Elkészítésére csak akkor vállalkozzunk, ha találunk kifejezetten vastag, húsos bikafarkat, amelyet vékony fehér zsírréteg borít. Ne riadjunk meg a várható megjegyzésektől, a „húsértékesítő szakemberek” gúnyos pillantásától és egymásra nevetésétől: érdeklődjünk szívósan az állat neme, kora, fajtája iránt!
Olívaolajon megpirítjuk az ízekre vágott marhafarok vastagabb részét, majd brandyvel flambírozzuk. (A vékonyabb részéből alaplevet készítenek.) Egy másik edényben meglehetősen sok hagymát és fokhagymát dinsztelünk, ebbe tesszük a húst, majd felöntjük sherryvel és húslevessel. Ízesítsük kakukkfűvel vagy vadmajorannával, kis darab fahéjrúddal, némi szerecsendióval és egy-két szegfűszeggel. Akár négy-öt-hat órán át is főzhetjük nagyon kis lángon. A spanyolok az utolsó félórában gyakran zöldségeket is adnak hozzá, erősen besűrűsödött szósszal tálalják, meghintik pirított fenyőmaggal. Előfordul, hogy vegyes zöldség helyett faszénen vagy olajban sült hámozott paprikával, aranyszínűre sült krumplikockákkal eszik, s néha a mór örökséget követve aszalt szilvát is főznek bele.
