Spagetti, sajt, bors: a cacio e pepe (a carbonara, az amatriciana és a gricia mellett) a nagy római tészták egyike. Három elem, igencsak letisztult képlet, egyszerűnek mégsem nevezhető. A jó alapanyag mellett elengedhetetlen a megfelelő technológia.
Hozzávalók
A legjobb olasz tészta ma is bronzformában készül, alacsony hőmérsékleten szárítva. Íze gabonásabb, felülete érdesebb, jobban tapad rá a mártás (sugo), mint tömegtermék hasonmásaira.
A cacio e pepe témája spagettit ír elő, de nem Róma ellen való a tojásos tészta (mint a tagliolini) vagy a chitarrán készülő spagetti avagy tonarelli.
A tészta bevonásához sok sajt kell, frissen reszelve (ez az egyik legsajtosabb olasz tésztaétel). A legtöbben az idős pecorino Romanóra esküsznek (érett juhsajt), amely harapósan sós, de egyidejűleg édeskés is. Mások lágyabb ízű, fiatalabb pecorino Sardót vagy grana padanot is kevernek hozzá. A főzővizet a szokásosnál jóval enyhébben sózzuk.
A borsból is jó minőséget válasszunk. Klasszikusan friss fekete borsot, de ez sem szentírás: hasznáhatunk többféle fekete, fehér és színes (vörös és zöld) borsot.
A borsot mindig frissen őröljük vagy mozsárban törjük. Ajánlatos előzőleg a szemeket egészben száraz serpenyőben megpirítani. Zúzhatjuk sima talpú klopfolóval vagy nehéz lábossal is. A törött bors egy részét infuzionálhatjuk kevés forró főzőlében is, amit azután hozzáadunk majd a tésztához.
Nehéz megemlíteni, de előfordul olyan eretnekség is, hogy nagyon kevés olívaolaj és vaj keverékében forgatják meg a borsot. Alapvetően és eredendően ugyanis tilos hozzá a vaj, tejszín, olaj használata.
Technológia
A cél az, hogy amikorra a tészta eléri kívánatos al dente állagát, addigra krémes sajtbevonat keletkezzen rajta. Ezért a legcélravezetőbb az, ha rizottó módra készítjük (risottare). Vagyis: az előfőzött félkész tésztát kevés főzőlében (alig lepje el) készítjük tovább, és mindig csak kevés főzőlevet adagolunk hozzá, míg el nem éri a kívánt állagot. Így pontosan tudjuk szabályozni a spagetti állagát, és a főzőlevünk is megtelik a tésztából kioldódó keményítővel, ami segíti majd a sajtos emulzió létrejöttét. Egy olasz gasztrotudományos forrás szerint 45 és 55 fok között optimális, 63 fok fölött azonban már grízes lesz a sajtkrém állaga.