Először készítsünk „ras el hanout” fűszerkeveréket – olyat, amilyet Észak-Afrikában ma is használnak, s néha száz összetevőből készítik.Keverjünk össze azonos mennyiségű (kiskanálnyi) szegfűborsot, szegfűszeget, szerecsendiót, fahéjrudat, feketeborsot, fehér kardamomot, koriandert, édesköményt.
A keveréket pirítsuk meg és erre a célra rendszeresített kávédarálóban őröljük meg. Adjunk még hozzá néhány csipetnyi kurkumát (ennél persze jobb a sáfrány) és cayenne-i borsot, egy kávéskanál gyömbérport, reszeljünk bele szerecsendiót. (Ha marad belőle, használjuk el hamarosan, mert frissen jó)
Négy félkilós lapockát tisztítsunk meg minden zsíros és inas résztől, sózzuk-borsozzuk, serpenyőben minden oldaláról kevés olívaolajon pirítsuk meg. (A félkilós még kis tejes bárány lapockája. Ha ilyet nem találunk, vegyünk két egykilós lapockát, de ügyeljünk rá, hogy még fiatal legyen az állat.) Adjunk hozzá négy finomra vágott hagymát és 12 szétlapított fokhagymagerezdet. Lassú tűzön, folyamatos mozgatás mellett pároljuk még 4-5 percig.
Öntsük fel három deci forró és sűrű bárány-alaplével (vagy koncentrált szárnyas húslevessel). Adjunk hozzá 20 gramm fűszerkeveréket és vagy huszonöt szárított sárgabarackot. Süssük 120 Celsius fokos, langyos sütőben másfél órán át (ha nagyobb a lapocka, kicsit tovább). Közben többször forgassuk meg a lapockákat. A hús az alacsony hőfokon szaftos marad és omlósan puha lesz.
A barack ez idő alatt magába szívja a szaftot, a hagyma kissé karamellizálódik. Ekkor tegyük fel az edényt a tűzhely lángjára, öntsünk hozzá még egy deci alaplevet (vagy szárnyaslé-koncentrátumot), ízesítsük friss kakukkfűvel, és kis lángon folyamatosan öntözgetve „glaszírozzuk” a húst, míg vékony, fényes karamellás réteg nem keletkezik rajta.
Hintsük meg kevés pirított fenyőmaggal.A spanyolok vastag, mázas cserépedényben készítik, melyben a legjobb ragu készíthető. Olyan jó agyagot használnak, hogy az edényt a nyílt lángra is nyugodtan fel lehet tenni.
