A csirkét megmossuk, vastag falú cserép- vagy öntöttvas-edényben, hideg vízben feltesszük a tűzre. Hozzáadunk egy hámozatlanul szétlapított 5 cm-es gyömbért, 3-4 újhagymát, literenként kb. 8 gr sót, esetleg csillagánizst és fahéjrudat.
A csirke belsejébe 2-3 kanalat dugunk (ezek hővezetőként funkcionálnak majd). Ha felforrt, csendesen forraljuk fél percig, azután a tűzről levéve lefedjük, s a lében hagyjuk kihűlni. (Ha nincs jó hővezető cserép- vagy öntöttvas-edényünk, akkor a forralási időt egy-másfél percre meghosszabbítjuk).
Amikor kihűlt, a csirkét feldaraboljuk, s leöntjük annyi sao hszing borral vagy a bor és főzőlé keverékével), hogy ellepje. Hűtőszekrénybe tesszük. Egyes kínai szakácsok szerint így akár egy hétig is lehet marinálni, de legalábbis várjunk két napot. Ekkor kicsontozzuk, felszeljük, tálalhatjuk hidegen és melegen is (utóbbi esetben a főzőlében melegítjük fel). Főzőlevet és bormarinádot fele-fele arányban keverjük, felforraljuk, kissé sűrítjük, ezt adjuk mártásként. Igen jó salátával vagy néhány zsenge zöldséggel – spárgával, siitake gombával, cukorborsóval.
A maradék marinádot más főzési célra használjuk.
Pl.: A főzőlé és bormarinád keverékéből készülhet hozzá – néhány zselatinlap hozzáadásával – kocsonya, amit apró kockára vágva tálalunk a hússzeletek alá. A lé, mikor még meleg, lehet elég markánsan sós: a hideg kocsonyában majd kevésbé érződik a sósság, fűszeresség. (A folyadéksúly 1-2 százalékának megfelelő zselatinlapra van szükség: 1%-nál a kocsonya lágyabb, az íze is jobb, a 2%-osat viszont ki lehet borítani. Zselatin helyett persze jobb, ha a lébe még belefőzünk tisztított csirkelábat is, bőségesen. Ez esetben magától lesz kocsonyás.
