apró szösszenet Zsombi íráshoz!

    Szerintem teljesen normális dolog, ha egy kis üzemi sörfőzde megversenyezteti az általa készített, és arra érdemesnek gondolt sörét. Főleg, ha az adott sör a versenyen jól szerepel, készítője joggal büszke lehet, és ezen még az sem ronthat, hogy rossz indulatú írogatással próbálod megkérdőjelezni ezen versenyek színvonalát, bírái hozzáértését. Írásaidat olvasva felmerült bennem, hogy fizetésedet melyik konszern,vagy esetleg a Monyó utalja? Azért tűnődtem el ezen, mert az összes főzde közül úgy látszik egyedül Ők elégedettek a kritikáiddal. Én viszont úgy látom, hogy nincs nagy baj amíg a sörfeszteken tömött sorokban állnak az emberek az írásaidban oly sokszor gyalázott főzdék standjai előtt. Külön gratulálok a főzdéknek a versenyeken elért szép eredményekért, és további sok sikert és még sok elégedett fogyasztót kívánok!

  25. @sorbarat:

    Ne már, azért, mert mi nem kezdünk el rögtön hisztizni, mi már egymást nyomjuk a Zsombival? Ezt már többen felvetették, de nem is értem, hogy honnan szeditek, ha visszanézitek a bejegyzéseit, egyáltalán nem szokott méltatlanul fényezni minket (ahogyan más sem), és ha valami nem jó, azt is megírja (ahogyan más is).

    Csupán arról van szó, hogy ha minket kritika ér, akkor szép csendben megfontoljuk, mert szeretnénk jók és még jobbak lenni, és ehhez nem a pozitív, hanem inkább a negatív kritikák segítenek, abból lehet többet tanulni.

    És, akármennyire szerencsétlenül sikerült megírnia ezt a posztot, értjük mögötte a gondolatot.

    Hidd el, én is vakartam a fejemet amikor először olvastam, illendő lett volna elsősorban megdicsérni a magyar főzdéket (mert hát azért csak büszkék vagyunk az érmekre mindannyian), és csak utána kifejteni, hogy azért nem kell ettől elszállni, mert nem biztos, hogy az eredmények objektív képet adnak, és amúgy is van még miket javítani.

    És ez igaz a MONYO Brewing-ra is, mi már csak tudjuk.

    A kritika nem azért van, hogy az érintett elégedett legyen vele, hanem azért, hogy objektív/szubjektív véleményt mondjon. És a kritikára ugyanaz igaz, mint az említett eredményekre: a helyén kell kezelni 🙂

    Nem hinném, hogy az lenne a helyes hozzáállás, hogy ha valakit kritika ér, akkor egyből nekiáll védekezni. Helyesebb, ha inkább elgondolkodik rajta hátha van benne igazság, mert hisztizni, az nem tetszetős 🙂

    Száz szónak is egy a vége, dolgozzunk azon, hogy egyre jobb söröket tudjunk készíteni, a fogyasztók és a magunk örömére!

    üdv

    adam

    MBC

  26. Tisztelt Uraim!

    Néhány dolog, amivel nem árt tisztában lenni, ha sörről (borról) és az ezzel kapcsolatos versenyekről beszélünk:

    A sör érési folyamata nem ér véget azzal, hogy kikerül az erjesztőtartályból vagy a drucktankból. Van éretlen (zöld- vagy fickósör) érett és túlérett-fáradt szakasza a folyamatnak.

    A sörök többsége hűtés nélkül, fénynek kitéve rendkívül sérülékeny. Főleg ha egy kis oxigént is kap palackozás-dobozolás közben. Ennek következtében a palackozott sörök többségének az íze nagyon távol áll attól, amit az erjesztőtartályból éppen kicsapoltunk.

    A csapolt sör minőségét a csapoló berendezés tisztasága is meghatározza. Ez a vendéglátóhely felelősége. (Optimistaként feltételezem, hogy azt kapom a poharamba, amit kérek)

    Azt hiszem, hogy jó néhány gyakorló sörfőző ismeri azt a helyzetet, amikor két párhuzamosan kitöltött erjesztőtartályban, azonos adagból származó élesztővel, két különböző ízű sört kapunk. Ez a nagyüzemi technológiánál is hasonlóan alakul, ott keverik a különböző főzeteket, hogy állandó minőséghez jussanak.

    A versenyekről:

    Aki akár egy alkalommal is zsűrizett versenyen, tisztában van azzal, hogy az idő és a sörök előrehaladtával egyre nehezebb megőrizni az objektivitást. Ennek következtében a sörök kóstoltatási sorrendje (egy kategórián belül) is meghatározza az elért pontszámot, hiszen akaratlanul is a többi kóstolt sörhöz is viszonyítunk.

