Hozzávalók
- 200 g spagetti
- 100 g pecorino Romano
- 50 g grana padano
- tésztafőzővíz
- frissen őrölt fekete bors, bőségesen
A sajtot finomra reszeljük, tálban előkészítjük a tűzhely mellé.
Felforralunk 2 liter vizet. A szokásos sómennyiségnek (10g/l) legfeljebb a harmadát vagy negyedét adjuk hozzá: a lé erősen sűrűsödni fog, és az ételt meghatározó pecorino Romano is sós.
A tésztát az előírt időnél 3 perccel rövidebben főzzük. Leszűrjük, a főzőlevet kisebb edényben kis lángon hagyjuk.
A befejezés rizottó módon történik. Ehhez serpenyőt teszünk a tűzre, beleadjuk a tésztát, és felöntjük annyi főzőlével, hogy épp csak ellepje.
Közepes lángon gyönyözve főzzük tovább, a tésztát forgatjuk, a vizet apránként pótoljuk. Amikor úgy érezzük, hogy a tészta hamarosan elkészül, levesszük a tűzről, és részletekben hozzáadjuk a reszelt sajtot. Eközben csipesszel vagy fogóval intenzíven és folyamatosan keverjük. Néha röviden visszatesszük a lángra, majd ismét levesszük, újabb sajtadagot, kevéske főzőlevet és borsot adunk hozzá. Egészen addig, míg a tésztát krémes állagú, sűrű sajtmártás nem vonja be. Tálaláskor a tésztát villára tekerjük, és még egyszer beleforgatjuk a saját mártásába.
Gyakorlottabb szakácsok a tészta „dobva-rázva” keverik, amihez a kissé gömbölyded formájú serpenyő a legalkalmasabb, de van olasz szakács, aki wokot használ erre a célra.
Nagyobb adag
Ha négy adagot (400-500 g tészta) akarunk készíteni, használhatunk keverőedényt. Fontos azonban, hogy a keverőedény legyen kissé előmelegítve. (Tehetjük e célből például a főzőlábos tetejére.)
Az elkészült cacio e pepe spagettit előmelegített tányérba tesszük, kevés borssal és kevés friss sajttal hintjük meg, az asztalnál várakozó vendégek haladéktalanul fogyasztják.
A keveréshez hasznos nagyobb csipesz vagy tésztacsipesz használata, a tészta feltekeréséhez kétágú húsvilla.
