Szép csendben, minden hírveréstől mentesen zajlott le az év egyik legnagyobb szakítása: Utassy Roland elhagyta a Legendát. Ezzel Tibold Ákos után a második Sörspecialistás alapító tag is kilépett a bizniszből, ami azonban nem valószínű, hogy ettől megállna. Kovács József és az egyre gyarapodó nomádfőző-közösség továbbra is pumpálja a vért a Legenda keringésébe.
A szabadúszóvá lett Utassy nem tétovázott sokat. Rövid időn belül két helyen is feltűnt a neve, egyrészt az Erkel utcában nemsokára megnyíló Green Sheep Bar saját söreit főzi, másrészt egy teljesen új főzdének, a Beerfortnak is ő lett a sörmestere. Ezen utóbbi igazán szép leképeződése Roland hitvallásának. A kezdőkollekció darabjai egytől-egyig tradicionális német sörök, minden újhullámos cirádát és hajlerobbantó meglepetést nélkülözve.
A Beerfort egységes, nagypolgári gyerekszobát idéző hangulata egész tetszetős (bár a figurák értelmét még nem találtam meg), viszont a karcos, sokszor használt sörösüvegek nem annyira szerencsések a kezdeti imidzsépítő periódusban. Az értéket persze a belbecs adja, de azért az első randira mégsem illendő lezabált melegítőfelsőben érkezni. Nem tudom, talán csak én vagyok erre érzékenyebb.
Kezdjük a legegyértelműbb belépővel. A Pils kellemes, kenyeres, malátás illatokat áraszt, viszont némileg hiányolom a virágokat vagy a nemeskomlós jegyeket. Az ízében felsejlik, majd kényelmesen belefekszik a sörbe egy adag kenyeresség, de sajnos feltűnik egy kicsit émelyítő, édeskés vonal is, aminek jó hátteret adhatna egy huzatosabb komlózás. Próbafőzet jelleg, csiszolásra szorul még.
Ezzel szemben a Kellerbier kifejezetten szépre sikeredett, mondhatni kiérett. A jóértelemben vett dohosság és a pincearomák körülölelik a poharat, belemásznak a kortyba és jó harmóniát alkotnak a sötétebb, kekszes-karamelles jegyekkel. Szebb a test, egybegyúrtabb az ízvilág, kifejezetten kellemes ivósör.
Nekem a startszettből talán a Dunkel tetszett a legkevésbé. A karamelles, könnyedebb tejeskávés jegyek mellé jó adag diacetil vegyül, az avas vaj teljesen rátelepszik az italra. Nem tud igazán kibontakozni a tiszta malátaháttér, még ha egyébként korrektnek is tűnik.
A Dunkel Weizen ellenben egész kellemes élmény. Szárazabb, közepesen erős banános felütésekkel operáló, néhol rozskenyeres, néhol szegfűszeges szerethető sötét búza. A kortyérzet talán lehetne egy nüansznyit testesebb, de valószínűleg így is megtalálja majd a helyét.
Összességében biztatónak tűnik a kezdet, a jó értelemben vett hagyományőrzés mindig megtalálja a közönségét, főleg ha azt egy olyan fanatikus csinálja, aki a sörrevolució tombolása előtt is német sörboltot vezetett. A Beerfort jó kezekben van, a folytatást várjuk.