    Tehát a különböző helyezések oka lehet az, hogy a versenyre küldött sör, a palackozás miatt, a nevező számára, szinte ismeretlen állapotban kerül a zsűri elé, akinek persze nem a sörfőző eredeti szándékát, hanem a pillanatnyi állapotot kell megítélnie. Illetve szintén pontszámkülönbséget jelenhet az is, hogy a lekóstolandó akár 15-20 tétel közül, mikor kerül sorra.

    Amiért mégis nevezünk a versenyekre annak az az oka, hogy szeretnék szakemberektől visszajelzést kapni az elvégzett munkánkról, jót vagy rosszat, amiből tanulhatunk, amelynek alapján korrigálhatunk a recepten vagy a bevett technológiai gyakorlaton.

    Üdvözlettel,

    Turóczi József

    Zip’s, Miskolc

  27. @zuluindiapapa: MInden, amit a sörökről és a versenyen történő bíráskodásról leír teljesen igaz. Az objektívhez közelítő értékeléshez nagyon sok bíró kéne, váltásban, a söröket pedig több fordulóban kéne bírálni. Ezt nagyon nehéz megoldani. És egy másik aspektusból jól rávilágít az eredmények bizonytalanságára, valamint arra, hogy mennyire nem támaszkodhat ezekre egy fogyasztó. Egyet biztosan jelez: a sörfőző tud jó sört csinálni, de hogy épp a piacon milyenek vannak, az nagyon sok más faktor eredőjeként alakul ki.

    Az értékelés miatt viszont tényleg hasznos és tanulságos.

  28. napokon át hezitáltam, hogy hozzászóljak-e az itt kialakult vitához és nem azért, mert nem bírom az értelmes eszmecserét, a konstruktív vitákat, hanem azért, mert az elmúlt néhány év után valahogy kezdek belefáradni a konfrontációba a magyar ‘kézműves’ sörfőzőkkel egy-egy olyan vélemény után, ami nem csak a fellegekig magasztalja egy-egy főzetüket, hanem negatív véleményt fogalmaz meg…sokkal egyszerűbbnek érzem lassan megvenni egy paulaner salvatort 251 forintért (!!!!!!!!!! értitek?!? 251 FORINTÉRT! annyiért, amennyiért TI sosem fogtok ilyen minőségű sört főzni!!!) az auchanban, vagy 349 forintért (még mindíg !!!!, mert ilyet sem tudtok ennyiért!) egy barna Leffe-t a lidlben, mint belepróbálni 600-1000 forintért abba ami TI tudtok és ami vagy jó vagy nem (és meg ne sértődjetek érte, de még azt is hozzátenném, hogy egy adott sör esetén is: hol jó, hol nem…)…és még költenék is én erre, nem is gond ez, mert a kétéves gyermekemet is biztatom, ha botladozik, nem pedig elgáncsolom, meg szidom érte, hogy még nem megy neki úgy a járás, mint egy mozgásművésznek, csak ne sértődnétek meg érte, ha valaki épp nem az egekig magasztalja a csetlés-botlásotokat, hanem (mivel felnőtt emberek vagytok, tehát feltételezi, hogy értelmes lény módjára fogadjátok a kritikát) kifejti, mit lát hibának még…de TI, illetve sokatok ilyenkor inkább felkapja a vizet, mint egy durcás kisgyerek és kifejti, hogy ‘főzz jobbat és majd utána dumálj’ (ÉN NEM SÖRFŐZŐ, HANEM SÖRFOGYASZTÓ VAGYOK, ÉRTITEK A KÜLÖNBSÉGET?! SZÓVAL TESSÉK EZT FAJTA GONDOLATMENETET ABBAFEJEZNI!), vagy pedig ‘Ha valaki rossz Bunny Hop-ot kóstolt az ízlelésével lehet probléma’ (NEM, NEM AZ ÍZLÉSEMMEL VAN PROBLÉMA, CSAK ITTAM MÁR SOKKAL JOBBAT IS, MINT AMIT TE FŐZTÉL ÉS NÉHA MÉG OLCSÓBB IS VOLT!)…no és ez az, amit lassan unok már. hosszú sorok tolonganak főzdefeszten a pultotok előtt? és tessen mondani! ti ebből éltek egész évben, vagy a ‘balekok’ azon szűk köréből, akik egész évben hajlandóak kifizeti azt a 6-1000 forintot a söreitekért (ahelyett, hogy egy tisztességes belga, vagy angol ale-re, vagy cseh, német sörre költenék), vállalva a kockázatot, hogy valami olyat vesznek, ami messze van attól, amit ennyiért, ha nem oly hülyék, hogy magyar kézműves sörrel kísérletezzenek, bármikor megkaphatnának akár egy tescoban is?…gyakorlatilag az összes itt megnyilvánuló főzdének futottam már össze olyan sörével, amit őrjöngve öntöttem a lefolyóba, volt, hogy belekóstolás nélkül (kedves legenda és zodiak, én inkább erre fókuszálnék…)…akkor meg mire a felháborodás? mire ez a fene nagy önérzet? néha már-már úgy érzem, hogy ha csak fele annyi tehetség szorulna a magyar sörfőzőkbe, mint önbecsülés,büszkeség és önbizalom, akkor a magyar sörök lennének a világ legjobbjai…javasolnám, hogy mindenki szálljon kicsit magába, aztán meg vegyen kicsit példát a monyóról, akiknél tökéletesen működik az önkritika (eddig szinte az egyetlenek, akik nem felháborodtak, mikor erősen negatív véleményt fogalmaztam meg róluk és itt is ők bizonyították egyedül azt, hogy bírják a kritikát)…mielőtt bármelyik magyar díjazott sörfőző világklasszis válaszolna, ajánlom higgadtan végiggondolni a következőket egyetlen héttel a főzdefeszt előtt:

