Nagyjából fél éve jelent meg a piacon Németh Antal vendégfőzött portere, a Guri Black Ball. Őszintén szólva nem nagyon foglalkoztam vele az első kóstoló óta, akkor egy nagyon korrekt, diplomatikus porter benyomását keltette. Semmi nem lógott ki, jól álltak egymáshoz az ízek. És már-már el is felejtettem volna ezt az egészet, ha nem futok bele teljesen véletlenül egy másik Black Ball-ba. Ami szintén sör és szintén american porter, csak egy pár országgal odébbról.
A To Øl Black Ball a Csakajósörben akadt a kezembe. Nehéz nem észrevenni, a főzde címkéi egyszerűen zseniálisak. Van bennük valami ridegen letisztult skandináv vonal, egységes tipográfia, fekete-fehér harmónia, és ebből mindig előnő egy egyedi grafika, kép, jelenet, amit már a sörrel együtt kell értelmezni. Ilyen volt a csúcssaison Snowball, és hasonló a fíling a Black Ball esetében is. Szinte a nyelvhegyig van tolva, hogy itt egy olajos, méregerős porterről lesz szó.
A sör erősen kezd, sokkal intenzívebben, mint a Guri főzete. A hab hatalmas, tiszteletet parancsoló és kitartó. Erős pörköltkávé és feketecsoki vág fejbe először egy határozott balzsamecetes beütéssel. Megragad és nem enged. Emellett a komlóaromák is igen intenzívek, fenyőgyanta, limehéj, menta és meglepetésként egy britkomlós földesség is feltűnik, elfogadható egységben. Kemény ez így egyszerre, de mégsem disszonáns. A korty selymes és sűrű, sokszorosan is karakteres. A kávés-kakaóbabos vonal mellé becsatlakozik egy melaszos, juharszirupos jelleg, ami mögül épphogy csak kikandikál egy kevés alkohosság. Vörösáfonya és szeder nyílik elő középtájt, majd mindent elborít a komlóvihar, a mélygyanta mellett ismét földes és gyenge virágos hangulat véteti észre magát. Emléke kicsit erőszakos, egyszerre olajosan csokoládés, karcos és keserű, talán kevésbé várná ezt az ember egy portertől. Mindent összevetve a To Øl Black Ball egy szép american porter, a kisebb hibák és az ifjonti hév ellenére is.
Nem tudom, hogy a Németh Anti-féle darab ennek lett volna a klónja vagy csak a név ugyanaz, mindenesetre a két sörnek nem sok köze van egymáshoz. Leszámítva persze a stílust. Aki a hagyományosabb vonalat preferálja, az a Guri, aki a virtuózabb ízvilágot, az a To Øl fekete nyolcasát válassza.
az utolsó mondatra reflektálva: akinek a pénz nem számít, az a To Ol-t, akinek az is egy fontos szempont, az pedig a Gurit válassza 🙂
egyébként meg egyik sem rossz, ár/érték arányban közel vannak egymáshoz…a To Ol esetén az arány számlálója és nevezője is jóval magasabb értékkel bír… 🙂
@alehunter: maximálisan egyetértek.