Elsősorban is jó minőségű fokhagyma kell hozzá. A gerezdeket héjastul nagy lábosba tesszük, hozzáadunk egy ízesítőcsokrot (rozmaring, kakukkfű, babérlevél), néhány szem borsot. Felöntjük szőlőmagolajjal (vagy olívaolajjal vagy libazsírral), lassú tűzön felforraljuk. Levesszük a tűzről, lefedjük. Mikor kihűlt, ismét felmelegítjük és lehűtjük. Ezt addig ismételjük, míg a hegyes kés hegye könnyen bele nem hatol a fokhagyma húsába. Végül az olajat leszűrjük (ezt önthetjük salátára, permetezhetjük kacsamellre, süthetünk benne halat), a gerezdeket pedig meghámozzuk, sterilizált befőttesüvegbe tesszük. Hűtőszekrényben két hétig eláll, de ha leöntjük olajjal vagy zsiradékkal, akkor még tovább.
E fokhagymabefőtt ugyanúgy használható, mint a friss fokhagyma.
Enyhén megpirítva jó garnírung sültekhez, bárányhoz, szárnyashoz. Szitán áttörve kiváló pürét lehet készíteni belőle. Ezt kenhetjük egyszerűen pirítósra, vagy ízesíthetünk vele mártásokat, vinaigrette-eket, keverhetjük krumplipürébe. Ezzel készíthető a legjobb aïoli is. Ha pedig sertés- vagy libazsírral keverjük, és kevés kakukkfűvel ízesítjük, máris kész a „gászkonyi vaj”, amit – kevés húslevessel keverve – adhatunk például főtt gyöngybabhoz.
