Időtálló érték – Sötét Bunkó

5
Img 1293

Bár a Gólem (gerilla)Sörfőzdét a legtöbben csak a Sötét Bunkóról ismerik, nem ez volt az első dobásuk. Majd fél évvel az első kisüzemi főzés előtt már túl voltak egy bemutatkozáson az Élesztő Brew!Studiojában, ahová a Kappitány nevű IPA-jukat és az Einz, Zwo névre hallgató német búzasörüket vitték. Nemsokkal ezután azzal is felhívták magukra a figyelmet, hogy társultak a Lónyay utca újhullámos hipszterpékségével, a Butter Brothers-szel és sörös kenyereket kezdtek csinálni. Mindig azzal a Gólem főzettel, ami éppen volt. De ami talán még ennél is figyelemreméltóbb, hogy azon kevesek közé tartoznak, akik képesek kreatívan felhasználni a közösségi oldalak adta lehetőségeket. Nem csak italakciókat és sörös fotókat posztolnak, hanem a közönséget is bevonják a döntéseikbe.

Végső soron azt is magunknak köszönhetjük, hogy egy black IPA-val nyitottak. Pár héttel az első nagy főzés előtt ugyanis feltették a Facebook-oldalukon a kérdést: mi legyen az első főzet? A Kappitány vagy a Sötét Bunkó? Biztos a név is sokat dobott az eredményen, de természetesen a Bunkó nyert. Ez azért nem is olyan nagy baj: már annyi főzde kezdte a bemutatkozást IPA-val, jó volt ez a kis “black-nyi” változatosság. De más alkalommal is készítettek már sört a rajongók ötletei alapján. A #Sajátsöröm-projektjük például a BrewDog közösségi sörének, a Mashtagnek a magyar változata volt. Bárki megmondhatta, milyen sört szeretne, ebből gyúrtak össze egy receptet, amit aztán pár szerencsés meg is kóstolhatott.

Fot%c3%b3 1 2

De térjünk vissza a Sötét Bunkóra. Az első, otthoni prototípust még tavaly szeptemberben kóstoltam. Egy kicsit más volt még, mint a Legendában főzött, de már az is hatalmasat szólt.

“A Sötét Bunkó elsőre teljesen rácáfol a nevére: virtuóz, de kellően letisztult, finomra hangolt komlóaromával nyit. A már megszokott Simcoe-s fenyőerdő mellé belevegyül a Cascade citrusfelhője és úgy fickándozik mellettük a trópusi Galaxy komló, mint a pöttyöskendős Piroska a lekvárokkal teli kosárkával. Senkiben ne merüljön fel azonban bármiféle kétség, a Gólem nem ad nevet csak úgy. Az első kortynál már le is hull az úriember álcája és a sör megmutatja a sötétebbik énjét. Barnásfekete, robusztus, szép testtel bíró ital bontakozik ki, a nagy sötétségben vígan úszkáló komlódarabkákkal. A pale ale maláta kenyérkovász ágyán hamar kibontakozik a karamelles-étcsokis íz, majd vad hullámként söpör végig a pörköltmaláta brutalitása. Ha pedig ez nem lenne elég, érkezik még egy hatalmas adag komló is, a fenyőgyanta, a limehéj és a friss fűszeresség foglalja keretbe a kortyot. Kellemes, kicsit füstös ízt és enyhe keserűséget hagy maga után a szájban, ami mellett felsejlik a magasabb alkoholtartalom bizsergető melegsége. Sötét is, bunkó is, de van stílusa és csábereje, könnyedén be fogja dumálni magát a poharakba.

S%c3%b6t%c3%a9t bunk%c3%b3 %c3%baj 2

Aztán jött a Legenda Sörfőzdében lefőzött első adag:

“Az üvegből tiszta, koromfekete sör bújik elő, pöffeszkedő, tömör, bézs habot fejlesztve. A pohárból csak úgy árad a Citra komló jellegzetes gyantás aromája, az embernek olyan érzése van, mintha egy fenyőerdőben sétálna egy kiadós eső után. Ha pedig ez nem adná meg kellően az alaphangot, előbújik még a Simcoe és a Cascade szárazabb, zöldfüves, korianderzöldes, citrusos illata is. Amúgy az aroma nagyon hasonló a Legenda Black Light IPA-jához, csak vadítóbb, orrbavágóbb, a szó legjobb értelmében. A kortyérzet szerethetően rocksztáros, egy jól kivehető test mellett fel-feltűnik egy gyenge csokoládé és édeskés karamellíz, majd viharszerűen törnek be az amerikai komlók, egymás után tűnik fel a citrus, a gyanta, a vágott fű, ahogy az egy jó fekete IPA-tól várható is. A szájban erőteljesebb keserűséget hagy hátra, élesebb, nyelvháti dominanciával, a fenyőgyanta pedig hosszú percekre kellemesen befesti a szájpadot.”

Img 1315

Most pedig itt van a második főzet, amiről a legnagyobb pozitívumként az mondható el, hogy szinte semmit nem változott. Kisüzemi fronton ez ritkaságszámba megy manapság. Kicsit talán még keserűbb, határozottabb lett, de ugyanaz a karakter, ugyanaz a zabolázatlan és állatias, de mégis jól megkomponált ízvilág, ami korábban is jellemezte. Pazar és emlékezetes, a stílusának kiemelkedően jó képviselője.

Bár a név nem mindenkinél aratott osztatlan sikert, kétség sem fér ahhoz, hogy a Sötét Bunkó ma a legjobb kisüzemi black IPA Magyarországon. A Gólem Sörfőzdének pedig nagy jövője lesz a hazai sörök világában, ha megtartják a magas szintű minőségi elvárásaikat. Következőnek remélem, hogy a Bunkó kap maga mellé egy párt is egy másik típusú sör személyében.

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Már egy ideje próbálok hozzájutni a Sötét bunkóhoz. Pláne azóta amióta többször olvastam tőled, hogy ez a legjobb Black IPA itthon. Egyre jobban érdekel, hogy mit tudhat. Sajnos régebben mikor még találkoztam vele a sörbeszerző helyeimen még nem volt a látómezőmben. Nálam eddig a D.S.O.T.G viszi a prímet, és a Black Jacket se vetem meg…

  2. Köszönöm! Megpróbálok jövő héten szerezni belőle. Tapasztalatim alapján nem fog elsőre sikerülni, sajnos a boltok webes adatbázisa és a valóság nem fedi egymást.

  3. Siker! Köszönöm az ajánlót, le a kalappal a sötét bunkó előtt. Rendkívül jó volt sétálni abban a fekete fenyőerdőben….

Hozzászólás Facebook-, Google- vagy Twitter-bejelentkezéssel