Kongó ürességével és élettelen testével olyan a Fővám téri Bálna, mint egy agyhalott emlős: ha van is benne élet, azt a fejében kell keresni. Ott van például a Jónás Kézműves Sörház, ami talán az egyetlen életképesnek tűnő vállalkozás az épületben. Most hétvégén felcsillant a remény, hogy valami legalább időlegesen feltámasztja a Duna partján vergődő tetemet. Idén ugyanis a Bálna ad otthont a Belga Sörfesztiválnak.
Ilyen lehangolóan üres volt a komplexum szombat délután. A fesztivál területén, a Bálna fejében azonban pezsgett az élet, felnőttektől a gyerekekig, józanoktól a szalonspiccesekig, Szabó Győzőtől Chris Vanneromig mindenféle vendéggel lehetett találkozni.
A sörkínálatott ismét a Belga Sörök Házának csapata szedte csokorba és a figyelmesek az alapkollekció darabjain felül sok újdonsággal is találkozhatnak.
Itt van például a Duvel Moortgat idei Tripel Hopja, amit Mosaic komlóval főztek. A sörgyár 2007-ben indította útjának ezt az amerikai irányvonal felé húzó projektet, aminek a lényege, hogy a Duvel két alapkomlójához mindig választanak egy harmadikat, amit hozzákombinálnak a klasszikus alaprecepthez. A tavalyi, Sorachi Ace-es kaland után idén a Mosaic komlót választották, amit sokan csak “super Citra” néven emlegetnek. A sör pedig hozza a tőle várhatót. Erősen citrusos, korianderzöldes illatokkal indít, az ízében pedig a Duvel szerethető, édesen malátás testének ellenpontjaként jól jelenik meg a fenyőgyantás, trópusi gyümölcsös amerikai jelleg.
A belga IPA-k közül kóstolható a Brasserie d’Achouffe Houblonja, ami a maga stílusában szintén jól sikerült darab. A koncepció hasonló a Duveléhez, az alapsörüket citrusos újvilági komlókkal dobták fel, mindvégig ügyelve arra, hogy az eredeti jellege valamennyire megmaradjon. Szép, virágos és enyhén gyantás ízvilága van, és bár kevésbé mellbevágó, mint a Tripel Hop, de az egyensúly itt is perfekt.
Aki azonban csak egy erősebben komlózott sört akar megkóstolni, az válassza a Hopus Primeur 2014-et. A hangulata teljesen elüt az előzőektől, sokkal vadabb, kevésbé geil és a komlózás is inkább nyers zöldborsós, spenótleveles és vágott füves, mint citrusos. Üdítő meglepetés, nagyon jól kivitelezett főzet.
Ha már belga sörfesztivál, érdemes kipróbálni a gueuze stílust is, a belga champagne-t, aminek fanyar, lópokrócos és animális jellegei ritkán járt utakra tudják elvinni a kész söröket (a stílusról korábban itt írtam részletesebben). Aki először kóstol ilyet, meg fog lepődni. Bár a fesztiválon kapható St. Louis Gueuze Lambic kicsit édeskésen lebutított és távolról sem olyan komplex, mint egy autentikus oude gueuze, ismerkedésnek ez is megteszi.
További érdekességként találunk a kínálatban organikus biosöröket is, valamint a gluténérzékenyekre is gondoltak a Mongozo Premium Plisnerrel.
A végefelé érdemes nekiszaladni a Gulden Draak 9000-nek, ami egy klasszikus, nagytestű quadrupel. Nem annyira édeskés, mint azt várná az ember, a malátás érzet nagyon összetett, karamelles, enyhén tejcsokoládés, az élesztő gyümölcsös jellege pedig mindvégig figyelmesen kísérgeti a korty útját.
A lista természetesen nem teljes és erősen szubjektív, a hirdetések szerint összesen 150 féle sör kapható. A bejáratnál ingyen beszerezhető, nyolc oldalas sörkalauz éppen ezért hasznos, részletes betekintést enged a teljes kollekcióba. A fesztivál alaphangulata egy-két bántó hibától eltekintve elfogadhatónak mondható. Pohármosók például nincsenek külön a standoknál. A belépéskor kapott egy szem üvegpoharat csak a mosdókban lehet kiöblíteni vagy a bejárat mellett, de amúgy ezt más fesztiválokon is hiányolni szoktam. Mind a csapolt, mind az üveges sörök jéghidegek, percekig kell őket melegíteni, míg valami aromaszerűség előbújik belőlük.
Ettől függetlenül egyszer érdemes kilátogatni, a rendezvény még vasárnap estig tart. Ha nem zuhog az eső, a tömeg elől a duna-parti korzóra is lehet menekülni.
