A BrewDognak sosem kellett a szomszédba menni kreatív ötletekért. Remek érzékkel repülnek rá minden, nagyobb tömegeket megmozgató témára és legyen szó bármilyen vékony jégről is, Martin és James szinte mindig bevállal provokatívabb üzeneteket is. Egy BrewDog sörnél az első és legeslegfontosabb a körítés. Tökéletesen magukévá tették a sokszorosan ismételt marketingalaptézist, miszerint nem terméket kell eladni, hanem élményt. A skótok minden egyes főzettel elsősorban egy sztorit, egy életérzést adnak el és csak utána egy sört. A punk maga a termék. Ez pedig nagyon bejött a közönségnek. A receptnek azért van egy nem elhanyagolható másik összetevője is: a BrewDog tényleg jó söröket készít (pl. AB:13).
Tisztán a beltartalmat nézve viszont sok főzetük teljesen egy kaptafára megy. Szó sincs arról, hogy ellene lennék a BrewDognak, de az tény, hogy gyakran szinte teljesen identikus söröket adnak el különböző neveken, más-más ideológiai körítéssel. Valahogy ez volt az érzésem a Dead Metaphornál és a Moshi Moshinál is. Meg egy kicsit talán az, hogy először kóstolni kellene és csak utána elolvasni az ultrapunk promószövegeket a címkén.
A Dead Metaphor a skót punkfőzde tisztelgése két, általuk nagyrabecsült sörblogger előtt. Rob Derbyshire (Hopzine) és Richard Taylor (The Beer Cast) egy szép napon meghívást kapott a BrewDog régi, fraserburghi főzdéjébe, hogy öntsék formába mindazt, amit ők a sörről gondolnak. Az újságírók megpróbáltak néhány olyan alapanyagot belecsempészni, ami segít ráhangolódni az írásra. Vettek egy alap BrewDog stout receptet, kiegészítették laktózzal és zabpehellyel, majd az így létrejött milk-oatmeal stouthoz két potens agyserkentőt, kávét és kakaóbabot adtak. Ez így összességében igen különlegesen hangzik, de a végeredmény nagyon hasonlít a RipTide-ra vagy mondjuk egy jobban leerjedt Cocoa Psycho próbafőzetre. Az aroma szép, lágyan pörkölt kávés és kakaóbabos jellegeket hordoz, a korty kiegyensúlyozott és szépen csengő, de a robusztusabb test nekem hiányzik a háttérből. Így inkább porter jellege van a sörnek, egy kicsit kaparóbb pörköltkávés érzettel és szárazabb kakaós csapásokkal. A milk stoutok élesebb édessége és a zabpehely karcosságot tompító jellege nem igazán jelenik meg. Ha már Brewdog stout, akkor sokkal inkább a fent említett erősebb darabok, a RipTide vagy a Cocoa Psycho.
Budapesten több kézműves shopban is elérhető a Moshi Moshi, amit a BrewDog a független lemezkiadó cég 15. születésnapjára készített. A Moshi Moshi hasonló filozófiát követ a zenei világban, mint a BrewDog a sörfőzésben, olyan nemzetközi hírű zenészeknek adta már ki az albumait, mint Lykke Li, a Florence and the Machine vagy a Bloc Party. Az ünnepi alkalomra készített sör egy american pale ale lett. Az indítás magával ragadó, az aroma mélygyantás, korianderzöldes és erősen citrusos, kiemelkedő a maga műfajában. Az első korty viszont ezután hatalmas csalódás, egyrészt az aromajegyek alig mennek át az italba, másrészt a támasztékul szolgáló nagyobb test irtózatosan hiányzik a háttérből. A kicsit vizes jelleg vérszegénnyé teszi az egész sört. A Moshi Moshi egyébként valahol a Dead Pony Club és a PunkIPA között helyezkedik el, a Dead Ponyval szerintem elég erős hasonlóságot mutat. Ha azonban választani kéne, inkább a régebbi, kiforrottabb darabokra tenném a voksomat.
A BrewDog jól csinálja azt, amit csinál. Tudja, mivel lehet megnyerni a nagy tömegeket és ezt kiemelkedő eredményességgel teszi. Az agyonpunkosított világban viszont érdemes nyitott szemmel járni, mert könnyen léphetünk kétszer ugyanabba a gödörbe.
nemrég nyitottam egy Dead Metaphor-t, és nagyon kellemes meglepetés volt, remek, csokis/kávés illat, krémes, sűrű, de cseppet sem nehéz test, remek egyensúly. a rip/tideról kevésbé kellemes az emlékem, de biztosan kevésbé volt „desszertes”. DM szerintem most remek formáját mutatja 🙂
ugyanakkor nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a brewdog ipa-k mostanság sorra csalódást okoznak, a valamikori kedvenc jack hammerem felismerhetetlenül gyenge volt pár hete a csakajóban, a múlt héten londonban, extra frissen vett punk ipa-m pedig a főzdefeszten se lett volna a legjobbak között. hasonló tapasztalat?