A Hara’Punk gerillapárosa egy skandináv tanulmányút után a fejébe vette, hogy lefőzi a legendás finn történelmi sört, a sahtit. Néhány alapanyagot és egy díjnyertes receptet egyenesen Finnországból importáltak, valamint a főzésre meghívták az egyik finn házisörfőző barátjukat is. Próbajelleggel, mindössze 17 litert készítettek, amit szombaton lehetett először kóstolni a Brew!Studioban.
Sahtit nem mindennap ihat az ember. Az ősi finn sör pontos eredete nem tisztázott, a legrégebbi tárgyi bizonyítékok (sahtis hordók) egy 9. században elsüllyedt viking hajó gyomrából kerültek elő 1904-ben. A legkorábbi írásos említés majd négyszáz évvel későbbi, 1366-ból származik. A sahtit lassan ezer éve főzik az északi országban, egyike azon kevés tradícionális stílusnak, ami szinte változás nélkül vészelte át az évszázadok viharát. A sahti szó valószínűleg a német saft szóból eredeztethető, vélhetően először árpaléként hivatkoztak az italra. Történelmi áttekintés itt.
A sahti receptje több ponton is eltér a ma főzött sörökétől. Malátázatlan gabonákat is használnak a cefrézés során, legtöbbször rozst és zabot. A cefrézés majdnem hat órán keresztül tart, több, hosszabb ideig tartó hőmérsékletlépcsővel. Az utolsó, 80 fok körüli állomásnál kerül bele a sörlébe a sahti legfontosabb összetevője, a borókabokor (nem csak a bogyó). Mivel komlót nem használnak és a sörlevet egyáltalán nem forralják, a sahtit hamar el kell fogyasztani, mert igen romlékony (a hosszabb eltarthatóság érdekében egyébként ma már sokan elvégzik a forralást is, de ez kevésbé autentikus). Az erjesztéshez hagyományosan kenyérélesztőt használnak, de egészen biztos, hogy a régi időkben a vadélesztők is elvégezték a maguk dolgát, szárazabbá, vadregényesebbé téve a kész sört. A sahti karbonizációja gyakorlatilag nulla, az alkoholtartalma 8% körüli, ami jó esetben alig érződik, belesimul a kortyba.
A Hara’Punk-féle Sahti nagyon érdekes lett, bár be kell vallanom, nincs túl nagy kóstolási tapasztalatom sahtik terén. Az illatában teljesen eluralkodtak a banános és enyhén szegfűszeges észterek, a boróka épp csak egy picit bújt elő. A főzők szerint nagyjából az erjedés második hetében vett ilyen irányt a sör, a boróka először olyan intenzíven jelent meg, hogy még túl erőteljesnek is vélték. Mindenesetre én elsőre egy szárazabb, fűszeresebb aromára számítottam. A korty kifejezetten krémes, sima, igen testes. Alkoholos mellékzönge nincs, csak kevés melegség, pedig a sör közel 9%-os. A kezdeti mézsörös édesség és rozsos felhangok után hamar eluralkodik a sült banános, búzasörös jelleg, a boróka aromája nagyon elbújik a háttérben. A sör egyensúlya ettől függetlenül rendben van, nem geil, de nem is keserű, jó diplomata módjára a kettő között lavíroz. Nem mindennapi, különleges főzet, biztos fogyna nagyobb tételben is.
Egyelőre tervben van az újabb small batch, gerillafőzésről még nem esett szó. Itt
lehet figyelni, hogy mikor lesz újabb kóstoló.
