A gerillafőzés az új Ice Bucket Challenge. Az elmúlt hónapokban a régi motorosok mellett sok ifjú titán is feltűnt, az újabb és újabb sörök követhetelen gyakorisággal árasztották el a piacot. Volt itt határfeszegető chocolate stout, régóta várt weeheavy, ötmilliomodik IPA, tollba mondott mild, pazar milk stout, indusztriál rozssör, hat-hét-nyolc Bakancslista és még sok egyéb más is.
A téli termés egyik legkiemelkedőbb darabja a PandulaBeer és a Zodiak által jegyzett zseniális füstös-rozsos IPA, a Xmoke volt. Az osztatlan siker után a főzőpáros addig akarta ütni a vasat, amíg meleg és egy egészen újszerű ötlettel álltak elő. Maguk mellé vették az Élesztő koktélguruját, Grabowskyt és készítettek egy palackozott sörkoktélt.
Elsőre elég meredeken hangzik. Nem mintha nem lenne egyébként egyre nagyobb divatja a sörkoktéloknak, főleg a tengerentúlon, de üveges verzióról korábban még nem hallottam.
A Campfire elvileg az eredeti Xmoke RIPA recept ráncfelvarrása grapefruit bitterrel, fűszeres rummal, citrommal és rozmaringgal. A nyitás meglepő, távolról sem emlékeztet az alapsörre. A füstös-komlós jellegek helyett letisztultabb grapefruitos fuvallat jelentkezik egy kevés kenyérkovásszal, mélyen ülő citromhéjjal, kevés alkoholossággal és sajnálatos módon egy kis műanyagszerű beütéssel. Akárhogy is nézem, a rum nem simul hozzá a sörhöz. Hasonlóan az aromához, a Xmoke jellegzetességei az ízben sem jönnek át igazán, ami nagyon nagy kár. A füstösség minimális, a grapefruit és a citromhéj rajta csücsül a teljes kortyon. Ez egyébként önmagában nem is lenne annyira problémás, de a kicsit mardosó alkoholos felhangok nem állnak jól az italnak. A komló alig mutatkozik meg, szinte csak a kesernyés zárásban véteti észre magát, a gyantás jellegeknek nyoma sincs. Emléke alkoholos, citromhéjas, decensnek semmiképpen sem mondható.
A Campfire egy újító próbálkozás, és az ilyen szárnybontogatásoknál a siker sosem garantált. Lehet, hogy az anyasör hiánya miatt érzett csalódottságom mondatja ezt velem vagy egyszerűen csak a Xmoke tette nagyon magasra a mércét, de ez a sörkoktél nem állt össze kerek egésszé. Az alapötlet jónak tűnik ugyan, de a kimunkált gyakorlati megvalósítás még várat magára.
Szia Zsombor! Köszönjük az értékelést és felhasználjuk az észrevételeid a későbbi finomításhoz. Azonban engedd meg, hogy egy-két dologra rávilágítsak. A történet ott kezdődik, hogy Ricsivel összejöttünk egy kis szakmai csevejre az Élesztőben. Németh Gábor (alias Grabovszky) barátunk az orrunk alá dugta a fenti italt és mi le voltunk nyűgözve. Összhangban azzal ahogy írod mi sem éreztük benne a Xmoke-ot, de igen meggyőző volt. És amiért ezt írom: a Campfire megalkotásánál cseppes sem volt lényeg, hogy a Xmoke megőrizze identitását, hanem Grabovszky a hangsúlyt az újragondolás/újragombolásra helyezte. Aki kóstolja, legyen szíves ne is keresse benne a Xmoke-ot! Az, hogy nem érezni a füstöt, a komlót, a malátát nem hibája a sörkoktélnak (rossz ez a kifejezés, de egyelőre mi sem találtunk rá jobbat), asszem pl. a Bloody Mary-től sem várja senki a vodka ízt. Még egyszer köszönjük az építő kritikát! A kerek egésszé finomításon dolgozunk. Üdvözlettel, Józsi+Ricsi
@Zodaiksor: Köszönöm a visszajelzést, mindig jó, ha a főző is elmondja a leírtakról a véleményét.
Minden szubjektív szempontot levetkőzve egyetértek azzal, hogy nem kell a Xmoke-ra hasonlítania, de az erre való összpontosítást részben a címke is okozza. Nehéz nem arra figyelni. Meg a Xmoke tényleg emlékezetes volt és valahogy az ember akarva akaratlanul is azon gondolkodik, hogy lehet még egyet facsarni rajta. De nyilván emellett is éreztem kilógó jellegeket (alkoholosság, túl sok erősebb citromhéj), amik talán sokkal fontosabbak. Lehet, hogy a koktél kistételben más arcát mutatta, egyébként Gábornak ittam már legalább három koktélját és úgy általában tetszettek.
És amúgy ez tényleg egy nagy ötlet volt, érdemes továbbvinni a vonalat.