    1. az én hűtőszekrényemben jelenleg olyan 30 üveg kiváló nem magyar sör pihen, amit a jövő hétvégén bármikor felpattinthatok (és valószínűleg a többségük röhögve verné kenterbe a főzdefeszt legjobb söreit is…)

    2. a főzdefeszten lesznek szlovák, meg német kézműves sörök is, amikre éppúgy rákattanhatok, mint a magyar főzetekre

    3. tábort verhetek én akár armando előtt is, akinek a főzeteiben egyrészt még sosem csalódtam, másrészt meg a brewdog egyébként is személyes kedvencem 🙂

    szóval relax és önkritika, mert erősen kezd ám fogyatkozni a türelmem…

    Lore

  29. Marketing szempontból nagyon nem árt ha megemlítik néhány helyen hazai kézműves sörök akármilyen díjazását. Miután a nagy gyári lőrék százalékos részesedéséből kellene valahogy lefaragniuk, akik ugye böhöm reklám kampányokkal vigyázzák állásaikat.

    De milyen poziciót is védenek ? Minden csak viszonyítás kérdése.

    Lehet tőlem egységesen, mindig ugyanolyan egy hazai gyári láger, attól még semmiképpen nem azt választanám, ha lenne más lehetőségem is minden kicsit választékosabb boltban. Igen, persze tartani kellene a minőséget, de ez nem megy az egyik napról a másikra, csak évek álhatatos munkája hozhatja meg a kívánt eredményt. De még mindig értelemesebb ( na meg izgalmasabb :)) bizonytalanra kézművest választani, mint biztosta hazai gyárit.

    Szóval hagyjuk a Brewdoghoz, meg egyebekhez való hasonlítgatást, nem azok az ellenfelek egyelőre. A belgáknak meg pár száz év előnyükkel könnyű szinte jó áron adni a katarktikus minőséget. 🙂

    Ok, amire vigyázni kellene az valóban az ár/érték arány reálisabb belövése lehetne.

    De ebben a mikrouniverzumban egyelőre semmilyen hype, reklám, marketing nem elég. Mindent ki kelle használni, amit csak lehet. Elszállás (az áron kivül) nem igen fordulhat elő, majd esetleg akkor, ha 100 emberből 5-nél tőbb fogja ismerni ezeket a söröket itthon is !

    Különben én is nyertem pár sportérmet fiatalkoromban és ki nem szarja le, hogy milyen versenyeken ! 🙂

  30. Azért a siker az siker. Annak örülni is lehet.

    S mivel a Legendával indult a thread , idézet a The Guardian aktuális számából ( többek között) :

    The distinctive Legenda label is the one brand you will find in every bar, as this dynamic Budapest microbrewery is leading the way in innovative craft ales, offering 38 different brews, with some very funky names: James’ brown ale, Pokerface pale ale, an American IPA called Snakebite, or a seriously strong 12% barley wine christened Horse Juice. Pretty much all its beers are on the menu here in its own pub, a cavernous underground locale with live music at the weekends. Although Legenda’s ales are predominantly hoppy it also makes oddball beers such as Brettannia, sour like the Belgian Rodenbach, or the rye Bazooka, which has a surprising smoky bacon aroma.

    http://www.theguardian.com/travel/2015/jun/05/top-10-craft-beer-bars-budapest-hungary

Hozzászólás Facebook-, Google- vagy Twitter-bejelentkezéssel