Hozzávalók
- 200 g hámozatlan mandula
- 40-50 g vaj
- 2 ek nem túl finom asztali só (például parajdi)
Először blansírozzuk a szemeket: a barna héjú mandulát lobogva forró vízbe dobjuk, majd néhány másodperc múlva lehúzzuk a tűzről, és lefedjük. 2-2,5 percig állni hagyjuk. Hablapáttal kiszedjük, néhány másodpercre jéghideg vízbe merítjük. Ekkorra könnyedén ki tudjuk nyomni belőle a fehér mandulaszemet. A pucolt szemeket alaposan megszárítjuk, vastag falú serpenyőben olvasztott vajra öntjük.
A vajból annyit adunk a serpenyőbe, hogy egyenletesen be tudja vonni a mandulát. Nagyon kis lángon pirítjuk, folyamatos, óvatos keverés-forgatás mellett, míg egyenletes pirult színt nem kap. Legyünk türelmesek, mindvégig figyeljünk oda, nem szabad megégnie, és nem maradhat fakó sem.
Közben másik serpenyőben néhány kanál tengeri, vagy durvább asztali sót melegítünk. A só legyen forró, de ne túlságosan, mert könnyen megégeti a mandulát.
Az egyenletesen barnára pirult mandulát a forró sóba keverjük, alaposan összevegyítjük.
Kiterítve hűlni hagyjuk. Amikor már langyos, leszitáljuk a fölösleges sót, és tálaljuk.
Jó magára is, italok vagy sör mellé, kiváló sós kontraszt édes pudingra vagy pohárdesszertre is.
Ha olajon pirítjuk a sózott mandulát, azt fogjuk érezni, hogy meglepő módon enyhe füstös szalonnaaromája is van. Ezt még fokozhatjuk azzal, ha kevés finomra vágott friss rozmaringlevéllel hintjük meg (250 g mandulához 1 ek rozmaring). Készíthetjük ugyanezt olívaolajjal is.
Fogyasztása megfelelően hűtött hideg fino sehrryvel ajánlott. Másik lehetőség: meglepően jól illik őszibarackos desszertekhez sós ellenpontként (panna cotta, kompót, puding…)
