Bajkai „Tibeer” Tibort a nagyközönség a Dühösön keresztül ismerhette meg, ami ugyan egy néven futott, de alig volt belőle két azonos főzet. A karrierjét házi Duvel klónként kezdte. Az első gerillafőzet már alig hasonlított az eredeti belgára, a szó legpozitívabb értelmében. Túllépte, lehagyta a nagytestvért. Az volt a Dühös csúcspontja. Később az eredeti Saaz Saaz és Styrian Golding kettőst újvilági komlók váltották fel és az egész sör elment egy kommerszebb irányba. Néha szép citrusos, korianderzöldes volt, néha savanykásabb, szárazabb, de a kezdeti magasságokba nem tudott újra eljutni.
Tibi otthoni főzetei rendre jó eredményeket érnek el a házisörös versenyeken. Idén nyert aranyat Rozsnyóban, valamint lett egy megosztott második helye a hazai rendezvényen is. Utánpótlás tehát lenne bőven, a Dühös révén a Tibeer brand is ismertté vált, csak hát nem olyan egyszerű a sörfőző élete főzde nélkül. Gerillázni nagy kihívás. Egyfajta kompromisszum. Míg otthon az utolsó műanyagcsövet is saját kézzel fertőtleníthetjük ki, egy idegen helyen sok dologba egyáltalán nincs beleszólásunk. A bérfőzés és az alapanyagok díja mellett pedig néha a veszteség elkerülése is nehézkessé válik.
Nyárra viszont végre érkezett egy meglepetés újdonság, a Fazon. A saison IPA-nak aposztrofált sörhöz Tibi ismét egy saját élesztőkeveréket használt. Merthogy ő egyébként ezzel is foglalkozik, a belgasörös üvegek aljáról kinyert és továbbszaporított élesztőiből egész komoly bankot is összehozott az évek során. A Fazont két hete mutatták be, a készletek végesek. Állítólag nem lesz újabb főzet, ami nagy kár. Merthogy egy jó saisonra nagy szükség lenne a piacon.
Amikor először kóstoltam a Fazont, nem igazán vett le a lábamról. Hozott némi virágos, citrusos aromát, egy kevés vágott füvet, de nagyon elbújt a vadélesztő a háttérben. Könnyed, laza, nem különösebben feltűnő APA hatását keltette, a saison élesztő csak egy kevés tejsavas jelleget adott az italhoz, azt is csak módjával. A közepes test, a kenyértésztás érzet rendben volt, de a lényeg hiányzott. Két hét után kóstoltam újra és egyértelműen előnyére változott. Kellemes animális jelleg és finomra hangolt citromhéjas szárazság nyílt belőle elő, ami túl tudott nőni az intenzívebb komlózáson. Talán érdemes lett volna kicsit várni a piacra dobással. Így kellett egy kis idő ahhoz, hogy a Fazon felnőtté, igazi saisonná váljon. Remélem lesz még belőle utánpótlás és nem tűnik el akkor, mikor már pont kezdenénk megszeretni.
” animális jelleg” ez mit jelent pontosabban?
Az amerikai szakzsargonban a (nedves) lópokróc hasonlattal szoktak élni, nem tudom ez segít-e
@Vandor: igen, rambo13 jól mondja. Az animális jelleg egy boros világból átvett hasonlat. A lópokrócos, vadélesztős jelleget hivatott leírni. Kicsit kevésbé szofisztikált megfogalmazása az istállószagszerű komponens (és istállóíz, bármilyen nehéz is ezt elképzelni).
Köszönöm, így már értem. ” istállószagszerű komponens ” ez megvan.